Míg Angela Merkel és Horst Seehofer azon vitatkozott, hogy miként tudnának elküldeni menedékkérőket a német határról (nagyot változott a széljárás három év alatt), szép csendben a közvélemény-kutatók is végezték a dolgukat. Elő is álltak az eredménnyel: a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) 17 százalékkal beérte a szociáldemokratákat (SPD), és a kereszténydemokrata CDU után az ország második legnagyobb pártjává vált.
Ha a szélsőjobboldaliként megbélyegzett pártok esetében erősebb választói rejtőzködést is figyelembe vesszük, bőven megvan az a második hely. Ráadásul teljes médiaellenszélben: az egyre izgalmasabban alakuló osztrák médiaháború árnyékában a németek is megkezdték a morgolódást afelett, hogy csak CDU/SPD-konform vélemények kapnak teret a mértékadó médiában.
Udo Ulfkotte tudott erről mesélni, de ő tavaly meghalt.
A másfél évszázados SPD-vel, a világ egyik legrégebbi pártjával ellentétben alig öt éve, még az EU-adósságválság idején gründolt AfD az októberi bajor választások előtt nyomást helyez a CSU-ra. De a keleti országrészben még erősebb. Szászországban a megkérdezettek 24, Brandenburgban 22, Türingiában pedig a 18 százaléka támogatja; mindhárom tartományban voksolnak 2019-ben.
Egy közkeletű és nem is alaptalan értelmezés szerint a Merkel kancellár vezette CDU azért kénytelen mindig egy kicsit jobbra (vissza)sorolni – lehetőleg egycentis lépésekben, hogy minél kevésbé legyen feltűnő –, mert az AfD nyomást helyez rá. Ez csak egy felületes szinten igaz. Ahogy a rákbetegnek sem az az alapvető baja, hogy nincs jártányi ereje, ez ugyanis a betegségének a tünete, hanem az, hogy rákos, Merkelnek és a CDU-nak sem az a fő gondja, hogy a nyakán van az AfD.
Valójában a németek egy jelentős része lépett fejben már jobbra a kancellár irányvonalához képest, és mivel a CDU-tól érzékelhetően, de azért nem drámaian jobbra elhelyezkedő CSU a tizenhat szövetségi tartomány közül csak egyben van jelen, az AfD tölti be az űrt. A legutóbbi Bild am Sonntagban közölt felmérés szerint a Bundestagban képviselt pártok közül csak ez a jobboldali tömörülés tudott erősödni, az ellenzék többi része stagnál, a kormánykoalíció belső vitája pedig meggyengítette az azt alkotó pártokat.
Aki azt véli a valós Németországnak, amit az Álomhajó és A klinika című sorozatokban vagy a Bunte magazint lapozgatva lát, az nagy tévedésben van. A németek kétharmada egyértelműen jobban él mondjuk a magyarok kétharmadánál – ez világos. De az alsó egyharmaduk nem él magasabb színvonalon a magyarok felső egyharmadánál.
Tizenhatmillió németet, a lakosság ötödét fenyegeti a szegénység. Több mint egymillióan élelmiszerbankok révén, szegénykonyhákon étkeznek. Egymillió embernek nincs lakása, se saját tulajdonú, se bérelt. Óriási a lakáshiány, emiatt az egekben vannak a bérleti díjak. Nem egy riportot láttam vagy olvastam az elmúlt évben arról, hogy német kisnyugdíjasok Bulgáriába költöznek. Ez az EU legszegényebb országa, a legalacsonyabb árakkal, de a német kisnyugdíjas ott legalább meg tud élni. És déli napsütést is kap hozzá.
Az egyik riportalany jövedelme havi pár száz euró, amiből Hamburgban egy kis lakást tudna bérelni, és akkor még nem étkezett, nem ruházkodott, nem fizette a számláit, nem szórakozott. A menedékkérő is kap ennyit, csak egy percet nem kellett dolgoznia érte Németországban.
Ne láttassuk szegényháznak az egyébként gazdag, csak éppen agyonadóztatott Németországot, hiszen nem az. De érdemes átérezni a német kisember gondolkodását is, hogy megértsük például, miért olyan erős a bevándorlásellenes AfD az egykori NDK-s tartományokban, ahol pedig kevés a menedékkérő.
A kisemberrel a médiában legfeljebb a Bild bulvárlap és egy-két kis kiadvány tart lépést. A Süddeutsche Zeitung, Dél-Németország vezető minőségi lapja eközben arról ír: „veszélyes civilizációs veszteség”, hogy a thaiföldi barlangban rekedt gyerekekkel együttérzünk, a Földközi-tengeren hánykolódó menekültekkel meg nem. A német (média)elit tehát egy lapon emleget önhibájukon kívül bajba jutott gyerekeket a saját döntéseikért felelős felnőttekkel. Ha valami, hát ez „veszélyes civilizációs veszteség”, aminek alighanem meg is lesz a böjtje.