Európa mai szellemi állapota, a valódi keresztény értékektől való eltávolodása elsősorban a liberalizmus terjedésének következménye. Köztudott, hogy a liberalizmus már születésekor, a nagy francia forradalom idején fel akarta számolni a kereszténységet. A konzervativizmus atyja, az angol Edmund Burke a forradalom keresztényellenessége miatt arra figyelmeztetett: „ha felfednénk mezítelenségünket a keresztény vallás eldobásával, mely mindeddig büszkeségünk és vigaszunk, s közöttünk és más nemzetek körében is a civilizáció egyik fő forrása volt, attól tartunk (mivel tudatában vagyunk annak, hogy lélekben nem lehet sokáig üresség), hogy helyét barbár, veszedelmes és alantas babona fogja elfoglalni.”
A francia forradalom hármas jelszava – „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” – a keresztény tanítással teljesen összhangban áll. Ha azonban a keresztény vallást kiemeljük mögüle, pusztítóvá válik, hiszen megszűnik az a viszonyítási pont, amelyhez illeszkedve ezeket az elveket a gyakorlatban építő jelleggel lehet alkalmazni. A jelszavak kiüresedésével a francia forradalom is vad vérengzésbe torkollott.
A liberalizmus mai szószólói teljesen elfelejtették a klasszikus liberális elvek eredeti értelmét. A szabadság eszméjét és az emberi jogokat a saját, fékek és ellensúlyok nélküli zsarnokságuk szolgálatába állították, és úgy tűnik, ismét a fejükbe vették, hogy eltörlik a kereszténységet, amely természetellenes elveik terjedését gátolja. Nyugat-Európában ezért a migránsok vallási érzékenységére hivatkozva eltávolítják a keresztény jelképeket, a keresztény ünnepek eredeti értelmét pedig meg akarják változtatni. Sokan ezt a nyugat-európaiak önfeladásaként értelmezik. Valójában ez a liberalizmus diktatúrája, amelynek hívei ujjongva szedik le azokat a keresztény jelképeket, amelyek az „Isten, haza, család” hármas jelszavát hirdetik a globalizációval, a fogyasztói társadalommal, a számtalan nemi identitással szemben.
Az EU bürokratái, akik az idegen kultúrájú migránsok befogadását és szétosztását erőltetik, nem voltak hajlandók a lisszaboni szerződés preambulumába foglalni a kereszténységre való utalást. Másfél százados iszlám uralom és fél évszázados kommunista diktatúra után a liberális ellenszélben még csoda, hogy maradt annyi keresztény szellemiség Magyarországon, hogy az alaptörvény elismerje a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Ez a nemzetmegtartó szerep irritálja leginkább a liberálisokat, akik a bevándorlás segítségével kívánják felszámolni a nemzetállamokat.
A liberálisok keresztényellenessége nyilvánvaló, alattomos módon azonban a bevándorlás elősegítése érdekében éppen a kereszténység irgalomra és szeretetre vonatkozó tanítására hivatkoznak, amelyet a saját céljaik elérése érdekében kiforgatnak eredeti összefüggéseiből. Jézusnak van egy mondata, amelyet a migrációval kapcsolatban az első helyre kellene helyezni: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” (Mk 12,17). Jézus tehát mind a világi szabályok, mind a vallási előírások betartását megkövetelte.
Ha visszagondolunk 2015 nyarára, a migránsok nemcsak a menedékjogi szabályokat szegték meg, hanem számos bűncselekményt is elkövettek, magatartásukkal nagymértékben veszélyeztették a közrendet és a közbiztonságot. A schengeni szabályok által előírt kötelezettségek teljesítése mellett a kerítés az ország területének és lakosainak a védelmét is szolgálja.
A liberális jogvédő szervezetek mégis mindent megtesznek, hogy megsemmisítsék a fizikai és jogi határzárat, és felszámolják a tranzitzónákat, ahol többek között a terroristagyanús személyeket is ki lehet szűrni. A bevándorlás pártolóit nem érdekli a magyar állampolgárok biztonsága, csak az, hogy lebontsák az EU külső határait, ami a nyílt társadalom eszméjének a megvalósítását és az európai nemzetállamok megszűnését vonná maga után. Tevékenységüket az emberi jogok és a jogállamiság féltésével álcázzák. Valójában a menekültek sorsa sem érdekli őket, hiszen a nyitott határokon az üldözöttek után az üldözőiket is beengedték Európába.
Orbán Viktor többször figyelmeztetett arra, hogy az európai politikusok felelőtlen kijelentésekkel ne csábítsanak további potenciális gazdasági bevándorlókat arra, hogy életüket veszélyeztetve útra keljenek. Ilyen csábítás az elosztási kvóta is, mert azt a benyomást kelti, hogy bármennyien jöhetnek a kontinensre, befogadásra találnak. Az ENSZ készülő migrációs javaslata szintén szívó hatást eredményez Európa felé. Érdekes, hogy mind az uniós intézményekben, mind az ENSZ-ben mennyire ragaszkodnak a bevándorlást ösztönző ostoba ötletekhez!
Magyarország miniszterelnöke a keresztény Európa védelmében elsőként mondott nemet a liberalizmus álszent, megtévesztő propagandájára és az ezzel támogatott illegális bevándorlásra. Az európai választási eredmények azt mutatják, hogy egyre többen osztják a véleményét. Nekünk is ezt kell tennünk április 8-án.
A szerző jogász, egyetemi docens