Az Európai Parlament baloldali és liberális frakciói, illetve az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehországgal szemben, amiért nem hajtották végre a kötelező uniós menekültkvótákról szóló korábbi döntést. Dimitrisz Avramopulosz görög menekültügyi biztos szerint a visegrádi országok senkit nem vettek át Görögországból és Olaszországból a helyi menekülttáborokból, ezzel szembehelyezkedtek a korábbi tanácsi határozatokkal.
A jogforrások hierarchiája nemcsak a magyar belföldi, de az európai uniós jogforrások tekintetében is mérvadó. Ennek megfelelően a tagállamok minisztereiből álló Európai Tanács és a választott Európai Parlament által hozott uniós rendeletek, határozatok, egyedi döntések nem lehetnek ellentétesek az Európai Unió alapszerződéseivel, mindenekelőtt az idén hatvanéves maastrichti, nizzai és lisszaboni szerződésekkel módosított római szerződéssel. Ezek után lássuk, mit mond a római szerződés az Európai Unión kívülről tömegesen érkező migránsok két nagy csoportja, a háborús övezetből érkező menekültek, illetve a gazdasági és más jellegű bevándorlók tekintetében.
A háborús övezetből érkező menekültek kapcsán az unió egységes menekültügyi rendszert hoz létre, amely magában foglalja az unió egészére kiterjedő egységes menekültjogállást, továbbá a nemzetközi védelemre szoruló, de menekültjogállást nem kapó személyek részére a kiegészítő védelmi jogállást. Ha egy tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a tanács a bizottság javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogalmaz meg.
Az unió közös bevándorláspolitikája méltányos bánásmódot biztosít azon migránsoknak, akik jogszerűen tartózkodnak az unió területén. A római szerződés a közös politika részének tekinti az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni közös küzdelmet. Az uniós alapszerződés szerint a parlament és a tanács jogalkotási eljárással rendelkezik a tagállamok valamelyikében jogszerűen tartózkodó személy más tagállamokban való szabad mozgásának feltételeiről. A római szerződés értelmében a tagállamok hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy meghatározzák, a harmadik országok hány olyan állampolgárát engedjék be a területükre, akik munkavállalási céllal érkeznek országukba.
Mi következik mindebből? Ha valamely harmadik országból érkezett személy az unió bármely tagállamában menekült-, ideiglenesen letelepedett vagy bevándorlóstátust szerzett, az meghatározott feltételek szerint szabadon mozoghat az unió területén, és maga dönteti el, mely tagállamban kíván letelepedni. Ami az illegális, zöldhatáron érkező migránsokat illeti, azok ellen a római szerződés értelmében közösen kell felvenni a küzdelmet.
Magyarország megerősítette külső határait, azokon olyan kerítést épített, amely megakadályozza az illegális bevándorlók érkezését. E határok védelmében a római szerződésben előírt szolidaritás jegyében egyebek mellett cseh és osztrák biztonsági erők is részt vettek. Az Európai Bizottság, ahelyett, hogy betartva a római szerződést, segítené az illegális bevándorlás elleni küzdelmet, azok ellen a kelet-közép-európai országok ellen indított eljárást, amelyek betartják az uniós jogszabályokat.
Ami a kötelező migránskvótákat illeti, minden erről szóló alacsonyabb szintű uniós határozat, rendelet ellentétes a római szerződéssel, tehát az európai alaptörvénnyel, mivel korlátozza a tagállamok jogát, hogy maguk határozzák meg, hány harmadik országból érkezett állampolgár vállalhat munkát, illetve telepedhet le. A kvóta a menekült- vagy bevándorlóstátusú migránsok jogát meg alapvetően sérti, hiszen az unió területén való szabad mozgásukat korlátozza azáltal, hogy meghatározott számú migránst kötelez arra, hogy olyan tagállam területére költözzék, ahol nem áll szándékában munkát vállalni, vagy tartósan letelepedni.
Az a neobolsevik élcsapat, amely modernizált nyugati „haladó ideológiája” nevében és érdekében képes lenne Európa vallási-etnikai térképét is átrajzolni, megsérti az Európai Unió alapszerződését, amikor mind a tagállamok, mind a menekültek, mind pedig a bevándorlók akaratát semmibe véve alacsonyabb rendű uniós jogszabályokkal menekültkvótákat állapít meg.
A római szerződést Magyarország, Csehország, Lengyelország, az utóbbi időben pedig Ausztria tartja be, amely országok az illegális bevándorlás és az embercsempészet elleni közös védelmet fontosnak tartva, határvédelmi intézkedéseket rendeltek el, illetve a bevándorlók és menekültek szabad mozgásának jogát korlátozó, „kvázi európai alkotmányellenes” kvótahatározatokat nem engedik végrehajtani.
A szerző alkotmányjogász