Az 1848. szeptember 29-én kivívott győztes pákozdi csata a magyar szabadságharc ütközeteként rendkívüli erkölcsi hatása révén jelképpé vált. Nem csupán katonai, hanem hatalmas, közös nemzeti, erkölcsi győzelem született. A haza polgáraiból verbuvált új honvédsereg megőrizte hazánk szuverenitását.
A magyar katonák győzelme a lelkükben született meg, mondta Benkő Tibor honvédelmi miniszter a csata 170. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Pákozdon, a katonai emlékpark nemzeti emlékhelyénél. Felhívta rá a figyelmet, hogy a szabadságot sohasem adták ingyen, azért mindig meg kellett harcolni. A magyar honvédség pedig csak akkor erős, ha a társadalom támogatása is mögötte van, fogalmazott a miniszter. Azt hiszem, nem túlzás, ha azt állítom, 1848. szeptember 29-e aranytollal van beírva a magyar történelem oldalaira.
A százhetven éve zajlott ütközet kimenetelét nem sokan merték volna előre megjósolni. A közelgő veszélyt látva Batthyány Lajos általános népfelkelést hirdetett, Kossuth Lajos felszólította a külföldön állomásozó katonákat a hazatérésre, majd alföldi toborzó körútra indult. A nemzet megérezte történelmi hivatását.
Erre van szükségünk napjainkban is. Hiába vannak többszörös túlerőben a nemzetünket fenyegetők. Ahogyan a bölcsesség nem hagyta el 1848. szeptember 29-én az igazukért küzdőket, mert bölcsnek lenni jóval több, mint szimpla okosság: erős erkölcsi töltete van, ma a bevándorláspárti csatában is lélekben születik meg a győzelem. Így válhatott akkor a győztes csata hősévé a legendás Móga János altábornagy, a nemzetőröket irányító Guyon Richárd, a különítményeseket vezénylő Perczel Mór ezredes, a tartalékot megszervező Teleki tábornok, a nemzetőrtiszti egyenruhát viselő későbbi miniszterelnök, Andrássy Gyula és a névtelen harcosok tömege.
A történelem arra tanít bennünket, hogy a háborúk, a veszélyhelyzetek nem egy pillanat alatt kezdődnek, hanem az ellenfél erőt gyűjt, ha az emberek úgy tesznek, mintha az nem létezne vagy nem vennék észre. Csak együtt tudunk szembeszállni a mai veszélyekkel. A nemzet az utóbbi nyolc évben újból megérezte történelmi hivatását, a kormány mellé állt megőrizni kivívott szuverenitását.
Ma is óriási tétje van az ország kormányzásának: a jövendő nemzedékek szabad és boldog élete a tét. A fenyegető veszély nem csak elméleti, mint ahogyan ezt némely tudatlan állítja. Jól látható, hogy az illegális migráció és a nyomában járó terrorizmus a Lajtától nyugatra a mindennapi élet borzalmas velejárója lett. Azonban a bevándorláspárti csata hazánk vonatkozásában még nem dőlt el.
Éles a vita az unióban a bevándorlásról; Magyarország, a visegrádi országok, Ausztria és Olaszország Brüsszeltől eltérő álláspontot képvisel. Ráadásul a brüsszeli adminisztráció most éppen eszelős módon súlyosbítani akarja a migrációs helyzetet, mert el akarja venni a tagállamoktól a határvédelmet azért, hogy beengedje a migránsokat. A brüsszeli bizottság migrációs biztosa az ENSZ-közgyűlésen felszólalásában már nyíltan bevallotta, azért készítik elő Európa kapitulációját, hogy aztán minél több illegális bevándorlót hozhassanak be.
Ugyanezt akarja elérni a Soros-hálózat is, és ugyanezt a folyamatot szeretné erősíteni az ENSZ globális migránspárti csomagja. Azonban Magyarország sosem fogja feladni és átengedni a határvédelem jogát, és a győzelem záloga az, hogy a magyar emberek világosan eldöntötték, az országba nem lehet beengedni az illegális bevándorlókat, mert ez szembemegy az ő akaratukkal.
Eközben az unió parlamentjének migránspárti többsége ismét bemutatta annak iskolapéldáját, hogyan tesz meg mindent ez a morálisan elfajzott, torz gondolkodású politikai elit az uniós jogok eltüntetéséért. Most a LIBE-bizottság a humanitárius segítségnyújtás álcája alatt az embercsempészekkel együttműködő NGO-hajók törvénysértő tevékenységét akarja legalizálni a tagállamok megtévesztésével.
A bizottság arcátlan módon azt sürgeti, hogy a Földközi-tengerből felvett illegális migránsok Európába hozatala esetén az NGO-hajók személyzete ne legyen büntethető embercsempészet bűntette miatt. Bemutattak egy tanulmányt, amely kötelezővé tenné az eddig opcionális humanitárius segítségnyújtás céljából történő embercsempészet büntetőjogi mentességét a tagállamok számára. Ugyanis a vonatkozó eredeti irányelv szerint tagállami hatáskör annak eldöntése, hogy a tagállamok humanitárius célból adnak-e büntetőjogi mentességet vagy sem. A jelenlegi uniós javaslat a tagállamok mozgásterének szűkítését irányozza elő. Brüsszel tolvaj módjára újabb tagállami hatáskör elvételével az embercsempészet dekriminalizálásán mesterkedik.
Már így is azon államok vezetői, akik a schengeni határellenőrzési kódex 4. cikke felhatalmazása ellenére nemzeti jogukban nem vezettek be hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat a határátkelőhelyeken kívüli jogellenes átlépésekre (mint ahogyan ezt előírja a kódex), azok nemes egyszerűséggel hivatalos személyként bűnpártolást követtek és követnek el, de minimum bűnsegédként fizikai és pszichikai bűnsegélyt, vagy legalábbis mulasztásos bűnsegélyt valósítanak meg. Mindehhez képest már csak hab a tortán az embercsempészet büntetőjogi mentessége.
Miközben a kormány a bevándorláspárti csatában védi hazánk szuverenitását a külső támadásokkal szemben, addig itthon a migránsok betelepítésén dolgozó Migration Aid párttá alakulásával szellemileg alulbútorozott emberek csapatát tervezi ráküldeni társadalmunkra. Saját bevallásuk szerint az Éjjeli Őrség párt nevet az évek óta nagy sikerrel futó Trónok harca nevű sorozatból vették. A Facebook-oldalukon megfogalmazott politikai ars poeticájukat egyértelműen az említett film tartalmához kötik, illetve abból merítik.
Ha a törvényszék mégis bejegyezné ezt a pártot, akkor először fordulna elő kies hazánkban, hogy olyan emberek, akiknek a szupererő helyett csak elmezavar jutott, a józan ítélőképességük teljes hiányának köszönhető vakmerőségük következtében bekerüljenek a normalitás világában politizáló politikusok közé.
A Soros-féle szervezetek eddig sem alapítványként, sem egyesületként nem bizonyították életképességüket. Nem lenne ez másként párttá alakulásuk esetén sem. Egy törvénnyel szembeszegülő galerinek meg végképpen nincs helye a politikában.
A szerző jogász