A tömegessé vált illegális migráció katalizátorként hatott az iszlám radikalizmus térhódításának felgyorsulásában. A Charlie Hebdo gúnylap és párizsi kóser bolt elleni brutális támadásokat tekinthetjük a korszakváltás emblematikus akcióinak.
Ezt követően a terrortámadások szaporodása, a szervezett bűnözés új, egyre agresszívabb formáinak megjelenése, a nők elleni támadások elszaporodása szinte sokkolta Nyugat-Európa nagyobbik felét. Ennek a drasztikus átalakulási folyamatnak van még egy eleme, amely legalább ilyen félelmetes, mélyreható.
Ez a terület pedig az antiszemitizmus újbóli megerősödése, táptalajának megváltozása. Ezt a drasztikus változást a nyugati sajtó a mai napig igen „óvatosan” kezeli. Az iszlám radikalizmus térhódításával párhuzamosan a szélsőséges antiszemitizmus is új társadalmi bázist kapott.
Svédországban, amely a tolerancia, a multikulturalizmus egyik bezzegországa volt, napjainkra döntően megváltozott a helyzet. Malmö városa a zsidók elleni támadások egyik központjává vált, Göteborgban Molotov-koktélokkal támadták meg a helyi zsinagógát.
A sorozatos atrocitások hatására ma már csak fémdetektoros kapukon áthaladva, motozás után lehet belépni a zsidó vallási, oktatási intézményekbe. Egyes zsidó óvodák, iskolák ablakait golyóálló üvegre cserélték, a bejáratot fegyveres biztonsági őrök védik.
Svédország joggal volt büszke arra, hogy a nácik elől menekülő zsidók menedékre leltek náluk, de Shneur Kesselman svéd ortodox rabbi szerint az elmúlt öt évben a zsidók elleni támadások 99 százalékát fiatal, radikális muzulmánok követték el.
Annika Hernroth-Rothstein svéd írónő szerint az antiszemita támadások többségében nem folytatnak nyomozást a hatóságok, „csöndes terrorban él” a zsidóság. Stefan Lövfen miniszterelnök a múlt év végén kénytelen volt beismerni, hogy az országba érkező bevándorlók körében látványosan megerősödött az antiszemitizmus.
Franciaországban él Európa legnagyobb lélekszámú zsidó közössége, mintegy hatszázezer fő. Körülbelül felük Párizsban él, akik közül a statisztikák szerint hatvanezren költöztek át a város biztonságosabbnak vélt negyedeibe, ahol még nem jelentek meg a muszlim bevándorlók.
A gyerekeik jó részét az állami iskolákból kivették és a biztonságosabbnak tartott magániskolákba íratták át. Georges Bensoussan arról beszélt egy rádióvitában, hogy a francia muszlim családokban mennyire elterjedt az antiszemitizmus. Erre a tudóst faji gyűlöletkeltésre felbujtás vádjával beperelték. 2016-ban 335 antiszemita támadást regisztráltak az országban.
A félelem felerősödése miatt felgyorsult az Izraelbe történő kivándorlás. Az elmúlt években több mint tízezren hagyták el Franciaországot. Az izraeli miniszterelnök is erre biztatta honfitársait, mivel nyugtalanítónak látja biztonsági helyzetüket.
Németország a lehető legkényesebben vigyázott arra az elmúlt évtizedekben, hogy minden antiszemita jellegű megnyilvánulást csírájában fojtson el. A német alkotmányvédelmi hivatal egyik legfontosabb feladata volt a szélsőjobboldali csoportok felderítése, bomlasztása.
Jellemző módon Angela Merkel kancellár már azt is a német nacionalizmus veszélyes megnyilvánulásaként értékelte, amikor a labdarúgó-válogatott szurkolói tömegesen nemzeti színeket festettek az arcukra.
Mindeközben az iszlám radikalizmus terjedése úgy felgyorsult, hogy Berlinben már a szélsőséges szalafisták jelentik a legnagyobb veszélyt, az országban több mint tízezer muszlim radikálist tartanak számon, akik nemcsak saría rendőrséget működtetnek, de nyíltan terjesztik antiszemita nézeteiket.
A németeket szinte sokkolta, hogy karácsony előtt izraeli zászlókat égettek közterületen, és nyíltan uszítottak a zsidók ellen. Muszlim fiatalok zsidó gyerekeket fenyegettek felgyújtással, amit a világhálóra is feltettek.
A helyzet komolyságát jelzi, hogy Thomas de Maiziere belügyminiszter az év végén már antiszemitizmus elleni biztosi tisztség bevezetését javasolta.
Természetesen a fenti példák nem azt jelentik, hogy a szélsőjobboldali antiszemitizmus veszélye megszűnt volna. De azt igen, hogy ezen a területen is alapjaiban változott meg a biztonsági helyzet.
A statisztikák szerint 2013 óta az antiszemita incidensek több mint ötven százalékát már iszlám szélsőségesek hajtották végre Európában, és a trend folyamatos emelkedést mutat.
A szélsőséges iszlám gyorsuló terjedése az európai társadalmak egyik olyan kisebbségét is fenyegeti, amelynek védelme vonatkozásában eddig szinte egyedülálló módon konszenzus volt.
A helyzet romlása tovább nyomatékosítja, hogy az illegális migrációt, az iszlám szélsőségességet meg kell fékezni Európában. A no-go zónák felett újra át kell venni az állami ellenőrzést. A saría rendőrség államellenes tevékenységét egységesen fel kell számolni.
A holokauszt tagadását terjesztő szélsőséges imámok, szalafista hitszónokok befolyását meg kell szüntetni. A The New York Times újságírója, Paulina Neuding szerint „be kell ismerni, hogy a modern antiszemitizmus az európai muszlim radikalizmusban gyökerezik”.
Ebben a kérdésben sem lehet kettős mércét alkalmazni. A terrorizmusra, a bűnözésre, a nők és a gyerekek elleni erőszakra, az antiszemitizmusra – jöjjön bármelyik oldalról – Európának zéró toleranciát kell mondania.
Ezzel együtt pedig aktív felvilágosító munkát kell kezdeni azon szervezetek vonatkozásában, amelyek az illegális migrációt támogatják. Meg kell értetni a naiv, megtévesztett emberekkel, hogy valójában milyen veszélyeket rejt a tevékenységük.
Meg kell találni azokat, akik viszont tudatosan folytatják felforgató tevékenységüket. Meg kell keresni a háttérben meghúzódó megrendelőket, finanszírozókat.
Azt is látni kell, hogy ez egy olyan folyamat, amelynek megakadályozása érdekében nemzetközi szintű együttműködésre is jó esély kínálkozik, hiszen az iszlám radikalizmus és támogatói rendszerének a feltárása segítheti a terrorizmus, az antiszemitizmus elleni hatékony fellépést.
Az elhárítómunkát úgy kell felépíteni, hogy hosszú távon is képes legyen ennek felderítésére, mert ez a kihívás sajnos évtizedekig velünk fog élni.
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.