Nem szabad elsietnünk a bizonyítványosztást, de a neojakobinus dühvel beharangozott Sargentini-jelentés nem teljesítheti be koholóinak várakozásait. Még a baloldali hadállásokban sem emlegetik annyiszor, mint amennyire egy inkvizíciós uniós hetes cikkelyt, szinte teljes körű pénz- és jogmegvonásunkat kilátásba helyező dokumentumról feltételezni lehetett.
Egyetlen gyenge próbálkozás volt a kérdés napirenden tartására az utóbbi időben: az az ellenirat, amit két ex-SZDSZ-es mozgalmár eresztett meg a kormány LIBE-bizottság számára küldött tételes cáfolatának mintegy válaszaként.
Már az is sokat elárul a holland zöld párti európai parlamenti képviselő produktumáról, hogy a segítségére kell sietni. Nyilván a vele egy hadi gályában evezők sem bíznak eléggé abban, hogy a 28 oldalas, inkább feljelentésként, koncepciós vádiratként aposztrofálható, nehezen elolvasható és még kevésbé védhető jelentés tartalma megáll a lábán.
A liberális portálokon reklámozott vádkreátorok munkája primitív argumentációjával rávilágít a Magyarország-feketítési projekt gyengeségére, mivel csupán kötözködésre telik a szerzőktől. „A kormány elhallgatja azt a tényt, hogy csúsztat és hazudik” típusú magasröptű rágalomshow persze logikus olyan versenyzőktől, akik magukat szerényen „tudósként” jellemzik.
Mindez nem arra utal, hogy a liberális csapatok nyerő pozícióban éreznék magukat. Amin az sem képes segíteni, hogy az összes létező EP-bizottság véleményezni fogja és további fikciókkal egészíti ki a LIBE-bizottság tagjának gyűlöletből és sötét tudatlanságból összegyurkált fekete könyvét.
Nem kétséges: minden grémium baloldali többsége úgy találja majd, hogy a Judith Sargentini-féle rémséges rágalmak kicsiny boltjában minden betű a színtiszta igazságot tartalmazza, és a magyarokat agyagba kell döngölni. Mégis: kezd röhejbe fulladni az egész hetes cikkelyes erőlködés. Ezen az sem változtat, ha feltehetően szeptemberben a balos túlsúlyú Európai Parlament is rá fog bólintani a szakmaiatlan szennyiratra.
Menthetetlenül vesztésre áll az önmaga ellen forduló globalizációs baloldal, és ketyeg az óra az igazság pillanatát elhozó jövő évi EP-választásig. Egyre inkább sietniük kell tehát Soros Györgyéknek és a globalista erők segédcsapatainak, vészesen szorítja őket a rohamosan fogyatkozó idő.
Ennek tulajdonítható, hogy a spekuláns elitalakulatait is be kellett vetni a Human Rights Watch (HRW) képében. A csak papíron emberi jogi szervezet – amely valóban embert véd: mégpedig egyet, Sorost – nem véletlenül most ébredt rá, hogy ideje presszionálni, megzsarolni az Európai Néppártot, zárja már ki a Fideszt, ha kedves a jó híre, élete, egzisztenciája.
A HRW maffiaakciója jelzi, hogy elő kell bújniuk a bozótosból a liberális orvlövészeknek, mert a megrendelő azonnali eredményeket követel. Az ál-emberijogi kompánia természetesen a LIBE-bizottságnak és jelentéstevőjének, Judith Sargentininek is be akar segíteni, hisz közös az áhított Magyarország-fenyítési cél.
Maga a jelentés azt célozza, hogy elrettentő például szolgáljon mindenki számára, aki dacolni mer a szovjet helyébe lépő Európai Központi Bizottsággal és a gőgös globalista elittel. Ha valaki megkeményíti idegpályáit, és elolvassa a Sargentini-jelentést, időutazás részese lehet az ötvenes évekbe.
A bulvárpolitikai szenny-irat velejéig ellenséges, a vadkommunista időket idéző fércmű. Nincs nagy eltérés a sztálinista és a liberális érvelés között. Tekintélyelvű, mivel csak sorolja a liberális sorosista, uniós és ENSZ-grémiumoktól a különféle dörgedelmeket, és ezt nevezi bizonyításnak. Minden NGO, szervezet ítélete megkérdőjelezhetetlen, kőbe vésett ténynek minősül a szemükben. Semmit nem indokolnak, csak ex cathedra közölnek.
Hisznek benne, hogy ha elég sokszor mondanak, leírnak valamit, az már perdöntő. Állandó tautológiával élnek. Mi bizonyítja, hogy akadályozzák a civil szervezeteket, az ellenzéki médiát? Az, hogy gátolják őket.
Nekik a velünk kapcsolatos aggodalmak megfogalmazása bárki részéről már a bizonyíték, corpus delicti megfellebezhetetlen kategóriájába esik. Olybá tűnik, hogy szerintük főnökünk az egész világ, beleértve a civilnek mondott ügynökszervezeteket, a baloldali médiumokat, amelyek a dokumentumvégi forrásjegyzék csaknem egészét kitöltik.
A hihetetlenül alacsony nívójú vádaskodás alapján az fogalmazódhat meg bennünk: nekünk kellene a LIBE-bizottság és jelentéstevője, továbbá az őket támogató Európai Bizottság és Európai Parlament ellen kezdeményeznünk az atombombaként emlegetett hetes cikkely bevetését.
Hisz amiket nekünk rónak fel, abban éppen ők marasztalhatók el. Hát ki veszélyezteti a nők, gyermekek jogait? Nem ők, akik euforikusan, Willkommenskulturral ünneplik az azonosítatlan, illegálisan beözönlő tömeget, amelynek egyes tagjai erőszakos szexuális bűncselekmények egész sorát követik el a gyengébb nemmel, kiskorúakkal szemben?
És mi az, hogy „visszatérő probléma az antiszemitizmus, amely gyűlöletbeszéd, valamint zsidók és a zsidó tulajdon ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények formájában nyilvánul meg”? Tudnak egyetlen példát is mondani minderre, amikor a zsidó kultúra reneszánszát éli hazánkban?
Ugye, hogy nem. Mi ellenben tudunk! Hogy képzelik azt a példátlan antiszemita tempót, hogy a zsidók kiirtását programként valló muzulmán migránsokat hívnak be nyakló nélkül az unió fura, eszerint rasszista urai? Meg aztán hogyhogy romákkal szembeni gyűlölet-bűncselekményekről hadovál ez a buggyant holland nő? Még annak sem nézett utána, hogy a félkatonai szervezetek masírozásai és a cigányok elleni erőszakos cselekmények az általuk visszasírt szocialista kormányok alatt harapóztak el, hogy aztán a polgári kabinet idején eltűnjenek? Hogyan kerülhettek deklaráltan az irományba lezárt ügyek?
Például az Alkotmánybírósággal, Jóri András volt adatvédelmi biztossal kapcsolatosak. Vagy a szintén korrigált médiakérdések. Ilyen alapon az Árpád-házi királyok törvényei miatt is eljárást indíthatnának ellenünk. Hisz ugye nem számít, hogy egy törvényt már módosítottak.
Hemzseg a trehányul összegányolt fércelmény a hasonló képtelenségektől.
Az a helyzet, hogy az uniós szerződés 2. cikkelyében felsorolt európai értékeket nem mi, hanem rendszeresen ők sértik meg. Az emberi méltóságunkat, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság eszméjét nem tartják tiszteletben, és lábbal tiporják a jogot. Semmibe veszik továbbá a tagállamok közötti szolidaritás, tolerancia követelményét és a diszkrimináció tilalmát.
Egyszóval a Sagrentini-féle őrült nők ketrece megérett a szavazat- és pénzmegvonásra, az EU-n belüli retorzióra. Rá kell ébredniük, hogy az európai értékek nem olyan szóluftballonok, mint amilyeneket a szocializmus nem létező vívmányairól pufogtattak a szovjetek által megszállt országokban.
Az lesz az igazi uniós vívmány, ha Nyugaton is visszaáll a szólásszabadság, és nemet lehet mondani a liberálisnak nevezett újkommunista totalitárius kísérletre. A kérdéses felsőfokú végzettségű Sargentini, aki olyan „zöld” párt tagja, amelynek egyik komponense a holland kommunista párt volt, azt mondta a LIBE-bizottság múltkori ülésén, hogy már nem tárgyalnak többet – mármint a magyar kormánnyal.
Ezzel egy platformra került Marosán György hírhedt kommunista pártvezetővel, aki 1956 decemberében kijelentette: mától kezdve lövünk. Azonban ahogy kibírtuk a kommunizmust, kifogunk a liberalizmuson is. Amelynek diktatórikus, szektás-dogmatikus élharcosai az új idők új jelei szerint éppen saját süllyedő hajójukba lőnek.