Tizenhat évvel a magyarországi kriminalisztikában példátlan mészárlás után még mindig felzaklatja az embert a móri tömeggyilkosság újabb és újabb bicskanyitogató fejleménye.
Nyolc embert mészároltak le hidegvérrel 2002. május 9-én 12.30–12.55 óra között az Erste Bank móri fiókjában. 13 óra 10 perckor ért oda az első helyi rendőr, és másfél óra múlva az ORFK már kiadta a körözést két, közismert rabló, Farkas Róbert és Horváth Szilárd ellen, mert „közük lehet” a történtekhez. Horváth néhány nap múlva egy tévéstáb kamerája előtt, alsógatyára vetkőzve besétált a börtönbe, hogy letöltse megérdemelt büntetését sorozatrablások miatt, Farkas azóta sem került elő. A szintén sorozatrablót ma is körözik.
A volt idegenlégiós Hajdú Lászlót és társát, Kaiser Edét 2002. július 22-én fogták el. Egy sor rablás volt a számlájukon, ám a legsúlyosabb vádnak a móri mészárlás bizonyult. Kaisert 2005-ben ítélték jogerősen tényleges életfogytiglanra Mór miatt. A nyomozati iratok tanúsítják, hogy a bűntárs, Kiglits Attila vallomása alapján ítélték el.
A vallomás egy részlete szó szerint: „Ők lehettek a móriak, mert tervezték, hogy kirabolják a bankot.” Emellett néhány bizonytalan felismertetés volt a bizonyíték. Az ügyészeket és a bíróságokat azonban meggyőzte az úgymond bizonyítékok egységes halmaza. Kiglits Attila ugyan három évet kapott, ám bezsebelte a 25 millió forintos nyomravezetői díjat, hiszen ő nevezte meg a „tetteseket”, akik közül Kaisert jogerősen el is ítélték.
Hajdú Lászlót, aki a börtönben Kovácsra változtatta a nevét, jogerősen felmentették a móri vád alól. Ekkor visszavette korábbi nevét. A Kaiserrel együtt elkövetett bűncselekmények miatt 2011 januárjában a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen 15 év fegyházbüntetésre ítélte, feltételesen sem kerülhet szabadlábra. Ekkor úgy döntött, megnősül. Ugyanakkor Kaiser 17 év fegyházat kapott, feltételesen ő sem szabadulhat.
Még 2006-ban vett alapvető fordulatot az ügy, amikor Szebeni István amatőr harctérkutató fémkeresőjével fegyverekre és fegyveralkatrészekre bukkant Tatabánya közelében, az erdőben. A móri mészárlásnál használt Scorpio sorozatlövő fegyver egyik alkatrésze és a veszprémi postásgyilkosságnál használt fegyver is a talált tárgyak között volt. A leletek nyomán 2007-ben elfogták Weiszdorn Róbertet és Nagy Lászlót, utóbbi felakasztotta magát a börtönben, még a nyomozás kezdetén.
Weiszdorn beismerte, ő állt a fiók ajtajában, miközben Nagy bent végzett mindenkivel. Weiszdorn jogerősen életfogytiglani fegyházat kapott, legkorábban 40 év letöltése után szabadulhat. Ezt követően Kaisert jogerősen felmentették Mór miatt. Kártérítési pert indított az állam ellen a móri ítélet miatt, ám jogerősen vesztett.
Szebeni István kérte a veszprémi postásgyilkosság ügyében kitűzött nyomravezetői díjat, ám a rendőrség és a posta nem fizetett, polgári peres eljárásra kényszerült. Végül 2012-ben jogerősen is nyomravezetőnek minősítette őt a Fővárosi Törvényszék. A polgári peres eljárás végeztével az alpereseknek – az Országos Rendőr-főkapitányságnak, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságnak, illetve a Magyar Postának – ötmillió forintot, valamint annak kamatait kellett megfizetniük számára. Szebeni a jogerős döntést követően pert indított azért a 25 millió forintért is, amelyet a móri ügyben a Kaiser Edére valló egykori bűntársnak, Kiglits Attilának fizetett ki a rendőrség.
Csakhogy a bíróság ezúttal nem neki adott igazat. Jogerősen elutasították a keresetét. „Ha én akkor nem találom meg az erdőben ezeket a tárgyakat, a rendőrség még ma sem tudná, kik a magyar kriminalisztika legbrutálisabb bűncselekményének elkövetői. Ezekről a tárgyakról vettek ugyanis DNS-mintát, amely elvezette őket először Nagy Lászlóhoz, akié a táska volt, majd elkapták a társát, Weiszdorn Róbertet is.
Köszönet helyett évekig tartó meghurcoltatást kaptam (…) elvesztettem a pert, mert a pontos felhívás úgy volt megfogalmazva, hogy az kapja meg a pénzt, aki megnevezi az elkövetőt vagy a pontos címét. Ezek szerint az, hogy általam jutottak a zsaruk a perdöntőnek számító maradványokhoz, nem számít” – idézte Szebenit a Blikk.
Nyomravezetői díj helyett egy értesítést kapott a végrehajtótól, hogy fizessen 180 ezer forintot perköltség címén. „Vagyis az, hogy meglettek a gyilkosok, elismerés helyett még nekem kerül ennyibe. Biztos, hogy nem fizetek: nem állok úgy anyagilag, másrészt meg felháborítónak tartom ezt az eljárást.
Elképesztő, ami történik, rossz belegondolni, hogy ezek után melyik állampolgár segít majd a rendőrségnek, ha rajtam keresztül látja, mi jár viszonzásképpen” – vélekedett Szebeni István. A Kiglits Attilának kifizetett 25 milliót egyébként nem vették vissza, az jogszerűen járt a „nyomravezetőnek”.
A polgárok igazságérzete ismét ütközik a joggal. Vagy igazságszolgáltatás helyett csak jogszolgáltatás történt…