Hazánkban június harmadik vasárnapján ünneplik az apák napját. Vallási megfelelője a katolikusoknál Szent József ünnepe, akit az apaság mintaképének állít be az egyház.
Számos pszichológiai tanulmány mutat rá az apaság hallatlan fontosságára. Az édesanyákat gyakrabban emlegetjük megkülönböztetett tisztelettel, hiszen valóban, a szülés élménye olyan szoros kapcsolatot jelent anya és gyermeke között, amihez fogható nincs a világon. De nem kevésbé fontos az apa szerepe sem.
Valójában a gyermekeknek mindkét szülőjükre egyformán szükségük van. Mind a lányoknak, mind a fiúknak szükségük van apaképre, apai példára. Harmonikus ember akkor fejlődik belőlük, ha a két különböző személyiség egyaránt hatással van rájuk. A két nembeli szülő különbözik, de éppen identitásuk megélése az, ami alkalmassá teszi őket apai és anyai szerepeik megélésére.
Mindig szomorúsággal töltött el, amikor híres zenészek keresték önmagukat, nem tudván, hogy férfiként vagy nőként lenne teljes amúgy igen gyorsan elsuhanó életük. Nem tudván, hogy nem a nemük fontos, hanem az emberségük.
Nem könnyű napjainkban férfias férfiakra lelni. Nem a macsókra gondolok. Olyan férfiakra, akikre egy asszony bátran támaszkodhat. Aki mellett nem kell félni, mert minden, a nő számára nehéz technikai problémát megold, és megvédelmez az esetleges tolakodó magatartásoktól. Akivel élethosszig tartó terveket lehet szőni.
Nem lehetetlen ez különböző képzettségi szintű embereknél sem, mégis úgy tűnik, gond, hogy napjainkban egyre nagyobbak a különbségek a férfiak és a nők teljesítményében. Nyilván egy férfi sem szereti, ha a felesége okosabb nála. Zavarja, ha folyton alulmarad. Nemigen tartósak ezért az olyan kapcsolatok, ahol a párok közül a férfi kevésbé iskolázott. Márpedig a női emancipálódás következtében e téren érdekes jelenségnek vagyunk tanúi.
Van Amerikában egy jezsuita páter által vezetett kutatóközpont, amely a házasság és a gyermekvállalás kérdéseivel foglalkozik. Ennek legutóbbi publikációjában olvashatjuk a következőket: az amerikai statisztikai hivatal és a Pew Research Center adatai szerint a nők oktatásban elért eredményei folyamatosan javulnak, míg a férfiaké romlanak. A fiatal hölgyek valamivel magasabb arányban (87,6, illetve 86,6 százalékban) érettségiznek, mint a fiúk, és az alapképzéses diplomafokozatot is nagyobb arányban szerzik meg (36 a 28 százalékkal szemben).
A 25 évesnél idősebb nők közül tíz százalékkal többen bírnak ezzel a fokozattal, magasabb képzettségi fokozattal pedig 37 százalékkal többen rendelkeznek. (A Pew Research Center a Joseph N. Pew olajmágnás és leszármazottai által Amerikában 1948-ban létrehozott alapítvány, amelynek célja a civil társadalom pártatlan információval való ellátása és a közérdek szolgálata.) Ez a különbség nehezebbé teszi a kiegyensúlyozott párkapcsolatok megtalálását, így a tartós házasságok létrejöttét. Egyre gyakoribbak a válások, a töredék családok, amelyek nagyobb részben férfi, pontosabban apa nélküli családot jelentenek.
A statisztikai felmérések azt mutatják, hogy ezekben a családokban – a fenti honlap szerint – gyakoribbak a gyerekeknél a viselkedési problémák és a fiatalkori bűncselekmények. Ezeknél a töredék családoknál négyszer gyakrabban kerülnek a szegénységi küszöb alá, és kétszer akkora az öngyilkosságok aránya. Gyakoribb a drog- és alkoholfogyasztás, a 16 éves kor alatti kimaradás az iskolából és a gimnáziumnak megfelelő képzés elmaradása.
Világosan mutatja mindez, mennyire fontos a gyermekek életben való elindításához, hogy maguk mögött érezzék az apai támogatást is. Számos amerikai közgazdász mutatott rá, hogy a modern társadalom munkaerőigénye tanult embereket követel meg. Az alacsony képzettségűek beleragadnak egy társadalmi státusba, amelyből nincs kitörési lehetőség.
Ha tehát a fiúk/férfiak hamarabb abbahagyják a tanulást, lemaradnak a nők mögött, és benne maradnak egy alacsonyabb társadalmi státusban. Erre gyakran az önállóságuk, függetlenségük hangsúlyozásával válaszolnak, és nem köteleződnek el tartós kapcsolatokban. Önállóság? Valójában önzésnek, kényelmességnek nevezhetnénk. Hiszen a mai, anyagias világunkban minden kapható a piacon. A párkapcsolatok értékeiből a szex is, így sokan nem kényszerülnek bele a házasság kötelékébe. De tessék mondani: a gyerekek hol és miből vegyenek maguknak szerető apukát? Különösen a mélyszegénységben élők. De a gazdagoknál sem sokkal jobb a helyzet.
A minap egy közösségben beszélgettünk a gyerekekről. Egy kedves, nagy bajuszú bácsi mesélte, hogy ő szokott lenni a Mikulás, és gyakran meghívják családokhoz is. Egyszer egy kőgazdag családnál volt látogatóban. Barátságos volt a fogadtatás, a gyerekek is kedvesek voltak. Amikor búcsúzott, a kisfiú odament hozzá, és megdöbbentően felnőttes szöveggel azt mondta: „Mikulás bácsi, gyere jövőre is! De ne hozzál semmit: mindenünk megvan. Csak szeretetet és egy kis időt, játszani velünk!”
A szerző közgazdász, professor emerita