Jelentős karriert futott be az ellenzéki frontvonalon az a tévhiedelem, hogy a Sargentini-jelentés nem bevándorlásellenességünk miatt támad bennünket. Főként az MSZP és a Jobbik tolja veszettül ezt a mantrát.
Szerintük csak egy kis, elhanyagolható szeletkéje ez a tematika az Európai Parlament által megszavazott, de kétharmadot nem kapó dokumentumnak, mert az valójában a jogállamiság siralmas magyarországi helyzete, rendszerszintű veszélyeztetése miatt szór átkokat ránk, szorgalmazza példás megbüntetésünket, s a szavazati jogunk elvételét.
Annyira belelovallják magukat ebbe a rögeszmébe, hogy a jelek szerint meg sem nézik, az általuk körbeájuldozott gyatrácska textus alátámasztja-e állításaikat.
Ha vették volna a fáradságot, szembesülhettek volna a számszerűsíthető igazsággal: éppen hatvanötször szerepelnek a szövegben a migráció, migráns, menedékkérő és menekült szavak.
Vagyis a 29 oldalas írásmű minden oldalára több mint kettő migrációval kapcsolatos mondat esik, ami nem az ellenzék dogmaként szajkózott vélelmét támasztja alá.
Ha pedig tartalmilag is vizsgálat alá vesszük a szövegrészleteket, még árulkodóbb a kép, hisz a holland zöldkommunista aktivista-képviselő produktumának lényegében minden elmarasztaló dörgedelme a migrációval, illetve az illegális bevándorlást elutasító álláspontunkkal van összefüggésben. A konzekvencia: a Sargentini-jelentésre hivatkozó bírálók elsöprő többsége nem is ismeri annak tartalmát.
Sok mindent elmond etekintetben, hogy a baloldal egyik prominens figurája, Szanyi Tibor MSZP-s Európai parlamenti képviselő képes volt nagyképűen azt nyilatkozni, hogy nem is csak Sargentiniék, hanem olyan tekintélyes nemzetközi szervezetek bírálnak benne bennünket, mint például az OECD.
Namármost az OECD egyetlen egy alkalommal sem szerepel a dokumentumban. A szocialista EP-képviselő amúgy is érzékelhetően azt hiszi, hogy elég ködösen-zavarosan vakerálni valós ismeretek nélkül, utólag majd mindent ki lehet dumálni, az emberek meg úgysem értenek hozzá. Nyilván ezért mondott még olyanokat is, hogy Sargentini a 12 pontját megtámasztotta 52 konkrét esettel. Ezzel sikerült magát lebuktatnia, hogy gőze sincs az iratról, hisz az 79 bekezdésből áll és nincs kiegészítve semmilyen esetekkel.
De miért legyünk túl szigorúak a nagyarcú politikushoz, ha EP-képviselő párttársa, Ujhelyi István is olyanokat mond, hogy a jelentés a magyar polgárokat védi a kormánnyal szemben és semmi köze a bevándorláspolitikához? Molnár Zsolt budapesti MSZP-elnök az ECHO TV-ben szintén azt fejtegette, hogy a dokumentum magyar belpolitikai kérdésekről ír és nem a bevándorlásról. Úgy vélte, az csak a jelentés tíz százalékát teszi ki. Egységesen nyomatják a kommunikációs paneleket, hisz a színtelen pártelnök, Tóth Bertalan is azt ecsetelte a jelentésre adott válasz parlamenti vitájában, hogy az rólunk szól, nem pedig a szír menekültekről.
A Jobbik is felcsatlakozott az illegális migrációt toló balos kórushoz. Gyöngyösi Márton, a nemrég még botrányosan zsidólistákat szorgalmazó frakcióvezetőjük ugyanazt ecsetelte, mint a baloldal, s úgy fogalmazott: bármilyen kísérlet arra, hogy a Sargentini-jelentést és a határvédelem kérdéskörét összekösse, teljesen hamis. Szerinte eme tematika csupán „néhány kósza mondat erejéig” szerepel benne.
A nagyeszű politikus szintén tanúbizonyságot tett arról: nem ismeri a dolgozatot, miután azt hiszi róla, hogy 68 oldalas. Az irat tudniillik ennek kevesebb mint a fele, s csak a több más EP-bizottság véleményét mellékelve tesz ki ekkora terjedelmet. Figyelemreméltó adalék: Gyöngyösi pár évvel ezelőtti, hatalmas nemzetközi károkat okozó, penetráns zsidózásáról egy betű sincs a magyarok elleni uszítóiratban.
No de hát nézzük meg, van-e valami alapja annak a sulykolásnak, hogy a jogállamiság, a választási rendszer a valódi témája és tárgya a gyűlöletkeltő koholmánynak. Ebből a szempontból is eligazítást nyújtanak a számok: a jogállam kifejezés mindössze hétszer, a demokrácia ötször olvasható az irományban, míg a választási rendszer kifejezés háromszor. Vajon miről beszélnek akkor a demagógiarekorderek? Nem érzik, mennyire abszurd az az állításuk, hogy a Sargentini-jelentés a jogállamiság állapotát kifogásolja, ha egyszer még magát a szó is alig fordul elő benne?
Mégis van abban némi igazság, amit az ellenzék mondogat. Az anarcholiberális Sargentiniék ugyanis nem is a bevándorlást, hanem hangsúlyozottan az illegális bevándorlást akarják erőszakosan akadálytalanná tenni. Nekik nem mindegy, miként jutnak be az unió területére a becsábított migránsok, illetve köztük elvegyülve a terroristák.
Azért fontos számukra, hogy törvény- és határkerülő módon özönöljenek be a lehetőleg nem keresztény, hanem mohamedán vagy törzsi vallású delikvensek, mert akkor hozzájuk, a közreműködő NGO-khoz és az azokat fenntartó, beteges, világfelforgató ambíciójú milliárdosokhoz kötődnek, nem pedig az őket esetleg legális csatornákon befogadó nemzetállamhoz.
Emiatt okítanak ki mindenkit, hogy legyen bizalmatlan az uniós államok tisztségviselőivel szemben, ne árulják el igazi nemzetiségüket, nevüket és eszük ágába se jusson megmutatni személyi irataikat.
Komoly terveik vannak a becsődített emberekkel és ebbe nem akarják, hogy belekavarjanak a nacionalista nemzetállamok. Bár nem becsülik sokra a demokratikus választásokat, amíg létre nem jön a mindenek felett álló liberális szuperállam, szükségük van a rájuk szavazó, az őslakossággal szemben ellenségessé tett jövevény-populációra.
Iméntiekből világossá válhat, hogy még csak nem is az illegális bevándorlás cunamiszerűvé tétele áll erőfeszítéseik fókuszában – maga az illegalitás elfogadtatása, legalizálása a fő cél. Tudniillik amennyiben az illegális migrációt legálissá teszik, elveszítik jelentőségüket a személyi iratok, nyilvántartások, s így a jog betartatásának lehetetlenné tételével maguk a jogszabályok is. Ez az adminisztráció, a hivatalok súlytalanná válását is előidézi, ami az állam kereteit fellazítja, majd felbomlasztja.
Beköszönt a teljes anarchia, amivel viszont leomlanak a gátak a központosított nyílt társadalomnak a totális érvényesülése, szupremáciája elől.
Ez lenne aztán a liberális Kánaán, miután a fasisztoid nemzetállamok megsemmisültek, s immár senki sem vonná kétségbe a liberalizmus fölépítésének történelmi szükségszerűségét. Ha pedig valakinek mindebből a marxizmus-leninizmus kommunista vágyálma, az állam elhalásának elmélete jut az eszébe, az nem históriai hipochonder.
Valójában az erős államok vannak a célkeresztjükben, nem kizárólag a konzervatív-jobboldali vezetésűek. A holland zöldkommunista összekompilált gyűlöletbrosúrája, bolsevik iránykritikája tehát nem a jogállamiság veszélyeztetése, nem az illegális bevándorlásellenességünk miatt teszi hazánkat célkeresztbe, hanem azért, mert az illegálisat nem akarjuk legálisnak elismerni, a jogállamiságot, az európai jogrendet követjük, s a törvények Montesquieu-i szellemét szem előtt tartjuk. Márpedig Brüsszel és Soros György csálé optikáján keresztül nézve ez főbenjáró, bosszúért kiáltó bűn.
Ennek a bosszúnak silány – a jelentéstevő hiányos végzettségét tükröző – manifesztációja az EP-ben többséget szerző, ám törvényesen, kétharmaddal el nem fogadott jelentés. Korántsem csupán minket, a fenyegetésekből csökönyösen nem értő magyarokat próbálnak azonban megrendszabályozni vele. Felmutatott korbács funkciót szánnak neki – hogy minden nemzetállam tudja, mi vár rá, ha nem hajlandó meggyengíteni, illegalitás-tisztelővé, vagyis Brüsszel-kompatibilis anarchistává zülleszteni jobb sorsra érdemes társadalmát.