Már több mint két éve tart a budai Bem téri Radetzky-laktanya kálváriája, miután a Kúria áprilisban eljárási hibákra hivatkozással megsemmisítette a közigazgatási bíróság örökségvédelmi szempontokat is szem előtt tartó ítéletét. A történelmi épület tavalyelőtt kapott több figyelmet, amikor újdonsült külföldi tulajdonosa hozzálátott lebontásához, hogy a helyén üveg-acél homlokzatú modern irodaházat emeljen.
A Magyar Patrióták Közössége tiltakozása nem maradt eredmény nélkül: a műemléki érdekek súlyos sérelmére sikerült időben felhívni az illetékes Fővárosi Kormányhivatal figyelmét, mire az példás gyorsasággal intézkedett és leállította a rombolást. A Kúria végzése értelmében a Radetzky-laktanya pere elölről kezdődik (nem ez a nagytiszteletű testület egyedüli vitatható döntése az utóbbi időben), miközben az épület műszaki állapota tovább fog romlani, hiszen a jelenlegi ideiglenes védőtető alkalmatlan arra, hogy az ártó időjárási körülményektől tartósan megóvja a falakat.
Az Országházzal nagyjából szemközt elhelyezkedő Bem tér fő épülete, a Radetzky-laktanya a Monarchia közös hadserege számára épült a századfordulón. A téren 1956. október 23-án megtartott tiltakozó nagygyűlés révén a kibontakozó forradalom egyik szimbolikus helyszínévé vált.
Évtizedekkel később, a rendszerváltozás után a hajdani kaszárnya az MDF székházaként vonult be a történelembe, majd az értékeit elhagyó párt túladott rajta. Az ikonikus épület így jutott külföldi kezekbe, mondhatni, ebek harmincadjára. Lebontása első ízben 2008-ban merült fel, de akkor a világgazdasági válság miatt átmenetileg fellélegezhettek az örökségvédők.
Az ingatlant 2016 áprilisában vásárolta meg a szlovák hátterű HB Reavis, és a jogelődjétől szerzett, még 2010-ben kiadott építési engedély alapján két hónapon belül hozzá is látott a műemlék lebontásához, holott engedélyezett kiviteli tervekkel egyáltalán nem rendelkezett.
A közösségek állama ebben az ügyben kifejezetten jól vizsgázott, ami a tőkeerős ingatlanbefektetőt is meglepte. A gazdasági társaságokra jellemző nyomásgyakorlási kísérlet a bírósági eljárás során azonban tapinthatóvá vált. „Egy ilyen ügy elijesztheti a befektetőket Magyarországról” – ezzel a burkolt fenyegetést rejtő címmel jelent meg tudósítás a Portfólió.hu oldalon a per első tárgyalásának reggelén.
„Az ilyen ügyek könnyen alááshatják a közigazgatási rendszerbe vetett bizalmat, és csökkenthetik Magyarország vonzerejét – különösen egy külföldi befektető szemében” – nyilatkozta a cikkben megszólaltatott ügyvéd.
A szlovák hátterű HB Reavis valóban komoly nemzetközi háttérrel rendelkezik, honlapja szerint az Európai Unióban működő három legnagyobb ingatlanbefektető egyike. Épp most építenek Varsóban egy több mint háromszáz méteres felhőkarcolót, amely egész Európa egyik legnagyobb magasháza lesz. Nemcsak a visegrádi országokban vannak jelen, hanem például az Egyesült Királyságban és Törökországban is komoly befektetéseik valósultak meg.
A társaság bizonyára minden létező jogi eszközzel fel fog lépni annak érdekében, hogy bontási szándékának érvényt szerezzen. Eddigi magatartása alapján úgy tűnik, a Bem téri védett ingatlanra pusztán üres telekként tekint, nem veszi figyelembe az épület értékeit, kizárólag az üzleti haszon foglalkoztatja, amit ebben az esetben a kinyerhető négyzetméterek nagysága határoz meg.
A nemzeti szempontból optimális megoldást az jelentené, ha a magyar állam adásvétel útján megszerezné az ingatlant. Habár a HB Reavis egyelőre hivatalosan nem mondott le a Bem téri projektről, a befektető kilátásai egyáltalán nem kecsegtetők: a Kúria egyebek mellett azt is kimondta, hogy a felperes engedélyezett kiviteli tervek hiányában a jóhiszeműen szerzett jogát jogszerűen nem gyakorolhatta – azaz eljárási hiba ide vagy oda, a kormányhivatal döntése nem volt jogsértő.
Ebből az következik, hogy nagy valószínűség szerint az ügy bírósági szakasza kedvezőtlenül zárulhat a HB Reavis számára: eltemetheti a nagy nyereséget ígérő projektet és egyben nekiláthat a megtépázott épület költséges műemléki helyreállításának.
Helyes és támogatandó az a kormányzati törekvés, amely célként tűzte ki az ország emblematikus történelmi épületeinek nemzeti tulajdonba vételét. Kétségtelen, hogy – pusztán ’56 okán – a Radetzky-laktanya is ebbe a körbe tartozik. Az sem utolsó az érvek sorában, hogy számos minisztérium, központi kormányhivatal helyhiánnyal küzd – gondoljunk csak a szomszédos Külügyminisztériumra, amely már nem fér el a Budai Katolikus Kör (eredeti arculatából alaposan kivetkőztetett) székházában.
A Radetzky-laktanya megvásárlása és a külügyi igazgatás javára történő hasznosítása méltó és reprezentatív megoldást jelentene, és egyben megteremtődnének a sokak által javasolt ’56-os emlékszoba kialakításának feltételei. Remélhetően a kormány is felfigyel erre a lehetőségre, és nem hagyja veszni a budai Duna-part értékes műemlékét.
A szerző jogász, a Magyar Patrióták Közössége elnöke