2018. november 14., szerda, Aliz napja
Vélemény
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://magyaridok.hu/velemeny/a-makovecz-villa-titka-3631553/

A Makovecz-villa titka

Érdeklődve figyelem a Jobbikról szóló híradásokat, és örülök annak, hogy egyre többen fordulnak vissza a „vonai úton”. 2006 után gőzerővel indult útjára Magyarországon a nemzeti radikalizmus. Sokan hittünk benne, hiszen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, az általa kézivezérelt tömeges rendőri brutalitást elfogadott eszközzé téve, szélsőbalos hozzáállásával életre hívta a szélsőjobbot az egyre erősödő jobbközép mellett.

Az ősjobbikosok megnyugtattak minket, eleinte kételkedőket, hogy nincs jobboldal Fidesz nélkül, tehát nem ellenségei, hanem kiegészítői akarnak lenni a néppártnak, hogy együtt fedhessék le a politikai palettát.

2009 kora tavaszán azonban néhányan egy igen félreérthető jelenetnek lehettünk szem- és fültanúi. Makovecz Imre építészmérnök a Kecske utcai irodájában összehívta az általa meghatározónak vélt értelmiség bizalmi szószólóit, hogy gondolják át együtt a kormányváltás esélyeit. Az ott megjelentek nagy része később a Civil Összefogás Fórumban folytatta munkáját.

Az első feladat az volt, hogy rendezzünk tömegdemonstrációt a Hajdú-Bét Rt.-t tönkretevő Bajnai Gordon miniszterelnökké választása előtt. Felháborítónak tartottuk azt, hogy április 14-én, az első felelős magyar Batthyány-kormány megalakulásának évfordulóján egy kozmopolita tolvaj lehet hazánk kormányfője.

Makovecz Imre azzal kezdte a társaságunkhoz intézett mondanivalóját: „Az maradjon itt, aki beáll Orbán Viktor mögé, mert aki nem, az jelen helyzetben hazaáruló.” Mindenki ülve maradt, kivéve Vona Gábort, a Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetőjét. „Tisztelem és becsülöm Imre bátyámat, de mint egy önálló párt vezetője, én nem maradhatok itt tovább. Nem ezt ígértem a bennem bízó embereknek” – hangzott Vona magyarázkodása.

Megtévesztő volt. Egy önálló mozgalom vezetője valóban nem köteleződhet el egy másik párt zászlaja alatt. Akkor még tisztességesnek tűnt a Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetőjének a kiállása, ezért kézfogással búcsúztunk el tőle. Mindezek után igen érdekesnek tűnt az akkor már megalakult Civil Összefogás Fórum tagjai számára, hogy 2009. április 5-én tömegesen jelentek meg a gárdisták a Döntsön a nép! hívószóra megszervezett tömegdemonstráción.

Váratlan ottlétük ismét találgatásra adott okot. Meggondolták magukat, és csatlakoznak a legnagyobb kormányváltó erőhöz? Vagy inkább kihívóvá akarták tenni a rendezvényt? A demonstrációt biztosító Gój Motoros Egyesület elnöke, Mészáros Imre csak annyit mondott: „Fiúk, a kanyart nem lehet kétszázzal, padlógázzal bevenni! Erről ne is álmodjatok!” Ezzel az iróniával kihúzta az ottlétükből adódó félreértés méregfogát.

Sokan akartunk hinni a Jobbik tisztességében, köztük én magam is, így 2009-ben velük együtt ünnepeltem Európai Parlamentbe jutásuk sikerét. Igaz, értelmezhetetlen volt számomra, hogy miért nem a negyedik helyen álló Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének főtitkára utazik ki Brüsszelbe a harmadik helyen végzett Szegedi Csanád helyett, amikor ő a győzelem előtt megígérte, majd átadja a helyet. De a győzelmi mámorba, a „Ria, Ria, Hungária!” skandálásába még ez is belefért.

Az azonban már nem, hogy Szabó Gábor pártigazgató folyamatosan kontrollálta volna a Jobbik számára felajánlott, társadalmi munkában megtartott országos kommunikációs tréningsorozatom tartalmi elemeit. Számára a fősodor a szélsőségek kifelé való, minél erőteljesebb karikírozása lett volna, ami semmiképpen nem irányulhatott valamifajta pártprogramról szóló ismeret terjesztésére.

Mi, értelmiségi radikálisok konstruktivitást sürgettünk, hasznos panelprogramban gondolkodtunk, hogy megszólítsuk a Magyarországon élő több mint másfél millió panellakót. Nem kellett. Szerettünk volna egy a női szerepvállalással kapcsolatos szemléletformáló gondolatsort elindítani Három nő, három életstílus címmel, de beláttuk, hogy a Jobbiknál erre sincs igény. Gyanakodni kezdtem. Szabad-e elköteleződnöm egy olyan párt mellett, amelynek 2009-re már nyilvánvalóan a szélsőségekre épült a szinte kizárólagosan virtuális pártprogramja? Úgy éreztem, hogy a hőbörgés kevés.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom retorikai fókusza a minden megalapozottságot nélkülöző kemény beszólások sorozata. 2012 után mégis örömmel üdvözöltem a párt mérséklődési folyamatát, mert azt hittem, hogy a nemzeti radikalizmus hazatalál a szellemi radikális látnok Csurka Istvánhoz. Tévedtem. A mérséklődés elcukisodáshoz vezetett, és kiderült, hogy a Jobbik nem más, mint a politikai játékasztal jolly jokere. Ha kell, jobbról előz, ha nem, akkor a megvilágosodott MSZP-s szavazókat szólítja meg és persze tömöríti magába.

Vona hazardírozott – és nem nyert. Hiába járt Canossát a Spinoza-házban, egyúttal hiába próbált magyarázkodni az övéi felé, többé már egyetlen körben sem lehetett hiteles. A radikálisok árulónak, a liberálisok köpönyegforgatónak tartották, de a konzervatívok sem tudtak mit kezdeni a magamutogató vloggerrel. 2018. április 8-án a nemzet megmutatta az egyértelműség iránti igényét.

Pszichológusként aggódva figyelem, hova vezet emberileg e furcsa tekintetű ember önazonossági zavara. Szeretném, ha ez az identitászavar megmaradna az egyén szintjén, és soha többé nem akarna minket egyetlen milliárdos sem belekényszeríteni egy Vona Gábor által vezetett szivárványkoalícióba, amelynek egyetlen összetartó ereje az Orbán-gyűlölet.

A szerző jogász, pszichológus

Csak egy kattintásra van attól, hogy ne maradjon le a Magyar Idők mérvadó híreiről! IDE kattintva feliratkozhat hírlevelünkre, mi pedig napi két e-mailben elküldjük Önnek legfontosabb cikkeinket. (Ez a szolgáltatás ingyenes!)

Kiemelt

Ismét fenyeget a kommunizmus
Kísértetek járják be Európát, ostoba, gonosz kommunisták kísértetei. A kommunista konstrukció örök: elnyomók, elnyomottak, élcsapat.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!