Ma a világban egyszerre van jelen négy válság, ami nehéz feladat elé állítja az Európai Uniót: a gazdasági-termelékenységi, a demográfiai változásokból fakadó munkaerőpiaci és aktivitási, valamint egy átfogó intézményi válság, és mindezek eredőjeként a technológiai fejlődés meg nem értéséből fakadó stratégiai válság, ami természetesen érinti a bevándorlás kérdését is.
A legfontosabb kérdés ma már az, hogy mi milyen EU-t akarunk a XXI. században. Olyat, amely képes korunk globális kihívásaira is reagálni. Ezzel szemben azonban a mai EU láthatóan nem képes erre.
A válságok kezelése kapcsán intő jel például a brexit, hiszen az EU területi és gazdasági integritása került immáron veszélybe: az Egyesült Királyság az EU GDP-jének a 16 százalékát adja.
A távozásban gondolkodó ország számos területen jár az élen: high-tech pénzügyi szektor, biotechnológia, űrtechnológia, versenyképes vállalati és szervezeti innováció, valamint világverő felsőoktatás – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ha az EU elődjének, az Európai Gazdasági
Közösségnek a kommunista vetélytársára, a KGST-re visszatekintünk, akkor ijesztő párhuzamot vélhetünk felfedezni a brexit kapcsán a törésvonalak mentén: a gazdaságilag fejlettebb kelet-európai (volt szocialista) országok területe ugyan nem érte el a Szovjetunió területének a fél százalékát sem, azonban a szovjet GDP 35 százalékának megfelelő gazdasági értéket állítottak elő.
A Szovjetunió élt 74 évet és kimúlt. A kommunista rendszer nem tudta felvenni a ritmust a termelékenység és technológiai fejlődés tekintetében és a belső feszültségek, aszimmetriák, valamint a moszkvai központból irányított, rugalmatlan rendszer végül együttesen szétfeszítették az uniót.
A termelékenységi válságot érintően érdemes megvizsgálni azt a tényt is, hogy miközben az EU nemrég ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját, versenyképessége trendszerűen és látványosan romlik az Egyesült Államokhoz képest is.
A termelékenységben szerepet játszó technológia jelentősége mára már egyértelművé vált: a termékek, szolgáltatások technológiaalapú bővülése az 1990-es évek óta 36 százalékkal nőtt. Azaz a technológia maga a fejlődés motorja, amely egyre magasabb szintű és alkalmazható tudást igényel a munkaerőpiacon is.
Sőt a legfrissebb elemzések szerint a termelékenység a mesterséges intelligenciának köszönhetően újabb történelmi ugráshoz érkezett: a McKinsey elemzőcég előrejelzése alapján az első ipari forradalomhoz képest az éves termelékenységbeli növekedés akár három-négyszerese is lehet a fejlett országokban. Ez brutális változást fog eredményezni és elvezethet minket a Pax Technologica korába – ha elég felkészültek vagyunk rá.
Ellentétes tendenciák rajzolódnak ki az EU keleti és nyugati felében a munkaerőpiacot és a demográfiai trendeket tekintve. Ennek egyik leglátványosabb jele az, hogy az EU keleti felében egyrészt gazdaságilag öles léptékkel fejlődnek az országok, másrészt jóval dinamikusabban nő például a robotok száma is térségünkben.
Ezzel párhuzamosan a keleti munkaerőhiány miatt mind a vállalkozások, mind pedig a kormányzatok egyre inkább rá lesznek kényszerítve az innovációra, miközben a nyugati országokban (Franciaország, Olaszország, Spanyolország) élő fiatalok munkanélkülisége nagyságrendekkel magasabb, mint az EU keleti felében.
Sőt a nyugati országok vezetői változatlanul a jórészt alacsonyan képzett emberek bevándorlásában látják a megoldást a demográfiai problémáik kezelésére. Pedig intő jel lehetne számukra, hogy a demográfiai problémákkal szembesülő Kína felfoghatatlanul nagy összegeket fordít a mesterséges intelligencia fejlesztésére (2025-ig 59 milliárd dollárt), és a kínai kutatók már több szabadalmat jegyeztetnek be éves szinten, mint az Egyesült Államokban és Japánban dolgozó kutatók együttvéve.
Folytassuk az intézményi válsággal! Az EU-t működtető alapszerződések által létrehozott politikai konstrukcióban a hatalommegosztás klasszikus elve meglehetősen sajátosan működik, hiszen az EU-s intézmények tekintetében nincs megszokott értelemben vett kormány és ellenzék, így ilyen felelősség se.
Sőt, ahogy az indiai elemző, Ashoka Mody látja, amikor elfogynak a szakmai érvek az EU-ban, akkor az ad hoc jellegű technokrata megoldások kerülnek előtérbe, egyre kevésbé átlátható eljárások és kezdeményezések révén. A kvázi nem kormányzati, de függetlennek semmiképpen sem nevezhető EU-ügynökségek és szervezetek ajánlásai is már egyre inkább kötelező jelleggel beépülnek az EU-s jogalkotásba.
Újabban maga az Európai Parlament is egyre többször folyamodik olyan jogtechnikai megoldásokhoz a tagállamok hatáskörét érintő témákban (lásd a Sargentini-jelentés kapcsán alkalmazott szavazástechnikai és értelmezési megoldásokat), amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.
Mindezen fejlemények annak a világos jelei, hogy az elmúlt időszak technológiai, munkaerőpiaci és intézményi kihívásainak az EU jelenleg egyre kevésbé tud megfelelni.
Ezért mielőtt az EU betöltené a 75. születésnapját, egy pillanatra meg kellene állni és átgondolni, hogy milyen társadalompolitikai következményei lesznek a Pax Technologica korának.
A szerző a stratégiai kutatásokkal kapcsolatos feladatokért felelős miniszteri biztos