Már most nagy biztonsággal megjövendölhető, hogy az ellenzék, értve ezalatt pártjait és mozgalmait, álcivil köntösbe bújt szervezeteit, a jövőben sem tud nagyobb támogatottságra szert tenni. Ez amiatt kockáztatható meg ilyen bátran, mert látszik: eszük ágában sincs bármit változtatni eddigi stratégiájukon, sőt még csak módosításon sem törik a fejüket. Igaz, a vereség hatására majdnem minden pártvezető és vezetőségi tag úgy hagyta el rövid idő leforgása alatt a süllyedő hajót, mint azok a bizonyos hívatlan négylábú potyautasok, ám afelől nem hagytak kétséget a fedélzeten maradt szélbalos-széljobbos politikusok, hogy semmilyen irányváltásnak nincs helye.
Szél Bernadett LMP-elnök, a Gyurcsány Ferenc DK-vezetőn kívül egyedüliként lemondani nem kívánó ellenzéki pártvezér meg is mondta, hogy bár sok mindenben változtatniuk kell, a programjukat ez semmiben nem érinti. Lényegében ez az üzenete a többi balos és kriptobalos alakulat vezérkarának is. Mindebből tehát világosan kiolvasható, hogy bár elismerik a rossz szereplést, és fogcsikorgatva, kénytelen-kelletlen a kétharmados kapitális zakót, ezt semmilyen jelentős megújulás nem fogja követni.
Vagyis kódolhatók a következő vereségek is, miután ha egy futballcsapat mindig ugyanazzal a taktikával játszik, hiába kap ki minden alkalommal sok góllal, ugyan mitől aratna legközelebb győzelmet? Vagyis ha nem változik a program, mitől szavaznának rájuk többen bármikor? Így valójában már 2018 tavaszán lemondanak az egy év múlva rendezendő európai parlamenti és a másfél év múlva esedékes önkormányzati választások sikeres abszolválásáról.
Ők persze nem azt mondják, és később sem fogják nyíltan azt mondani, hogy lemondanak a jövőjükről. Inkább folytatják saját maguk átverését, a kollektív öncsalást azzal, hogy mindenben találnak hibát, csak magukban nem. Újfent kiderült most is, hogy nem a programjukkal volt hiba, hanem azzal, hogy nem jutott el az emberekhez, akiknek a kormánymédia elhomályosította a látását. Ergo: jó a program, csak el kell söpörni a gyűlölt kormánypropagandát, és akkor megint jönnek majd futószalagon a választási győzelmek.
Azonban ne legyünk túl naivak: bár nem politikai héroszokról van szó, nem maguktól annyira hülyék, hogy meg sem próbálnak igazítani a biztos bukásokat szállító lakosságellenes, bevándorlásbarát, idegenkiszolgáló, nyugati baloldalnak, uniós bürokratabandának gazsuláló, konzervatív- és nemzet(állam)ellenes, gyűlölködő kampánystratégián. Azért szajkózzák rogyásig, agybomlásig, hogy ugyanazt a programot akarják továbbvinni, mert nem tehetnek mást. Nincs rá felhatalmazásuk. Hisz nem a maguk urai, hanem a szponzorok, pénzügyi támogatók írják elő nekik, milyen politikát kell folytatniuk. És ugye annak a nótáját kell húzni, aki a zenészeket fizeti.
Tulajdonképpen már ebből a csökönyös, stupid mozdíthatatlanságból bizonyságot lehet szerezni, hogy alkalmasint Soros György támogatja s tartja lélegeztetőgépen az egész tehetetlenkedő, dilettáns kompániát. Hát miként módosíthatnának bármit is a kudarcos kommunikációjukon, ha egyszer nem arra kapták a pénzt, hogy az emberek szimpátiáját szerezzék meg, hanem arra, hogy ha törik, ha szakad, fogadtassák el a magyar társadalommal, hogy nincs más út, mint az uniós globalistákhoz való totális betagozódás? A tőzsdecár nem az az ember, aki bármilyen ellenkezést eltűr. Főként nem, hogy úgy érzi, vészesen fogy az ideje, és szeretné végre romboló munkájának a gyümölcsét látni Európa teljes szétverése és káoszba süllyesztése formájában.
Ezért aztán a szervilis csicskapártoknak azt kell a plénum előtt mantrázniuk, hogy nem az eszmével van baj, csupán még keményebben, következetesebben kell képviselniük a progresszív, haladó ideológiát. Hisz eleve ők a többség, függetlenül attól, hogy sokkal többen szavaztak a kormánypártokra. Ez őket jéghidegen hagyja, mivel a többi választó nem számít, csak ők, a nómenklatúra. Mondván, a haladás nem lehet kisebbségben.
A szikla ott került a fogaskerekek közé, hogy a jobbikos újbaloldali segédcsapatokkal megerősített tüntetők is ugyanazt a szembenézésmentes, változatlan programot vallják, mint a választáson lebőgött parlamenti liberálbal–jobbos pártok. A helyzetet pedig tovább súlyosbítja, hogy ezt az Országgyűlésen kívüli, trágárul rikácsoló-tomboló gyülevészhadat szintén Soros támogatja. A spekulánsmilliárdos ugyanis immár az eddigi, bukott ellenzéket is le akarja váltani, ami teljesen nyilvánvalóvá vált a választás utáni két fővárosi álcivil dühöngőpartin. Más szóval: Soros az ellenzék ellenzékével akarja megfenyíteni és lecserélni a parlamenti ellenzéket.
Logikus lépés tőle ez, mert a mániákus milliárdos mindig is utálta a szabad választásokon alapuló demokráciát, amely számára túlontúl megbízhatatlan, kiszámíthatatlan. Emiatt tol az előtérbe egyre gyengébb képességű és egyre kelekótyább, dinkább politikai szereplőket. Mára Gulyás Márton, Gulyás Balázs, Juhász Péter lettek a sztárok, a többi militáns fegyverhordozó szellemi szintjét pedig szintén jól reprezentálják a tüntetések hihetetlenül semmitmondó, demagóg beszédeket produkáló felszólalói.
Csak hát a főszponzor elképzelt koreográfiáján nem szabad egy morzsányit sem változtatni. Így a kör bezárult, és a sorosista nómenklatúra lefelé tartó spirálba került. A hazai baloldal legjobb úton van afelé, hogy maradék esélyét is elveszítse a végleges megsemmisülés elkerülésére.