A közelmúltban egy online újságban azzal támadták meg Magyarország miniszterelnökét, hogy nem igaz az a sajtótájékoztatóban említett mondata, amely szerint a gazdaság szempontjából pozitív, hogy nincs elegendő munkaerő.
A szerző azzal az egyszerű gondolattal ítélte károsnak, illetve tévesnek Orbán Viktor szavait, hogy a magasabb munkabérek visszafogják a gazdasági növekedést. Az ellenzéki vélemény már közgazdaságilag sem egyértelműen igaz, sőt inkább több ok miatt összességében támogatja hazánk felzárkózását, ráadásul az, aki ilyet mond, az olcsó munkaerő világát s az azzal járó korlátokat sírja vissza.
Nemcsak nálunk, de az egész kelet-közép-európai régióban feltartóztathatatlanul nőnek a bérek. Magyarország kormánya ezért felelősen és hosszú távon gondolkodva úgy döntött, hogy nemhogy nem áll ellen az óriási erejű változásnak, de az élére is áll.
Mindezt azzal éri el, hogy a szociális partnerekkel karöltve hatéves bérmegállapodást kötött, s így – az ezredforduló szintén Orbán Viktor kormányozta időszakához hasonlóan – jelentősen, összességében pedig drasztikusan emeli azokat a legalacsonyabb béreket (a minimálbért, illetve a szakmai bérminimumot), amelyek önmagukban, de ezen bérminimumok feletti tartományokban is komoly bruttó és nettó béremelkedést idéznek elő.
Ráadásul mindez úgy történt meg, hogy a kormány egyúttal mérsékelte a foglalkoztatással járó munkaadói terheket, így a vállalatoknak részben meg is teremtette a béremelések fedezetét.
Megjegyzendő: ha nem így járt volna el, akkor az várhatóan tömeges csődhelyzeteket teremtett volna a magyar vállalati világban, azok szereplői között. Mindemellett a közigazgatásban és az állami vállatoknál is jóval az infláció feletti béremelésekre kötelezte magát.
Ez utóbbi valamelyest a saját érdeke is, máskülönben a képzettebb és fiatalabb munkaerő nagy tömegben elhagyná az állami szférát, ami nyilván nem lehet cél.
Ezen előzmények után visszakanyarodhatunk a szerző citált – mára már egyértelműen elavult és hibás – álláspontjának részletes elemzésére. Azt állítom ugyanis, hogy a munkaerőhiány és az ezzel együtt növekvő bérek számos és nagyon jelentős pozitív fejleményt generálnak, ezért egyértelműen üdvözlendők.
Azon a nem elhanyagolandó megállapításon túl, hogy hazánkban az egész rendszerváltásnak – s ezt nem populizmusból mondjuk – az egyik értelme, illetve legfontosabb célja éppen az volt, hogy az emberek jobban éljenek. A munkavállalók, a nyugdíjasok és a családosak is!
Emellett minden közgazdász látja és állítja, hogy a hazai bővülő kereslet (többen dolgoznak és többet is keresnek) ma a gazdasági növekedés egyik motorjává vált.
Az exportvezérelt növekedésünk így újabb „lábat”, segítséget kapott, ezért az uniós fejlesztési forrásokra és a kereskedelmi hitelek vonzóbb kínálatára támaszkodó beruházási expanzió harmadik hajtóereje révén nyugodtan mondhatjuk, hogy a korábbi egy helyett ma már három motor is hajtja a magyar gazdaságot.
Bizonyos szempontból a gazdaságdiplomáciát is tekinthetjük negyedik motornak, hiszen először az Audi, majd a Mercedes, most pedig a BMW nagyberuházása is százalékokban mérhető módon dobta meg a magyar növekedést, tömegesen teremtett munkahelyeket és emelte az adott régióban a bérszínvonalat.
A másik nagyon fontos és pozitív következménye a munkaerőhiánynak azon nagyon gyengén képzett, illetve motivált tömegeknek a munkaerőpiacon történő megjelenése, akikről többségükben már azt hittük, hogy elvesztek a magyar gazdaság számára.
Nemcsak a korábbi közfoglalkoztatottak jelentek meg ugyanis nagy számban a hazai munkaerőpiacon, hanem olyan emberek is, akik a nyolc általánost sem végezték el, s még a közmunka is elkerülte őket. Így lett az ezredforduló környéki 3,8-3,9 millió foglalkoztatottból mára már 4,5 millió – miközben több százezer magyart még hozzá kellene adni, mégpedig azokat, akik jelenleg külföldön dolgoznak.
S itt jön a harmadik szempont: csak akkor csábíthatjuk haza a jelenleg külföldön dolgozó honfitársainkat, ha a nettó bérek jelentősen emelkednek hazánkban.
Amennyiben őszinték vagyunk, akkor belátjuk, hogy az elmúlt évek folyamatos, két számjegyű béremelései még mindig nem érték el azt a szintet, hogy a munkavállalók kiáramlási tendenciája megforduljon.
Márpedig minden felelős közszereplőnek és magyar értelmiséginek ez a cél kell hogy kívánatos és elérendő legyen. Ezért tovább kell menni az elkezdett úton, amely út aztán előbb vagy utóbb elvezet majd minket az egyik legfontosabb következményhez: külföldön dolgozó honfitársaink hazatelepüléséhez.
A negyedik hatás az, hogy mivel a verseny az uniós tagságunk révén is egyre erősebb, s ez gátat szab a nagy áremeléseknek, a megnövekedett költségeik áthárításának, ezért a munkáltatóknak nem marad más mód a megnövekedett foglalkoztatási költségek kompenzálására, mint a fejlesztés, a digitalizálás, a modernebb gépek beszerzése, a fejlettebb technikába való beruházás.
Ez adja meg hosszabb távon annak a reális esélyét, hogy nagyobb termelékenységgel, illetve hatékonyabb menedzseléssel és munkaszervezéssel megteremtsük a magasabb bérek fedezetét. Ehhez persze egyúttal komolyabb képzések is kellenek, mert a modernebb technológiákhoz magasabb tudású munkavállalókra van szükség.
A közgazdaságtanban is jól ismerjük azt a törvényszerűséget, hogy egy-egy változásnak mindig vannak negatív következményei. Ezeket a következményeket, ha bölcsek a döntéshozók, be tudják azonosítani, s aztán megfelelő lépésekkel ezeket tompítani, csökkenteni is lehet. Ezt tette a kormányzat, amikor megkötötte a háromoldalú hatéves bérmegállapodást, illetve amikor e mellé járulékcsökkentést is vállalt.
Ez történik akkor is, amikor a kisadók számát csökkentik, az elektronikus közigazgatás újabb és újabb lépéseit megteszik, s akkor is, amikor az uniós források egy jelentős részét oda irányítják, ahol a kevésbé fejlett kisebb méretű magyar cégek beruháznának, fejlesztenének. Számtalan eszköze és lehetősége van még annak, hogy a munkaerőhiányon enyhítsünk, s hazánk egy fejlettebb, élhetőbb, jobban szervezett országgá váljon – erről kellene minél alaposabb és kiterjedtebb disputa.
A munkaerőhiány kihívás, amely elől nem elfutni kell, nem visszamenni a meghaladni kívánt múltba, hanem okosan felhasználni az ebből kínálkozó lehetőségeket. Magyarország felzárkózására a mai történelmi helyzetben újra óriási esély nyílt. Ragadjuk meg!
A szerző közgazdász, főiskolai tanár