Sorozatban keresnek meg jó barátaim, a korábban a kormányhoz közel állt lapok, médiumok hűséges, gyanútlan fogyasztói, hogy hát akkor most kire is kell szavazni? A jelenség láthatóan nem elszigetelt, ezért szeretnék vívódó polgártársaimnak némi segítséget adni döntésükhöz, mégpedig a kritikusan gondolkodó elmék kedvéért csupán szikár tényeket felsorakoztatva, illetve ellenzéki vagy ahhoz közel álló kútfőkből merítve.
Az egyik alapkérdés, honnan is indult a Fidesz-kormány. Elfogulatlan állapotjelentést nyerhetünk erről a baloldal egyik legfontosabb elméleti háttéremberétől, Pogátsa Zoltántól, aki az Új Egyenlőség, a legjelentősebb baloldali think tank szerkesztőbizottságának elnöke és főszerkesztője, Botka László egyik fő ideológusa és tanácsadója. Az Új Egyenlőség elemzéseit sorozatban hozza a Népszava hétvégi melléklete, így Pogátsa pedigréje kétségbe nem vonható. Nos, szerinte 2010-ben katasztrofális volt a helyzet. Gyurcsány Ferenc egy gazdasági Hirosimát hozott létre, s nemzetközi kutatások által bizonyítottan az egész EU legigazságtalanabb társadalmát.
Pogátsa szerint 2005 és 2008 között volt a magyar gazdaság legkatasztrofálisabb időszaka. Az államadósság fölment a GDP 53 százalékáról 80-ra, ennek eredményeként összeomlott a gazdaság.
„Amit ott Gyurcsány csinált, az történelmi bűn és hosszú-hosszú évekre tönkretette Magyarországot”.
Föl kellett venni az IMF-hitelt, brutális megszorítások jöttek, 2009-ben óriásit zuhant a GDP-nk, a foglalkoztatás mélypontra jutott. 2010-ben katasztrofális volt a helyzet.
„Miközben olyan irreleváns hülyeségeket akartak bevezetni, mint a vizitdíj, a létező problémákra nem reagáltak – lásd devizahitel –, a mostani magyar kormány viszont öt percen belül reagál mindenre”.
Nézzük akkor, hogy hol tartunk ma, nyolc év múlva, amely nyolc év alatt a baloldali szakértők hónapról hónapra jósolták a gazdaság összeomlását, a számukra is letagadhatatlan kedvező mutatók fenntarthatatlanságát. Az Európai Bizottság friss jelentése, amelynek elkészítése során pedig e balliberális szakértők véleményét bizonnyal kikérték, a lényeget így foglalja össze: a magyar gazdaság stabil fellendülése lehetőséget ad a fenntartható növekedés biztosítására a következő évtizedben. Rekordot döntött a foglalkoztatottság. A szegénységet tekintve észrevehetően javult a helyzet. A nem teljesítő hitelek csökkenése hozzájárult a hitelintézeti szektor stabilitásához.
Pálos Péter, a hazánkban működő külföldi vegyesvállalatok érdekvédelmi szövetsége, a Joint Venture Szövetség vezető elemzője szerint a magyar befektetési környezet kimondottan versenyképes. A baloldali Policy Solutions elemző intézet tanulmánya szerint a hatékony adóbeszedésnek köszönhetően a költségvetés helyzete stabil, ami rácáfolt azokra a feltételezésekre, hogy az unortodox gazdaságpolitika összeomláshoz fog vezetni.
A baloldal megújítása érdekében számos elemzést közlő Felcsuti Péter volt bankszövetségi elnök Orbán Viktor árnyalt értékelésére intő dolgozata szerint a privatizáció tényleges gyakorlata valóban bírálható, a magyar érdek elsőbbségének hangsúlyozása sem vitatható, ideértve még azt is, ha a kormány egy kialakuló válság kezelésének a terheit részben és átmenetileg a külföldi befektetőkre terheli (ld. különadók). Pogátsa Zoltán szerint a kormány határozott képességet mutat a problémák kezelésére. Lásd rezsicsökkentés, magánnyugdíj-pénztárak, devizahitelek, túlzott deficit eljárás, a multik megadóztatása (a felsorolás is Pogátsától).
A gazdaság teljesítményét értékelve fontos rámutatni, hogy az MSZP-kormányok idején a gazdasági süllyedés eladósodással egyidejűleg következett be, míg a Fidesz-kormány idején ellenkezőleg, vagyis az MSZP idején a gazdaság hátszéllel lassult, a Fidesz éveiben ellenszélben gyorsult. Frédéric Guirinec, a JP Morgan volt befektetési elemzője rámutat: a teljes magánadósság (beleértve a vállalatokat is) a GDP 185 százalékáról 140 százalékra esett, ami már a cseh szintnek felel meg. A magyarok egyénileg ma már a világ legalacsonyabb, húszszázalékos adósságával rendelkeznek. A devizahitelek forintosításával a háztartások adóssága ezermilliárd forinttal, törlesztőrészlete 25 százalékkal csökkent.
De van-e haszna a gazdasági helyzet javulásából a hétköznapi választópolgárnak? A Policy Solutions szerint a bérek gyorsan emelkednek, a nettó átlagfizetés meghaladta a 200 ezer forintot. A közmunkaprogram részben biztonságot ad azoknak, akik egyébként nehezen találnának munkát a munkaerő-piacon. Pogátsa Zoltán szerint ilyen mértékű minimálbér emelés most van először.
„Végre megszüntetik azt az iszonyatos igazságtalanságot, hogy valaki munkából kevesebb pénzt kap, mint amennyiből fizikailag meg lehet élni. Helyes lépés!” Több mint egymillió magyar sorsa fog látványosan javulni 2018-ban és ez nagyon fontos és jó dolog. „Ezt folytatni kell, és általános alapelvvé kell tenni, hogy a létminimum alatt nem lehet bér”. Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) uniós ügynökség európai életminőség-felmérés (EQLS) szerint az élettel való elégedettség tekintetben 2011 és 2016 között különösen Magyarországon, Észtországban és Nagy-Britanniában volt tapasztalható javulás.
Hegyi Gyula volt MSZP-képviselő szerint az ország gazdasági helyzete nem rossz, így nem megszorításokra, hanem össztársadalmi célok bőkezűbb finanszírozására van szükség. Ami meg is indult. Sinkó Eszter, kormányoktól függetlenül az egyik legtöbbet idézett független egészségügyi közgazdász szerint az egészségügyi közkiadások mértéke az OECD-kimutatások alapján 2016-ban fölment a GDP 4,8 százalékáról 5,2-re, s a 2017-es adat még magasabb. Nem csak infrastruktúra-fejlesztésre költ sokat a kormány, de béremelésekre is jelentős összegeket adott az utóbbi két évben. Vidéken impozáns kórházfejlesztéseket hajtott végre, s Budapesten is nagyszabású fejlesztésekbe kezdtek. Bognár Zsolt, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnöke, a Heim Pál Intézet főorvosa szerint a hazai sürgősségi ellátás – a valóban idevaló betegek szempontjából – jól működik.
De a kormány „ellopta a magánnyugdíjakat”. Vagy nem. Gál Róbert Iván, a Tárki vezető kutatója szerint a sokszor a pénzügyi körökből érkező üzenetet a magánnyugdíj-pénztári pénzek ellopásáról nyilvánvalóan nem igaz. Matits Ágnes nyugdíjszakértő, másfél évtizeden át a Bankárképző senior tanácsadója, számos nyugdíjpénztár tanácsadója szerint hamis állítás, hogy az állam ellopta a magánnyugdíj-pénztári pénzeket. Ehelyett ugyanis az ottani felhalmozásnál lényegesen nagyobb vagyoni értékű jogot kaptak vissza az egykori pénztártagok.
A népesedési katasztrófa elhárítása érdekében tett családpolitikai intézkedések fontosságáról az említett kétkedő polgártársakat nem kell győzködni, viszont érdemes pár szót szólni az egyik legsúlyosabb, heves viták övezte társadalmi problémáról, a cigányság társadalomból kihullott felének sorsáról. Forgács István, a baloldali kormányok cigány származású tanácsadója, aki szokatlan módon a terepen dolgozva fogalmazza meg véleményét, így összegez: a Biztos-kezdet gyerekházak, a kötelező óvoda, az ingyenes óvodai és iskolai étkeztetés, valamint az ingyen tankönyvek és a tanoda-hálózat segítenek abban, hogy legalább a keretei meglegyenek annak, hogy minden gyermek (cigány és többségi egyaránt) elvégezze az általános iskolát.
Megjelenik végre a szülő és a család felelőssége is, visszaszorult az iskolai hiányzás. Visszaszorulóban végre az az általánosító és hazug nézet, hogy minden tanár rasszista; és lehet arról beszélni, hogy a cigány közösségeknek, a cigány családoknak is tenniük kell azért, hogy előbbre jussanak, és hogy az állam által kínált lehetőségekkel élni kell.
És akkor nézzünk a legjellemzőbb kritikákat. Például a kormány lelketlen menekültellenességéről. Kováts András migrációkutató, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület igazgatója szerint a jelenlegi hullám jelentős és mérhető változás az elmúlt két évtized állapotához képest: a migránsok többsége nem menekült/menekülő, hanem gazdasági okokból, a jobb élet reményében hagyja el az országát – és az arányuk tovább nő. A migrációs rendszerek évtizedek óta nagy számú embert mozgatnak meg, és erre berendezkedett bűnszövetkezetek irányítják.
„Szinte az egész országot maga alá gyűrte a Fidesz” – ezzel a mottóval közöl sorozatot a Népszava ellenzéki polgármesterekkel. Akik azért nem mindig mondják fel a kötelező szlogeneket. Tóth József Polgár város polgármestere szerint aki jó pályázatot nyújt be, megalapozott indokkal, az akkor is kap európai pénzt, ha éppen baloldali a vezetés. Lazók Zoltán oroszlányi polgármester megállapodott a térség parlamenti képviselőjével, hogy csak szakmai kérdésekről egyeztetnek, nem keverik bele a fejlesztési ügyekbe a pártpolitikát. Czunyiné Bertalan Judit nem is kerüli el Oroszlányt, legutóbb 70 tabletet hozott a város egyik iskolájába.
Vécsi István, Ricse polgármestere, az MSZP volt országgyűlési képviselője, a szocialista Közmunkás Szakszervezet elnöke szerint az adott közösség vezetőjének lelkiismeretességén is múlik, hogy a lehető legtöbb embert vonzza be a közmunka programba, sőt értelmes, a megélhetést is biztosító állásokat teremtsen. Ricsén a Start programból közmunkával építettek egy csárdát, amely fellendíti az idegenforgalmat, munkát s közösségi teret ad a helyieknek. De közmunkások építettek két játszóteret is a faluban, s így lesz új idősek otthona is. Polgáron kétszázan végeznek értelmes munkát a Start program keretében a mezőgazdaságban.
És néhány szót az „oligarchákról”. Kolosi Tamás, a Tárki elnöke szerint „a sajtó ugyan Mészáros Lőrinccel, Tiborcz Istvánnal és köreikkel van tele, de ha megnézzük a száz leggazdagabb magyar listáját, a Fidesz által felemelt oligarchák a tizedüket sem teszik ki. A legtöbbjük jellemzően a rendszerváltás idején szerezte a vagyonát”. Azt ismét nem kell részleteznünk, hogyan születtek annak idején ezek a vagyonok, a nagyságrend azonban sokat mondó. Ami a mai helyzetet illeti, forduljunk segítségül az egyik legkritikusabb ellenzéki portálhoz, a 444.hu-hoz, amely a már rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján összegez: Mészáros Lőrinc a Mészáros és Mészáros Kft-ből 533 millió, az R-kord Kft-ből 1,4 milliárd forintos osztalékot vett ki. Konzum részvényekben 102 millió, Opus részvényekben 1,9 milliárd, takarékbetétben 1,6 milliárd, míg készpénzben 100 millió forint van a tulajdonában. (Ez együtt 5.6 milliárd forint.)
Csak összehasonlításul: a leggazdagabb magyar, Csányi Sándor vagyona 260 milliárd forint, nagyjából ennek húszszorosa. Vagy egy másik összehasonlítás: a nemzeti bank új monetáris politikájának köszönhetően az államháztartás eddig összesen 1600 milliárd forint kamatkiadást spórolhatott meg. És aki netán nem hinne a számoknak, azt meggyőzheti a g7.24.hu ellenzéki portál napokban megjelent összefoglaló elemzése, amely a legtöbbször konzorciumban indult építővállalatok bevételeit cégekre pontosan lebontva összegzi, mégpedig, slusszpoén, a Korrupciókutató Központ adatai alapján. A tanulmány grafikonjából látható, hogy Mészáros cégei az út- és vasútépítésre kiírt uniós közbeszerzések értékének átlagosan a 3.5 százalékát nyerték el, de a legkiemelkedőbb 2017-es évben is csak a 9 százalékát.
Vegyük a sokat emlegetett földprivatizációt. Raskó György, az ellenzéki összefogásért kampányoló egykori miniszterek és államtitkárok V18 nevű csoportjának illusztris tagja, mezőgazdasági nagyvállalkozó saját tapasztalatait így foglalta össze: az állami földárveréseken a Magyarországon használt termőföld mindössze 3-3,5 százalékra került licitre, és ennek jó része is olyan gazdákhoz került, akik élethivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak. Akik nyertek, azok nagyobb hányada általa személyesen is ismert egyéni gazda, aki nagyon sikeres családi gazdálkodást folytat.
És néhány szó a pártpolitikáról, a jelenről és a ködös jövőről. Kovács Áron, a Magyar Nemzet munkatársa szerint „a szomorú valóság” az, hogy az ellenzék problémái messze nem technikaiak: nem az a baj, hogy nem találták még meg a megfelelő formát az összefogásra, hanem az, hogy nincs többsége az általuk képviselt nézeteknek. Ezért sem akarnak valójában együttműködni, hiszen nem a győzelemre készülnek. Lengyel László, az örök baloldali önjelölt királycsináló rezignáltan ismeri el: a magyar választók többsége elfogadta a rendszert. Elfogadta Orbánt. Szeretnék, ha jobb lenne a világ, a rendszer, de a rendszer és Orbán nélkül – vélik, élik – csak rosszabb jöhet. A más rendszer számukra a káosz, a bizonytalanság.
Fején találta a szöget. Nemcsak Gyurcsány Ferenc megejtően őszinte elszólásából tudható, hogy a káosz szinte megtervezett. Lendvai Ildikó szerint „odáig rendben van, hogy le akarjuk váltani a kormányt. Ám belépnénk-e egy Vona-kormányba? Mert egyelőre a Jobbik a legnagyobb ellenzéki párt, a szokások értelmében ő adná a miniszterelnököt”. Hogy csínján kell bánni az együttműködéssel, azt a Jobbik is pontosan tudja. Kizárja ebből az MSZP-t, „és én büszke vagyok erre”.
Bruszt László, a CEU tanára szerint szélsőséges az ellenzék ideológiai és szervezeti megosztottsága, és nem rendelkezik azzal a stabil kapcsolati hálóval, amin keresztül gyorsan és hatékonyan tudná rendezni elkerülhetetlen konfliktusait és a közös célnak alárendelni az egyes pártok stratégiáit. Hack Péter volt SZDSZ-képviselő nem lát senkit az ellenzéki kormányfő-jelöltek között, akit alkalmasnak tartana az ország vezetésére. Nem gondolja, hogy az lenne a legrosszabb, ha a Fidesz maradna hatalmon. Ennél rosszabbnak tartja „azt a káoszt, ami egy kormányzásra képtelen ellenzéki többség esetén fenyeget”.
Végül, Pogátsa Zoltán múltelemző szavainak párjaként álljon itt Goldperger István nyugdíjas baloldali közgazdász, egykori tervhivatali munkatárs (a Népszavában közölt) becsületes reflexiója: „a kormányváltást akarók jelentős részének tartózkodása a demokratikus ellenzék egyes politikusaitól és pártjaitól, valamint e pártok egymás iránti bizalmatlansága éppen abból a félelemből táplálkozik, hogy egyesek a múltat hoznák vissza, amiből a társadalom többsége nem kér”.
A szerző újságíró