Október 6-án, nemzeti gyásznapunkon, határon innen és határon túl, ahol kellett és lehetett, szokás szerint illő kegyelettel emlékeztek meg az aradi tizenhármakról és Batthyány Lajosról. Az Országház előtt félárbócra eresztették a nemzeti lobogót, Aradon koszorúztak, más emlékhelyeken pedig emlékeztek. A balliberális oldal, amely a nemzeti ünnepeket jó ideje csak áskálódásra és botrányokozásra használja, a gyásznapra való tekintettel szokás szerint inkább mélyen hallgatott. Illetve, legyünk egész pontosak és igazságosak: soraikból egy, csak egy legény volt talpon a vidéken, akarom mondani a fővárosban, ott is az ATV egyik stúdiójában. Név szerint a kormányellenes demagógia jelentéktelenségében is kártékony alakja, Havas Henrik keverte a kártyákat, akinek bűn reklámot csinálni, de ezúttal mégis ide kell idézni hevét s nevét.
Ez az ember ugyanis egy egészen más témájú műsorának bevezetőjeként ejtett néhány szót a vértanúkról, kiemelve Damjanich János szerb, Knézich Károly horvát, Aulich Lajos, Lahner György, Schweidel József, Leiningen-Westerburg Károly német és Pöltenberg Ernő osztrák származását. Majd valami ördögi logikával, meghívott vendégeinek sűrű bólogatásától és helyeslésétől kísérve azzal végezte anakronisztikus megemlékezését, hogy ők most mind a heten valószínűleg forognak a sírjukban a magyar kormány migránspolitikája miatt, amely annak idején természetesen még előttük sem nyitotta volna meg a határokat. Válasznak talán annyi is megtenné, hogy a magyarországi német Aulich Lajos, Lahner György és Schweidel József, akárcsak Damjanich János és Knézich Károly a történelmi Magyarországon születtek, azaz a mai fogalmaink szerint magyar állampolgárok voltak, így előttük nem kellett volna megnyitni semmiféle határokat. Aztán még ott van az az egész kis apróság, hogy ezek a férfiak seregeikkel kiűzték a betolakodó Jellasicsot, egy éven keresztül a magyar honvédsereget vezették az ország határainak védelmében két európai nagyhatalommal szemben, és végül életükkel fizettek hősiességükért.
De ezt csak úgy magunk között, sub rosa érdemes megemlíteni, mert ebben az időnként és helyenként hol bohózattá, hol háborúvá fajuló migránsvitában az ellentábor, igazának bizonyítására, minden logikát felrúg, minden követ megmozgat, és a fenti példából ítélve a legszentebb hagyományokat is képes lábbal tiporni. Sőt a kormány támadói és bírálói, ha kell, akár Ádámig és Éváig is visszamennek, és megrögzött ateista létükre csak úgy fújják a Máté 22:39-et és a Mózes 19:18-at, amelyek szerint ugye szeressük úgy felebarátunkat, mint önmagunkat. Megnyugtatásukra közlöm, hogy mi szeretjük felebarátainkat. Ámde egy államnak nincsenek felebarátai. Egy államnak legfeljebb érdekei és szövetségesei, rosszabb esetben ellenségei vannak. No meg határai, amelyeket meg kell védeni. Ahogy próbálták megvédeni őket az aradi vértanúk is.
A balliberálisok alapból elvakultak és értetlenek, így hát az ő magatartásukon nincs mit csodálkozni. Az viszont elszomorító, hogy néhány egyházi személyiség, élükön a katolikus Beer Miklós és az evangélikus Fabiny Tamás püspökkel, ugyanilyen elvakultsággal és hozzá nem értéssel abba ütik bele az orrukat, amihez nem értenek, és individuális etikai normákat várnak el egy államtól. Katolikus létemre is azt üzenem nekik, amit nemrég egy buddhistává lett barátom fogalmazott meg a legfrappánsabban: Ebben a tekintetben nem kérünk sem Ferenc pápából, sem a pápai Ferencből, se követőikből. És még két dologra hívnám fel a figyelmüket: egy most közzétett hivatalos felmérés szerint Németországban az elmúlt tíz év alatt több mint ötszáz katolikus templomot zártak be a felebaráti szeretet jegyében. Erről mi a véleményük?
A másik dolog közvetlenül ehhez fűződik: a templomokat megszentségtelenítő kufárokkal szemben a jámbor Jézus is emberi haragra gerjedt, és kiűzte őket onnan, pénzüket kiöntötte, a pénzváltó asztalokat feldöntötte. Máté 21:12, Márk 11:15, Lukács 19:45, János 2:14. Na, mit szólnak hozzá a tudós püspök urak? Lassanként már nekem sem lesz kedvem elmenni a templomaikba, sok más hívővel együtt. Akkor aztán bezárhatják a boltot, mint Németországban. Vajon ebből a szempontból miért nem közelítik meg a kérdést, amit mind a négy evangélista már akkor olyan fontosnak tartott, amikor még csak megszentségtelenítésről volt szó, nem bezárásról. Erről miért hallgatnak? Csak nem politikai elfogultságból?
A migránsháborúban persze nem csak a nemzeti gyásznappal él vissza a balliberális ellentábor. Vegyük csak sorra ünnepeinket a naptár szerint! Március 15-én szintén valami nyakatekert logikával általában a márciusi ifjakra hivatkoznak, meg esetenként a külföldi légiókra. A pálmát itt a néptribunná vedlett Majtényi László vitte el, aki idei ünnepi beszédében egy gyerekkori fogadalmát idézte fel, miszerint mindig a gyengék, jelen esetben a menekültek oldalán fog állni, mert hétéves korában folyton elvették az uzsonnáját. Meg kell a szívnek szakadni!
Újabban augusztus 20-án ők, akik micisapkának csúfolták a Szent Koronát, előszeretettel idéznek István király intelmeinek hatodik fejezetéből egy kiragadott sort: megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket gyámolítsad és becsben tartsad. Csak arról hallgatnak mélyen, hogy az ezt megelőző öt fejezet az uralom legfőbb díszeinek a katolikus hit megőrzését, az egyházi rend becsben tartását, a főpapoknak kijáró tiszteletet, a főemberek és vitézek tiszteletét, valamint az igaz ítéletet és türelmet tartja. Nos, aki ezeket betartja, az tényleg megérdemli, hogy gyámolítsák és becsben tartsák.
Harmadik nemzeti ünnepünk, október 23. éppen a küszöbön áll. El lehetünk rá készülve, hogy ebből az alkalomból az ünnepségek megzavarása, az utcai zavargások mellett botcsinálta teoretikusok elő fogják ráncigálni a migránskérdést is. Valami olyanféle megközelítésben, hogy milyen hálátlan ez az Orbán meg bandája. Lám csak, 1956-ban az egész nyugati világ tárt karokkal fogadta a menekülő, disszidens magyarokat. Igen, azokat a magyarokat, akiknek túlnyomó többsége diplomás mérnök, orvos, közgazdász, kiválóan képzett szakmunkás vagy éppen világklasszis labdarúgó volt, és mint ilyenek, valóban díszei lehettek az őket befogadó uralomnak. Egy elnyomott és katonai erővel levert közép-európai nép menekült át a többnyire szomszédos nyugat-európai országokba, nem pedig afrikai és közel-keleti gazdasági bevándorlók milliói. Nagy különbség!
Október 23. a küszöbön áll, onnan pedig már csak két hónap a karácsony. Szerintük a szeretet ünnepe. Ne adjunk nekik tippeket, de tekintettel a közelgő választásokra, ha eszükbe jut, ezek képesek rá, hogy a szállást kereső Szent Családot is migránspártinak állítsák be. Mint az aradi vértanúkat.
A szerző író, műfordító