Ezúttal nincsen új a nap alatt – akár így is jellemezhetők az amerikai félidős választások eredményei, amelyek nemcsak az előzetes várakozásoknak, hanem az általános történelmi tapasztalatoknak is megfelelő eredményt hoztak. Az amerikai politikai életben sokszor emlegetett – négyévente választott – úgynevezett presidential majority, vagyis elnöki többség általában eltér a kétéves gyakorisággal választott úgynevezett congressional majority, vagyis kongresszusi többségtől, lehetőséget adva ahhoz, hogy a törvényhozás az elnököt ellenőrizhesse.
Ennek megfelelően a választások eredményeként az amerikai törvényhozás képviselőházában a demokrata párt nyolc év után először szerény, de stabil többséghez jutott. Ez ugyanakkor történelmi perspektívában sem meglepetés, ugyanis az elmúlt száz esztendő során mindösszesen kétszer fordult elő, hogy a hivatalban lévő elnök pártja megőrizhette többségét a törvényhozás alsóházában: Franklin D. Roosevelt és ifjabbik Bush első elnöki ciklusai alatt, de hozzá kell tenni, hogy ezek rendhagyó és rendkívüli pillanatok voltak az amerikai történelemben, hiszen az Egyesült Államok mindkét alkalommal lényegében háborúban állt. Az 1930-as években a saját gazdasági összeomlása ellen küzdött, míg a 2000-es évek elején a terrorizmus ellen vívott harcot.
Ugyanakkor a demokraták győzelmi arányát tekintve közel sem lehet olyan – szintén kivételes jellegű – „forradalomról” beszélni, mint amelyek Bill Clinton vagy Barack Obama elnökségének első elnöki ciklusai alatt a félidős választásoknál voltak láthatók. Az 1994-es és a 2010-es félidős választások ugyanis olyan elsöprő és később sorsfordítónak bizonyult republikánus győzelmeket hoztak, amelyek számos tekintetben feladásra kényszerítették a demokrata elnökségek fő politikai elképzeléseit.
A mostani félidős választások során ilyen elsöprő győzelmet a demokraták nem könyvelhetnek el, amelyet az is erősít, hogy a republikánusoknak sikerült megszilárdítani többségüket a szenátusban, illetve a tagállami kormányzói helyekért vívott küzdelmekben pedig a republikánusok kulcsfontosságú államokat nyertek. Mit jelenthet mindez?
A képviselőház demokrata többsége legnagyobbrészt a közpolitikák alakítása és prioritások kijelölése, valamint az elnök ellen folytatott nyomozati jellegű vizsgálatok kiszélesítése miatt nehezítheti meg Donald Trump elnökségének következő két esztendejét. Ennek megfelelően a demokraták már a választási győzelmet követő napon jelezték, hogy a nekik fontos kérdésekben, így például a fegyverviselés szigorítása és a korrupció elleni küzdelem terén járulnak hozzá a törvényhozáshoz.
Jelentősége ennek leginkább azért van, mert a képviselőházi többség erősebb hangot biztosít a demokraták számára a szövetségi politikai élet orientálásában, amelyből a 2020-as elnökválasztásokig tőkét kovácsolhatnak. Ezzel szemben a republikánus többség bővítése a szenátusban Donald Trump elnöknek nyújt lehetőséget ahhoz, hogy megőrizhesse a nemzetközi kapcsolatok alakításának önállóságát, valamint további szövetségi bírók kinevezésének lehetőségét.
Emellett pedig, amennyiben további helyek üresednek meg a legfelső bíróságon, úgy a szenátusi megerősítésben bízva különösebb akadály nélkül nevezheti ki azokat a jelölteket, akik politikai törekvéseinek megfelelő alkotmányjogi felfogást képviselnek. Ilyen üresedés pedig nem zárható ki, ugyanis a kilencfős legfelső bíróság két olyan, progresszív felfogású tagja is elmúlt nyolcvanéves, akiket még Bill Clinton elnök nevezett ki a ’90-es évek első felében. A bírói kinevezések a konzervatív gondolkodás koherens jogi felfogássá szilárdítása és tartós sikerének biztosítása szempontjából meghatározó jelentőségűek.
A félidős választások eredményeként Donald Trump elnöksége tehát közel sem került olyan úgynevezett gridlocknak, vagyis megosztottságnak jellemezhető szorítóba, amely megbénítaná elnöki elképzeléseinek sikerre vitelét, vagy politikája lényegének feladását jelentő kompromisszumokra kényszerítené. A republikánusok szenátusi többségének megszilárdítása arra mindenképpen lehetőséget fog biztosítani, hogy a két évvel ezelőtt Donald Trump által sikerrel véghezvitt, a fennálló politikai és gazdasági konszenzussal számos tekintetben szakító mozgalom tartós gyökereket verve és koherensebbé válva szilárdulhasson meg a tengerentúli politikai életben és államszerkezetben.
A szerző jogász, közgazdász