Nemrégiben Apáti Bence hívta fel a figyelmet arra a kártékony, uszító hangnemre, amelyet az ATV egyik munkatársa, nevezetesen Somos András engedett meg magának (Nem megyek többet az ATV-be, Magyar Idők, november 13.). Az ATV Fórum című betelefonálós műsoráról van szó, ahol történetesen fent nevezett Somos András is folytatja áldásos tevékenységét, és ahonnan nem csupán alkalmanként, hanem folyamatosan árad az interaktív gyűlölködés a vonal mindkét végéről.
A furcsa műsorstruktúra következtében a Fórum igazán változatos formákban ad teret a legalantasabb indulatoknak. Lehet itt gyalázkodni szóban, telefonon keresztül, a szokásos tarifáért, valamint írásban, a képernyő alján futó SMS-csíkon, 260 forint plusz áfáért.
A három műsorvezető – Szlazsánszky Ferenc, a fent már említett Somos András és Vicsek Ferenc – egymást múlja felül demagógiában, legfeljebb nevük ábécérendjével lehet köztük különbséget tenni. Jól bevált módszerrel koncként odavetnek három témát – egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek, egyet pedig a kibiceknek.
A témák között különböző alakváltozatban szinte mindig ott vannak az éhező gyerekek, a nyugdíjasok, a pusztuló kórházak, az oktatásügy, a CEU, a Sargentini-jelentés legújabb fejleményei, a miniszterelnök és családja, a korrupció, a stadionépítés és így tovább. A változatosság kedvéért rendszeresen bedobnak egy-egy kurrens ügyet (mostanában például a hajléktalankérdést, a macedón miniszterelnököt, a paksi atomerőművet), amire esetleg ráharap a közönség.
A gyűlölettől tajtékzó betelefonálók – az egykori párttitkárok, munkásőrök és egyéb mozgalmárok félreismerhetetlen hanghordozásával és tipikus nyelvhelyességi hibáival – hetenként legalább egyszer lecigányozzák a magyar miniszterelnököt, amit a három demagóg kaján mosollyal vagy vigyorral eltűr, csak a végén közlik az illetővel, hogy legközelebb kerülje a hasonló kifejezéseket.
Igaz, a minap félbeszakítottak egy ilyen gyalázkodót, aki egészen a „mocskos cigányig” merészkedett, és kedvencünk, a szólásszabadság bajnoka, a fentebb már többször is említett Somos András nem is talált semmi kivetnivalót benne, csak a szerkesztő szólt rá a fülére, így aztán a sorok rendezése végett gyorsan elmentek reklámra.
Ez a kommunikációs kloáka ad értelmet az ATV-függő tömegek mindennapjainak. Lehet itt gyalázkodni reggel, délben, este, a Fórum adásideje ugyanis szinte betölti az egész napot, sőt kiterjed az ünnepnapokra, valamint nemzeti ünnepeinkre is, mint valami végtelen, folytatásos teleregény.
A műsorújság tanúsága szerint a korán kelők már kilenc óra tíztől tíz negyvenötig akcióba léphetnek, a később ébredők tizenkettő harminctól tizenhárom harmincig, a munkából hazatérők pedig tizenöt harminctól tizenhét harmincig. Ez összesen napi több mint négy és fél óra, egész pontosan kétszázhetvenöt perc tömény hazudozás, manipuláció, uszítás. Nagyjából az ATV napi programjának egyharmada. A műsoridőből persze levonandó a reklám, amely ellen a betelefonálók kézzel-lábbal tiltakoznak, mert értékes perceket vesz el tőlük még az időnél is értékesebb gondolataik kifejtésére.
A három demagóg műveltségi szintje egyébként vetekedik az ügyfelekével. Különösen a magyar kultúrában és történelemben keverik össze folyton a szezont a fazonnal, a Gizikét a gőzekével. Egy alkalommal például egy szebb napokat látott és jobb sorsra érdemes idős nő közismert Petőfi-verset idézett véleményének alátámasztására, mire a műsorvezető gratulált neki, és megkérdezte tőle, hogy gyakran ír-e verseket, és nincs-e kedve publikálni az írásait. Ha pedig kell, nyilvánvaló tényeket tagadnak le.
A napokban az egyik betelefonáló az áprilisi országgyűlési választások tisztaságát vonta kétségbe. A három demagóg egyike – minő véletlen, hogy éppen Somos András volt az – élénken helyeselt neki, a Bocskai úton kígyózó hosszú sorokat és a késő éjszakába nyúló urnazárást hozva fel bizonyítékul. Mert ilyen aztán 2010-ig nem fordulhatott volna elő, ájuldozott áhítattal.
Itt hívom fel a tisztelt fődemagóg figyelmét, hogy igenis előfordult, mégpedig éppen a Bocskai úton és éppen 2010-ben. Persze Pálffy Ilonáéknak a Nemzeti Választási Irodánál azért nem kellett volna megismételniük ugyanazt a hibát. De ez már a mi ügyünk. A műsor ismeretlenségbe burkolózó szerkesztői sem lehetnek különbek a három demagógnál. Az SMS-csíkon futó üzenetek hemzsegnek a helyesírási hibáktól, holott a felirat szerint moderálás után kerülnek képernyőre. Kész rémálom lehet eredeti formájukban elképzelni őket…
Ha ebbe a borzalmas fertőbe időnként be-betéved egy jobb érzésű ember, az aztán megnézheti magát. Az addig sem létezett műsorrend rögtön felborul, és özönleni kezdenek a gyalázkodó telefonok. És mindez egy olyan műsorban, amely így definiálja magát: közönségvita a politikáról. Javaslom, hogy kereszteljék át inkább közönséges vitára. Az jobban fedi a valóságot.
És mindez ráadásul egy olyan televízióban, amely független, objektív hírforrásnak nevezi magát. Sőt, az egyetlen független, objektív hírforrásnak. Ez már a képmutatás és a politikai kétszínűség netovábbja. Jó, jó, tudjuk, hogy demokrácia és sajtószabadság van. Ők is nagyon jól tudják. De azt is tudniuk kell, hogy mi meg róluk tudunk, az ő gyalázatos ténykedésükről, aggódunk az egészséges közéletért, és elítéljük a tömeges kútmérgezést.
Elítéljük mindazt, amit ők a kibicnek semmi sem drága alapon nap mint nap művelnek. Mert az valóban nem sajtószabadság és nem is demokrácia. Az egyszerűen csak közönséges népbutítás.
A szerző író, műfordító