Az unió nyugati államainak vezetői számadással tartoznak a jóérzésű és normális polgáraiknak azért, hogy a liberalizmus aranyborjújának hódolva engedték napjainkra lezülleszteni a közerkölcsöt és a közbiztonságot. Továbbá vétkesek azokért a szerencsétlenségekért, a borzalmas terrortámadásokért, amelyek elhibázott bevándorláspolitikájuk egyenes következményei. A liberális nyugati rezsimek a politikai elmebaj legtisztább tüneteit produkálják, amikor a meglévő uniós jogi eszköztár teljes mértékű figyelmen kívül hagyásával tétlenül állnak abban a migrációs válsághelyzetben, amellyel összefüggésben eddig már európai polgárok százai estek áldozatul. A migránsok részéről elkövetett egyéb erőszakos bűncselekményeket és a tömeges nemi erőszakot most nem is említve.
Pedig a schengeni határellenőrzési kódex 4. cikke felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy nemzeti joguknak megfelelően szankciókat vezessenek be a határátkelőhelyeken kívüli jogellenes átlépésekre. Sőt, a kódex szerint e szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. Vitán felüli, mert az idő igazolta, hogy jelenleg egyedül a hazánk által alkalmazott jogi és műszaki határzár az, amely hatékony és visszatartó erejű.
Továbbá az uniós jog (még a sokat emlegetett dublini rendelet is) eddig is lehetőséget biztosított az idegrendészeti őrizetbe vételre, azzal a feltétellel, hogy a menedékkérők fogva tartása csak kivételesen jöhet szóba, kizárólag abban az esetben, ha a szabadságelvonással nem járó intézkedések hatástalannak bizonyultak. Akkor miért nem alkalmazzák? Hiszen már többéves tapasztalattal rendelkeznek arról, hogy az egyéb intézkedések hatástalanok. Eközben a közvéleménynek a bevándorláspárti államok vezetői és a brüsszeli elit álszent módon azt harsogják, hogy urai a helyzetnek, de valójában már régen elvesztették az ellenőrzésüket az illegális bevándorlás által generált szélsőséges és tragikus társadalmi folyamatok fölött, csak kullognak az események után.
A manchesteri terrortámadásban életüket vesztett fiatalok vére az égre kiállt: még hány ártatlan európai embernek, köztük gyermeknek kell meghalnia, hogy Brüsszel végre megváltoztassa elhibázott bevándorláspolitikáját? A brüsszeli bürokraták föl sem fogják, bele sem gondolnak, hogy már a következő generáció is ki van szolgáltatva balga és eszelős intézkedéseiknek.
Az Európát káoszba taszító intézkedések akkor is hatnak majd, amikor ők már régen a politika múzeumában porosodnak. A történtek ellenére az európai vezetők még mindig nem veszik észre, mi folyik a kontinensen. Junckerék problémamegoldása kimerül a plüssmacik osztogatásában és az ócska szájhősködésben. Ahhoz az arroganciához viszont volt merszük, hogy alpári jelzőkkel illessék hazánkat és trágár módon minősítsék a kormány intézkedéseit.
Sőt, az Európai Parlament Magyarországot elítélő legutóbbi határozatában olyannyira elrugaszkodtak az önmaguk alkotta jogi keretektől, hogy egy terrorcselekmény miatt jogerősen elítélt migránst mentegettek. Erre már tényleg nincsenek szavak.
Önmagával persze roppant elégedett a brüsszeli elit. Azonban még soha nem merte feltenni a kérdést az iszlám államok politikai és vallási vezetőinek: hol maradnak azok a szükséges intézkedések, amelyekkel bizonyíthatnák, hogy ők is keresik a megoldást és a választ? Miért őrli fel a radikális fundamentalizmus a muszlim világot, és miért exportál a radikális iszlám Európába egyre több erőszakot? Miért nem történik meg egyszer sem a muszlim országok vezetőinek és közösségeinek egységes, nyilvános és határozott elhatárolódása az iszlám terrorizmustól, és azzal együtt annak ideológiai alapjától, amely az iszlám azon úgynevezett jogára hivatkozik, hogy a „hitetlenek” ellen a legkegyetlenebb brutalitással, életük megfosztásával is lehet, sőt kell harcolni?
Kisebb békés, főleg nyugaton élő muszlim közösségek néha halkan és elvétve elrebegnek megnyugtató üzeneteket, hogy a terrorista dzsihadisták csak egy szűk kisebbséget képviselnek. Arról azonban soha nem beszélnek, hogy mégis mekkora kisebbségtől is kellene akkor félnünk. Láthattuk, hogy még egy is sok!
Elképesztő továbbá, hogy Európának nincs válasza sem a közel-keleti gyermekmészárlásokra, sem az Európát rettegésben tartó terrortámadásokra. Mert „a nem félünk és nem zárkózunk be” szlogen nem válasz. A plüssmaci-diplomácia nem válasz. A panelszöveges elítélő nyilatkozatok sora nem válasz. A hangzatos ígérgetések és fogadkozások nem válaszok. Ugyanis egyik sem fogja megállítani az illegális bevándorlási hullámot és az erőszakot. A terrorizmus ott kezdődik, amikor a terroristák tömegbe vegyülve, teljesen szabadon juthatnak be Európába.
A brüsszeli politikának és az európai politikusoknak azt a célt kell kitűzniük, hogy helyreállítsák Európa és az európai emberek biztonságát.
Amennyiben képtelenek lesznek megmenteni a kontinenst, úgy a kontinenst kell megmenteni tőlük.
A szerző jogász