A Magyar Nemzeti Bank idén Csou Hsziao-csuannak, a kínai jegybank (People’s Bank of China) elnökének ítélte oda a Lámfalussy-díjat. A 2013-ban létrehozott Lámfalussy-díj célja, hogy elismerje azon nemzetközileg is kiemelkedő szakmai teljesítményeket, életműveket, amelyek befolyással vannak a Magyar Nemzeti Bank munkájára, valamint a nemzetközi monetáris politikára. A díj névadója, Lámfalussy Sándor világszerte elismert jegybankár, tőkepiaci szakértő, az euró atyja, aki életművével alapvető hatást gyakorolt az európai gazdaságra.
A Magyar Nemzeti Bank a Lámfalussy-díjjal a People’s Bank of China elnökének hosszú szakmai pályafutását, jegybankelnökként elért kiváló eredményeit és a renminbi, Kína hivatalos pénznemének a nemzetközivé tétele érdekében végzett fáradhatatlan erőfeszítéseit kívánta elismerni.
Csou Hsziao-csuan 1985-ben szerzett doktori fokozatot. A Forbes üzleti magazin egyszerűen csak úgy mutatta be olvasóinak, hogy az a bankár, akinek kilenc élete van. Csou Hsziao-csuan oly sok innovációt hozott létre eddigi szakmai karrierje alatt, amelyek nagyban hozzájárultak a különféle pénzügyi rendszerek reformjának konstruktív fellendítéséhez, mint akár kilenc másik ember. Jelenleg ő Kína egyik legmeghatározóbb pénzügyi reformere.
Az 1990-es évek végén kibontakozott ázsiai pénzügyi válságban Csou Hsziao-csuan, akkor még mint a People’s Bank of China alelnöke nagyban hozzájárult a kínai valuta, a jüan stabilitásának fenntartásához. Olyan intézményekben töltött be magas pozíciókat, mint a Bank of China, a China Construction Bank vagy a China Securities Regulatory Commission.
A Construction Banknál végrehajtott „jó bank-rossz bank” megoldása nagyban segítette a csődbe ment állami bankok konszolidációját. A nem teljesítő hitelállomány kezelésére négy nagybank esetében eszközkezelő intézményeket állítottak fel, míg a kisebb bankok jellemzően a szervezeten belül vagy a szervezethez szorosan kapcsolódva hoztak létre hitelkezelési területeket. A China Securities Regulatory Commissionnál a folyamatok átláthatóságának növelésével sikerült az akkoriban erőteljesen elburjánzott korrupciót visszaszorítania.
Jegybankelnöki megbízatása 15 évvel ezelőtt, 2002-ben kezdődött, ezzel a People’s Bank of China leghosszabb ideje hivatalban lévő jegybankelnöke. Csou Hsziao-csuan jegybankelnöksége alatt kiemelkedő eredményeket ért el a pénzügyi reformok terén, illetve sokat tett a renminbi nemzetköziesítéséért is. Az egyik legnagyobb sikere azonban az volt, hogy elérte, a kínai valuta, a renminbi nemzetközi tartalékvalutává váljon. Hivatali ideje alatt a renminbi bekerült az IMF valutakosarába, így a jüan nemzetközi tartalékvaluta lett.
A kínai gazdasági vezetés 2006 óta célként tekint a jüan nemzetközi szerepének fokozatos növelésére, amikor a kínai jegybank publikálta a renminbi nemzetköziesedését tárgyaló tanulmányát. Az eurózóna jelenlegi irányítóival ellentétben tehát a kínai gazdasági vezetés nem semlegesen áll a nemzeti valuta világgazdasági szerepének kérdéséhez, vagyis nem csupán a piaci viszonyokra bízza a renminbi határokon átívelő használatának erősödését, hanem aktívan támogatja a kibontakozó piaci folyamatokat.
Annak idején az euró kitalálói, köztük Lámfalussy Sándor is még hasonlóan gondolkodtak, mint a jelenlegi kínai gazdasági vezetők. A legfőbb oka az euró bevezetésének az volt, hogy növeljék Európa szerepét a világ pénzügyi rendszerében. A hatvanas évek valutaválságai nyomán Európa bizalma megrendült abban, hogy az Egyesült Államok kész nemzeti érdekeinél előbbre helyezni nemzetközi pénzügyi felelősségét.
Az euró bevezetésétől az európai országok érdekeiknek a korábbiaknál hatásosabb védelmét remélték. Az euró legfőbb ellenzői Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász és az őt követő neoliberális közgazdászok voltak, valamint később Soros György, aki 1992-ben több mint egymilliárd dollárt keresett azzal, hogy árfolyam-spekulációval akkora nyomás alá helyezte a font sterlinget, hogy annak el kellett hagynia az európai árfolyam-mechanizmust.
Kína esetében úgynevezett irányított nemzetköziesedésről beszélhetünk. A kínai gazdaságpolitika több módon is támogatja a nemzeti valuta világgazdasági szerepének megerősödését.
Egyrészt a kínai jegybank a világgazdasági válság kitörése után több mint harminc külföldi jegybankkal és az Európai Unióval kötött devizacsere-megállapodást. Kína esetében e devizacsere-megállapodások sajátosságát az jelenti, hogy nem egy válsághelyzetben kialakult devizakrízist kívántak enyhíteni a megállapodások segítségével, hanem a renminbi nemzetköziesedését segítették elő.
A megállapodások célja kínai szempontból az, hogy a kereskedelmi forgalom zavartalan fenntartása érdekében a renminbi forrásokat biztosítson kereskedelmi partnerei számára, így növelve a kínai valuta határokon átívelő ügyletekben betöltött szerepét.
2009 elejétől fogva a devizacsere-megállapodásokkal párhuzamosan a pekingi vezetés fokozatosan növelte a renminbiben végrehajtott kereskedelmi tranzakciók körét. A kisebb környékbeli ázsiai országokban informálisan már régóta engedélyezett volt a renminbi használata. 2010 szeptemberétől azonban lehetővé tették a külföldi vállalatoknak is, hogy kínai valutában vezetett számlákat nyissanak kínai bankoknál.
A kínai tőkemérleg fokozatos liberalizációja során a külföldi jegybankoknak is megteremtődött a lehetőség a kínai tőkepiacon történő portfólióbefektetésekre, ennek megfelelően az elmúlt években egyre több monetáris hatóság vásárolt renminbiben denominált eszközöket. A kínai jüan tartalékvaluta-szerepe komoly mértékben emelkedett az elmúlt években számos feltörekvő és fejlődő országban.
A kínai jüan nemzetközi szerepének erősítését szolgálta továbbá a renminbiközpontok létesítése is, amelyek célja a Kínán kívüli, jüanban lebonyolított tranzakciókhoz szükséges elszámolási infrastruktúra biztosítása. Csou Hsziao-csuan több intézményben, többek között a Csinghua Egyetemen is tanít, emellett számos könyv és tanulmány szerzője.
A szerző közgazdász, egyetemi docens