Az elmúlt időszakban egyes ellenzéki országgyűlési képviselők, parlamenten kívüli pártok vezetői és aktivistái sok esetben semmibe vették a törvényhozó hatalom méltóságát.
2018. december 12-én tárgyalta az Országgyűlés a munkáltatók, továbbá a magasabb bérért önként túlórázni kívánó munkavállalóknak előnyös, a munkáltatói visszaélések kiskapuit ugyanakkor nem kellőképpen bezáró munka törvénykönyvének tervezetét.
Az ellenzéki képviselők egy harcos csoportja a rendszerváltás óta példátlan erőszakos obstrukcióval próbálta megakadályozni a törvényjavaslat megszavazását. 1904. december 13-án, amikor Tisza István egy 1904. évi házszabályreformmal korlátozta a képviselők hozzászólási idejét, az akkori ellenzéki honatyák egy erőszakos csoportja szétverte az alsóházi üléstermet.
A 2018-ban az erőszakos obstrukció útjára lépő ellenzéki képviselők sípokat, kereplőket, sőt egy szirénát is bevetettek annak érdekében, hogy a szavazás ne legyen eredményes. Néhány képviselő elzárta a Kövér László házelnöki emelvényéhez vezető utat is. Miután Latorcai János, az Országgyűlés egyik alelnöke a helyéről végigvezette az ülést, az ellenzéki obstrukció kudarcot vallott, a törvényjavaslatot az Országgyűlés megszavazta.
Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény rendelkezik a parlament rendjének fenntartásáról. E törvény kimondja, hogy ha a képviselő az Országgyűlés rendjét, tekintélyét súlyosan sértő magatartást tanúsít, illetve magatartásával a házszabályi rendelkezések tanácskozási, szavazásra vonatkozó rendjét megszegi, az ülést vezető elnök rendreutasítás és figyelmeztetés nélkül javasolhatja a képviselő kizárását az ülésnap hátralévő részéről.
Ez utóbbi esetben a Házbizottság további szankcióként elrendelheti a képviselő esedékes tiszteletdíjának csökkentését. Ami a 2018. december 12-i obstrukciót illeti, a szavazásra vonatkozó rend megszegése miatt a fenti akcióban aktívan részt vevő képviselők ülésnapról történő kizárása, illetve tiszteletdíjuk csökkentése arányos és indokolt szankciónak tekinthető.
Az erőszakos obstrukcióban részt vevőknél nagyobb számú ellenzéki parlamenti képviselő, illetve a parlamenten kívüli Momentum párt aktivistái is csatlakoztak a még aznap kezdődő és a mai napig tartó tüntetéssorozathoz, amelyet az új munka törvénykönyvének a túlórázással kapcsolatos vitatott rendezései visszavonása érdekében, kormányellenes demonstrációként hirdettek meg.
Bár a legtöbb kormányellenes tüntető megmaradt az alaptörvényben és a gyülekezési törvényben szabályozott békés demonstráció keretei között, sajnos közfelháborodást keltő, köztörvényes bűncselekmények is történtek.
E cselekményeket, legyünk méltányosak, még egyes ellenzékiek is elítélték. S miközben 2006. október 23-án a rohamrendőrök a zömében békés tömeg ellen aránytalan jogsértéseket követtek el, 2018-ban és 2019-ben a rendőrök fegyelmezetten tűrték a szándékos lökdösődést, nem engedve a hatósági erőszakot célzó provokációnak.
Tavaly egy tucatnyi ellenzéki képviselő átmászott a Magyar Televízió Kunigunda utcai székházának kerítésén – néhányuk a mai napig visszajáró vendég –, többen közülük az éjszakát is illegálisan a közintézményben töltötték.
A képviselők elmondása szerint maguk szerették volna felolvasni petíciójukat, amelyben egyebek mellett a munka törvénykönyve módosításainak visszavonását követelték. 2006. szeptember 18-án a Magyar Televízió akkori Szabadság téri székházában néhány parlamenten kívüli nemzeti radikális politikus, köztük Toroczkai László – jelenleg a Mi Hazánk nevű nemzeti radikális párt elnöke – szeretett volna bejutni a televízió székházába, hogy ott a Híradó munkatársai beolvassák petícióját. Toroczkainak akkor sikerült bejutnia a Szabadság téri székházba.
A köztelevízió munkatársai akkor, miként most is, úgy döntöttek, hogy az ellenzéki petíciót nem olvassák be. Véleményem szerint függetlenül attól, hogy a szerkesztő az adott petíció tartalmával egyetért-e, akkor jár el helyesen, ha felolvastatja a vezető hírekben az ellenzéki követeléseket. Ugyanakkor a hírműsorok szerkesztői nem kötelezhetők arra, hogy a petíciókat ne a Híradó munkatársai, hanem maguk a petíciót jegyző ellenzéki politikusok ismertessék.
Az Országgyűlésről szóló törvény kimondja, hogy a képviselők beléphetnek a közintézményekbe, és felvilágosítást kérhetnek. Ez megilleti őket, miként az egyszerű állampolgárt is a petíció beadásának joga.
De ha a képviselők fenti célokból egy közintézménybe lépnek, be kell tartaniuk az ott szokásos általános viselkedési szabályokat, olyan magatartást kell tanúsítaniuk, amely megfelel az Országgyűlés méltóságának. Azon képviselők, akik az televízió székházának őrségének tagjait lökdösték vagy tárgyakat rongáltak meg – miként azt ifj. Lomnici Zoltán kollégám helyesen megjegyezte –, megvalósították a garázdaság tényállását.
Másfelől azon képviselők, akik a saját megverésüket színlelve megengedhetetlen, képmutató magatartásukkal megsértették a parlament méltóságát, saját, személyes presztízsüket rombolták le.
A Magyar Televízió őrsége helyesen járt el, hogy a székházban botrányosan viselkedő képviselőket az épület elhagyására bírta. Ha valamelyik képviselő mindennemű botrányos magatartástól tartózkodva, higgadtan, pusztán jogszerűtlenül tartózkodott volna a középületben, akkor és csakis akkor beszélhettünk volna az Országház méltóságát nem sértő, a fideszes képviselők hajdani kordonbontásához hasonló passzív ellenállásról.
Mit lehet ilyen esetekben tenni?
Az ügyészség hivatalból vagy feljelentésre garázdaság és közérdekű üzem megzavarása miatt nyomozást indított az ügyben. Amennyiben valamelyik képviselő ellen büntetőfeljelentés indul, az ügyet a parlament mentelmi bizottsága vizsgálja.
Véleményem szerint Soros György, Judith Sargentini és a brüsszeli parlamentben ülő, Magyarország elítélésére és nemzetközi elszigetelésére játszó képviselők akkor érnek célt, ha a parlament mentelmi bizottsága kiadja a bűncselekményt megvalósító ellenzéki képviselőket. Magyarország ellenségeinek célja nemcsak a 7-es cikkely szerinti eljárás megindítása, hanem a Fidesz kizárása a mérsékelt, nem euroszkeptikus vagy radikális európai pártok családjából, az Európai Néppártból.
Ha az ügyészség büntetőeljárást kezdeményez radikális politikai akció során jogsértést elkövető ellenzéki képviselők ellen, az unióban rögtön megerősítést nyerhet az az előítélet, hogy Magyarországon nem demokrácia, hanem féldiktatúra van.
A kormánypárti képviselők ezért akkor járnak el helyesen, ha ilyen megkeresés esetén nem adják ki az ellenzéki képviselők mentelmi jogát, akkor sem, ha magatartásukat mélységesen elítélik.
Az eötvösi, deáki, XIX. századi szabadelvű-konzervatív demokráciához képest annak nem lehet alternatívája sem a sorosi, liberálisnak hazudott antidemokratikus neobolsevizmus, sem pedig az erdogani tekintélyelvűség. A provokátorok által megütött, fellökött, megsebesített rendőrök krisztusi béketűrése a példakép.
Támogatom viszont az Országgyűlésről szóló törvény olyan kiegészítését, amely szerint a Házbizottság valamely tagjának kezdeményezésre csökkenthetné azon képviselő tiszteletdíját, aki közfeladata, politikai tevékenysége ellátásakor személy vagy dolog elleni erőszakkal járó cselekményt követ el.
E szankció a hatalmi ágak elválasztásának is jobban megfelel, hiszen maga a parlament szankcionálná a képviselőház rangját és méltóságát megsértő ellenzéki képviselőket.
A december közepén kezdődött és máig tartó folyamat legfontosabb tanulsága viszont nem más, mint az ellenzékváltás szükségessége. A magyar parlamentarizmus nem nélkülözhet tovább egy kormánykritikus, ugyanakkor az alapvető nemzeti kérdésekben (európai kvótákban meghatározott migráció, határvédelem, határon túli magyarok támogatása stb.) kompromisszumkész, a kormányt elsősorban szakmai alapon bíráló, a parlament tekintélyéhez méltó viselkedést mindig szem előtt tartó ellenzéket.
Le kell szögezni ugyanakkor, hogy nem minden ellenzéki parlamenti képviselő vett részt a jogellenes cselekményekben, a radikális anarchista tüntetők és a tévében rossz színészi teljesítményt nyújtó képviselők párt- és frakciótársai közt is vannak olyanok, akik nem értenek egyet a konfrontatív magatartással.
Jelenleg azonban egyetlen olyan ellenzéki párt sincs, amely szakmai programjával, nemzeti elkötelezettségével, a korábbi internetadóhoz hasonló rossz javaslatok és a hatalmi arrogancia valós eseteinek kritikájával alkalmas lenne Magyarország vezetésére.
A valódi parlamentáris váltógazdaság kialakulásának feltétele ugyanis az, ha a hatalomért például a lengyel Polgári Platform–Jog és Igazságosság pároshoz hasonlóan két eltérő szakpolitikai, ideológiai hangsúlyú, de egyaránt nemzeti alapú, parlamentáris és nem utcai anarchista eszközökkel vetélkedő párt- vagy pártszövetség verseng.
A szerző alkotmányjogász