A Kairosz Kiadó 2005-ben a fenti címmel tette közzé Mezei Károly átfogó beszélgetését Freund Tamás professzorral, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökével. Tizenhárom évvel később egy baráti társaság, a Kádár-korszak elhíresült Kalef-galerije a Széchenyi-és Brain-díjas agykutatót felkérte, adja elő nézeteit a Pintér Galériában. Az esemény szervezőjének, Kisfaludy Andrásnak a legutóbbi filmjéről, az Elhallgatott zenekarokról és azok kulturális közegéről tavaly év vége felé a Magyar Idők is megemlékezett. A koncepciós perrel szétzúzott társaság ötven esztendeje nem marad nyugton. Pár napja arra volt kíváncsi, Freund Tamás mit gondol a hitről, illetve a teremtés és a tudomány kapcsolatáról.
Már az előadás kezdetén kiderült: a kutató éppúgy Isten akrobatája, mint Assisi Szent Ferenc, aki olykor szeretett a feje tetejére állni, hogy lássa a dolgok fonákját. A szent a börtönéből kilépve rájött, hogy a környezet ebből a szögből nézve is rendben van, tehát a teremtés alul-felül ugyanazt a harmóniát jeleníti meg. „A zene odafönn van” – idézte a professzor elhunyt barátját, Vukán Györgyöt, majd gyakorló muzsikusként és kórustagként a művészet lélekemelő hatásairól értekezett. Ennek kapcsán fölvetette: megismerhető-e maga a megismerőszerv, vagyis az agy? Tisztában van saját létezésével, elhelyezi az anyagi világban meg a társadalomban, de maga az éntudat honnan ered? Ezt a kérdést a természettudomány föl sem teheti, következésképp nem is adhat rá választ. A tér-idő kontinuum és az ősrobbanás nem bizonyított tény. Hát még az űrkutatók legújabb állítása, a sorozatos ősrobbanás. Ám ha így is van, fizikai eseményként kell lennie kezdetének, annak pedig kiváltó okának. Ellentétes meggyőződéseink azt igazolják, az ateizmus éppúgy hitkérdés, mint a fordítottja, csakhogy jóval valószínűtlenebb.
Az agy evolúciós csúcstermék. Anyagi erőt nem produkál, ugyanakkor valami jóval kifinomultabbat: több ezer éves kulturális örökséget s a törekvést ismereteink meghaladására, anélkül, hogy a kezdeteket és a belénk plántált erkölcsi alapelveket megtagadná. Több száz milliárd idegsejtjével intuitív és közvető szerv. Ez a tény az egyik stanfordi egyetemistát olyannyira lenyűgözte, hogy a hátára tetováltatta a bonyolult hálózatot. Nem a belső világot, vagyis a lelket magát, mert az ábrázolhatatlan, hanem a rendszert. Az agynak lényegében két főbb funkciója van: a gátlás és a serkentő hullámtevékenység, közkeletű kifejezéssel élve az agyhullámok. Ezeket kutatja a tudomány, de nem próbál az olyan ostoba kérdésekre válaszolni, mint hogy testünkben hol lakozik a lélek.
A hittudomány tehát közvetve a nem anyagi természetű valóságot vizsgálja, annak társadalomalkotó és -szervező erejével együtt. Többek között azt, hogy mely csoportosulások tekinthetők közösségszervezőnek, melyek közösségrombolónak. A tagadás nem állítás, más szóval nem csupán egy érzékszervileg nem vizsgálható jelenség ellentettje, hanem annak ellensége is. Freund Tamás példaként egy parlamentből rég kihullott, majd megszűnt liberális pártot (az SZDSZ-t) említette, mely országunkban a rendszerváltozás óta a legkártékonyabbnak bizonyult.
Egyedül az embernek adatott meg legbonyolultabb szerve, az agy evolúciója. Csak az ember csinál művészetet, mely belső téglákból épül. Az istenkeresés kizárólag nekünk adatott meg, azért, hogy pillantást vethessünk az érzékelésen túli világra. Az agykutatás felismerte, hogy az emlékezés kezdettől fogva végtelen, míg az „előhívás” erősen korlátozott. Belvilágunk a hit és a tudományos meggyőződés által fejleszthető, annak tudatában, hogy a kettő egymással nem ellentétes. Ugyanakkor a felületes információ, kivált a vakhit súlyos érzelmi elbizonytalanodással és frusztrációval jár. Ráadásul a fókuszálatlan ismeretszerzés és a (félre)tájékoztatás sose látott felgyorsulása az utóbbi tíz-tizenöt évben biológiailag kezelhetetlenné vált. A személytelen internet az egyik felelőse az elmagányosodásnak, a drogok terjedésének, a nemi szerepek összemosódásának, a védekezésképtelenségnek, mi több, az értelmetlen agressziónak is.
Ez azt jelenti: főképp a fiatalok körében a parttalan lázongás visszavezethető társadalmi és éppúgy biológiai okokra. Az emberi evolúció, beleértve az agy kapacitását sokkal hosszabb időt igényel, mint másfél évtized az internet és a tömegmédia robbanásszerű terjedése során. Meggondolandó, milyen mennyiségű szűretlen információt vagyunk képesek befogadni és feldogozni. Az érzelmi-indulati elbutulás napjaink ismert jelensége. A fejlett világban mindenfelé viselkedésbeli „mutációkat” tapasztalhatunk. Csakhogy a pszichikai torzulást ezúttal nem a nyomor, hanem a jóléttel járó elkényelmesedés okozza. Érzékszervi degeneráció – mondja Freund Tamás –, az úgynevezett Y generáció depressziója, a kisközösségek felbomlása, céltalanság, kiüresedés, türelmetlen érvényesülési vágy mind a szocializáció ellen hatnak.
Mindezekért felelős a szabályozatlan globalizáció, az egyén által még átlátható legnagyobb közösség, a nemzet és a társadalmi együttélés semmibevétele, azok kifejezett tagadása és a javak elosztásának ordító aránytalanságai. Persze az „új ember”, vagyis az ideális fogyasztó mindezek veszélyeiről tudomást sem vesz, többnyire még csak nem is hallott róluk. Többek közt a nagyvárosok túlnépesedése és a vele járó személytelenség miatt. Márpedig – miként számtalan biológiai és szociológiai kísérlet bizonyítja – a (neo)liberális felelőtlenség ellen egy határon túl az egyén, a csoportok, sőt egész populációk tiltakoznak, majd védekezni kezdenek.
Fentieket a legutóbbi választások fényesen igazolták.
Egyéni és közösségi célok nagyon is összeférnek, miként több mint hatvanezer magyarországi civil szervezet, hivatásos művészeti társulás és amatőr alkotóközösség mutatja. Csak épp a sorrend nem közömbös. Ugyanakkor pár tucat külföldről pénzelt csoportocska megmutatja az ellenkezőjét is. Valós társadalmi támogatottságuk nincs, merthogy az emberi józanság a destrukciót felülírja, és oda helyezi, ahová való: légüres térbe.
Freund Tamás végezetül pár palack nemes magyar bor mellett hallgatóinak azt is elmondta, mit vár az új Nemzeti alaptantervtől, az erkölcsneveléstől, a felelős médiától és a hit megerősödésétől. Az viszont egy új fejezet, s legyen egy másik írás tárgya.
A szerző író