Régi balliberális trükk, miszerint vádold meg azzal az ellenfeledet, amit amúgy te teszel vagy tennél meg. Az egyik kiváló példa erre az utcai politizálás. Se szeri, se száma azoknak az alkalmaknak, amikor azzal vádolták meg a Fideszt, hogy az utcára viszi a politikát. Ezt leginkább akkor fújták, amikor a balliberálisok voltak hatalmon. Holott, ha van békés tömegrendezvényekre példa, akkor az egészen egyértelműen a mostani kormánypártok összejöveteleit jellemzi. A békemenetek százezres tömegben vonultak fel, de soha semmilyen erőszakos cselekedetet nem követtek el. Ez igaz a Fidesz ünnepi rendezvényeire is.
Aztán jött a 2006-os év, amikor nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde. Akkor jogos volt az emberek felháborodása, szomorú, hogy az események erőszakba torkolltak. Azonban az sem a Fidesz szavazóinak a számlájára írható, ahogy az 1956-os forradalom 50. évfordulójának méltatlan és gyalázatos szétverése sem.
Ez az írás azonban nem ezzel kíván foglalkozni. Nézzük meg – a teljesség igénye nélkül –, hogyan változott 180 fokot a balliberálisok véleménye az utcai politizálásról! Az idézetcsokor világosan megmutatja, hogy a balliberálisok ez ügyben teljesen mást mondanak kormányon, mint ellenzékben. Az idézetek azt is megvilágítják, hogy egy időben a Jobbikot még szélsőséges pártnak tartották, ma pedig náci megnyilvánulásaik is szalonképesek. Ez önmagában lesújtó. És akkor íme, a valóság.
2005. december 21., Tóta W. Árpád publicista: Demokráciában nincs forradalom. Választás van. Ha valami nem tetszik, akkor nem az a módi, hogy felborítjuk a villamost, hanem elmegyünk szavazni. Aki itt felborítja a villamost, lezárja a hidat meg felborogatja a kukát, az nem forradalmár, hanem bűnöző, huligán, söpredék. Működő demokráciában az ilyennek baja eshet. Ha mégis sikerrel jár, akkor meg puccsista, akit illik lebombázni. […] Fogsz kapni egy szép nagy szavazólapot. Megkeresed rajta a gazdit – Isten ajándékát –, beikszeled, és húzol haza. Szépen kivárod a végeredményt, aztán vagy csóválod a farkad boldogan, hogy mégis tiéd a gondnoki állás a székházban, vagy tudomásul veszed, hogy bukta.
2007. január 27., Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezető-helyettese: Orbán Viktor beszédéből három dolog egyértelműen kiderült. Az első, hogy még mindig nem tudta feldolgozni a Fidesz országgyűlési választási kudarcát, a második, hogy semmin sem kíván változtatni, semmilyen önkritikát nem tanúsít, és nem néz szembe saját politikai felelősségével. A harmadik, hogy a Fidesz politikai stílusa a következő hónapokban is a kompromisszumképtelenség, az álladó agresszió, a zűrzavarkeltés és az utcai politizálás marad. Orbán Viktor az emberekkel való párbeszédről beszélt, de ezek szerint nem hallja az emberek szavát, akik együttműködést, tartalmi politizálást és nyugalmat akarnak.
2007. február 2., Veres János pénzügyminiszter: Mindannyiunkkal, az országgal fizetteti meg a felelőtlensége árát, aki az utcára viszi a politikát.
2007. február 27., Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a Gönczöl-bizottság jelentése megerősítette abban a véleményében, hogy a demokratikus intézményeket fenyegető veszélyek kialakulásában nem a törvény hiányosságai játsszák a döntő szerepet, hanem a demokratikus választások eredményébe beletörődni nem tudó, a kormányidő előtti távozásának kierőszakolását célul kitűző politikai erők által szított érzelmi-utcai politizálás.
2009. október 10., Frankné Kovács Szilvia, az MSZP Tolna megyei országgyűlési képviselője: A kampányrendezvényre nemcsak a Fidesz készül, hanem szélsőjobboldali szövetségese, a Jobbik is. A Fidesz ezzel ismét megnyitja a kaput az utcai politizálás előtt, nem törődve ennek következményeivel.
2014. április 7., Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke: tiszteletben tartják a választók döntését, de nem szeretné, hogy a következő választás 2018-ban legyen. Nem látott olyan demokratikus kormányt, amely örökké hatalmon maradt volna, és szerinte a Fidesz-kormány jó eséllyel nem fogja kitölteni az újabb ciklust. Ha rajta múlik, ezért mindent megtesz.
2014. április 7., Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke: Az igazi ellenzéki politizálás fő színtere a parlamenten kívülre kerül a következő években, kétharmados Fidesz-többség és erősödő Jobbik mellett az Országgyűlés bábszínház marad.
2018. január 4., Konrád György író: Úgy látom, hogy nagyobb erő húzza a magyarokat is az Európai Unióhoz, mint a diktátoraikhoz. Rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar Nicolae Ceausescu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahova. Jóakaratú emberként azt kívánom, hogy Felcsútra menjen.
2018. szeptember 16., Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke: A népnek mostantól nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a sorsát a kezébe vegye és megfutamítsa ezt a rendszert. Szerbiában, Egyiptomban és Szlovákiában a folyamatos demonstrációk váltották le a kormányokat. A parlamenti demokrácia színfalai mögött ma diktatúra van, és diktatúrákat nem a parlamentben szoktak megdönteni. Nem lehet addig megnyugodni, amíg az utca tömege lemondásra nem kényszeríti Orbán Viktor.
2018. szeptember 21., Gyurcsány Ferenc: Az ellenzék önmagában kevés, csak a nép segíthet megdönteni Orbán Viktor rendszerét. Eljött az ellenállás ideje, ha a nép nem segít megdönteni Orbán rendszerét, akkor ezek itt fognak ülni a nyakunkon a Jóisten tudja, hogy meddig.
2018. február 16., Márki-Zay Péter polgármesterjelölt: Eljött az ideje a forradalomnak. Nem akarom mondani, hogy a kandelábereket mire lehet még használni a plakátok ragasztásán és helyezésén kívül. Egy olyan rendszert, amit nem lehet demokratikusan leváltani, azt nem demokratikusan szokták leváltani. Minden rendszernek vége van egyszer. Minél elnyomóbb, minél gyűlöletesebb egy rendszer, annál csúnyább vége van. Meg kell nézni ’89 Romániáját.
November 16., Gyurcsány Ferenc: A macedón exminiszterelnök egy bűnöző, aki meglopta a saját hazáját. Orbán is az. Gruevszkit börtönbüntetésre ítélte a népe. Ahogy majd ez lesz Orbán sorsa is. Neki sikerült megszöknie. Orbánnak esélye se lesz. Orbánnak üzenem: te majd nem fogsz tudni megszökni az országból.
2019. január 5., Fekete-Győr András, a Momentum elnöke: Maguknak köszönhetik majd, ha Oroszországba kell menekülniük a dühös tömegek elől, hátrahagyva a stadionjaikat, a magángépeiket, a fánkozóikat.
Nem sok mindent kell és lehet ehhez hozzátenni. Ha csak azt nem, hogy azok, akik olyan kényesek voltak az utcai politizálásra, most ezt tűzték zászlajukra. Sőt olyanokkal menetelnek együtt, akik mindenáron erőszakot akarnak provokálni. Ezt a Fidesz táboráról biztosan nem lehetett elmondani sem korábban, sem most. Bár nincsenek sokan, de a hangjuk annál nagyobb. Együtt masíroznak, feszülnek a DK-s, a momentumos, az MSZP-s, LMP-s, párbeszédes és jobbikos molinók, immár teljes az egység. Mindeközben olyan trágár szavakat üvöltöznek, amelyek leginkább önmagukat minősítik. Ezekből azt a következtetést lehet levonni, hogy azt sem bánnák, ha a tömeg erőszakkal zavarná el a hatalmat.
Önmagában sokat mondó fotót tett közzé magáról Tóth Bertalan, Karácsony Gergely és Horváth Csaba, amikor magukra öltötték a francia ellenállás jelképévé vált sárga mellényt. Úgy állt rajtuk, mint tehénen a gatya, de legalább ez is megmutatta, hogy mennyi önálló ötletük van.
Kérdés: már semmi nem számít nekik? Legyen erőszak? Legyen Majdan? Volt, akitől olyan nyilatkozatok is elhangzottak, hogy likvidálhatják a kormányfőt. Ez lenne az ő felfogásukban a demokrácia? Erre ugyan várhatnak, mert a nép jelentős többsége nem vevő erre. A többség józan, és pontosan látja, hogy melyik párt mit tett az érdekükben, és kitől milyen jövőt várhat.