Az Európai Parlament LIBE-bizottságának brüsszeli ülésén bemutatott, a magyarországi jogállamiságról szóló jelentéstervezet a kormánypártok szerint egy Soros-jelentés, újabb politikai nyomásgyakorlás, amellyel rá akarják kényszeríteni Magyarországot arra, hogy migránsokat fogadjon be.
Véleményem szerint a jelentéstervezet bemutatását nem véletlenül tették a választások utánra. Ha ugyanis Soros jelöltjei nyertek volna, nem lett volna arra szükség, hogy a jelentés elkészítője a jogállamiság sérülése miatt szavazati jogának megvonásával fenyegesse meg Magyarországot. Erre az ellenzéki politikusoknak azokból a nyilatkozataiból is következtetni lehet, amelyekből kiderült, hogy a választások napján hazánkban legalább fél napig virágzott a demokrácia és a jogállamiság.
Karácsony Gergely roppant demokratikusan, valódi diktátorhoz illő módon a köztársasági elnököt is kioktatta azokra a kötelességeire, amelyeket az általa illegitimnek tartott alaptörvényből kiolvasott. Miután az ellenzéki képviselőjelöltek rádöbbentek, hogy a választópolgárok helyett kígyókat melengettek a keblükön, Magyarország már ismét nem volt jogállam, és a demokrácia is nyomtalanul eltűnt. Az ellenzéki képviselők egyébként olyannyira demokraták, hogy a mostani választásokból kifelejtették a választók érdekeit. A választók megnyerése helyett ugyanis egymással alkudozva, a számokkal taktikázva kívántak eredményeket elérni. Most pedig azon csodálkoznak, hogy ez az eljárásuk nem tetszett a többségnek.
Sorosról Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke a következőt nyilatkozta: „Határozottan állíthatom, hogy az együttműködés Soros úrral mindig nagyon konstruktív volt. Az elkötelezettsége a nyílt társadalom, a jogállamiság és a demokrácia iránt az én szememben Európa javát szolgálja.” Timmermans, ha tudná, mit jelent valójában a demokrácia és a jogállamiság, nem Soros urat kérdezné meg, mi szolgálja Európa javát, hanem az európai polgárokat, például azokban az olasz városokban, ahol a polgármesterek kétségbeesve számolnak be arról, hogy nem tudnak mit kezdeni a bevándorlókkal, mert azok nem akarnak a társadalom részévé válni.
Az alelnök nyilatkozata azonban egyértelműen bizonyítja a Soros-terv létét, és azt, hogy ezt a tervet a jogállamiság és demokrácia álcája alatt, valójában diktatórikusan akarják megvalósítani. Szájer József találó megállapítása szerint: „A jogállamisági mechanizmus csak a fedőneve annak a föderalista törekvésnek, hogy nyomást lehessen gyakorolni a közös politikailag korrekt ideológiát a többiekkel együtt dalolni vonakodó kormányokra.”
Soros eddigi életútja jól mutatja, hogy ő mint „elkötelezett demokrata”, tapasztalt spekulánsként, a jogszabályok megkerülésével és pénzzel szeret mindent elintézni. Most legfőképpen azt szeretné elintézni, amint azt Timmermans nyilatkozata bizonyítja, hogy Európa-szerte megvalósuljon a nyílt társadalomról szőtt terve. Ennek azonban a szó szoros és átvitt értelmében a Fidesz–KDNP által vezetett Magyarország állja útját azzal, hogy ragaszkodik a schengeni szabályokhoz, körömszakadtáig védi az övezet külső határait, mindent megtesz az illegális migráció megállításáért és elutasítja a betelepítési kvótát.
Emiatt a választások kimenetele nem volt közömbös Sorosnak. Érdekeltségét maga árulta el egyik videóüzenetében: „Majd ha Orbán eltűnik, az egyetem [a CEU] ott lesz (…)”. Ebből az üzenetből kiderül, Soros György csak arra várt, hogy Orbán Viktor eltűnjön, mert jól tudja, hogy akkor nemcsak a CEU lehetne itt (ami most is itt van), hanem a Soros-tervben kifejtett szép új világ is. Mivel Soros György machinációi ellenére Orbán Viktor nem tűnt el, sőt át sem alakult – hiszen a balliberális politikusokkal ellentétben a választások után is ugyanazt mondja, amit a választások előtt –, a spekuláns, mint igazi demokrata, kénytelen egyéb nyomásgyakorláshoz folyamodni.
Érdekes módon Soros György, akit a jogállamiság védelmében több államból kitiltottak, éppen most ruccant át Amerikából, hogy a jogállamiság őreként fellépő brüsszeli intézmények vezetőivel tárgyaljon. Megbeszélésükről – az „európai demokrácia” nagyobb dicsőségére, az „átláthatóság jegyében” – semmit sem tudhatott meg a sajtó. Ezen már senki sem lepődik meg.
Soros György – mint a jogállamiság elkötelezett híve – céljai elérése érdekében saját jogállamiság-féltő hálózatot is finanszíroz, amely lényegében a demokrácia elvét akarja kikerülni. A hálózathoz tartozó NGO-k tagjai ugyanis – az ellenzéki politikai pártokkal és érdekképviseletekkel ellentétben, amelyeknek választott tagjaikon keresztül némi társadalmi támogatottságuk van – fizetett alkalmazottak, akik, hiába hangoztatják az ellenkezőjét, valójában nem a választópolgárok, hanem külföldi finanszírozóik elvárásait teljesítik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy fékek és ellensúlyok nélküli intoleranciával és arroganciával, a választópolgárok többségének akarata ellenére, civil álruhájukban, a jogállamiság-féltés leple alatt, anélkül próbálják céljaikat, többek között a Soros-terv végrehajtását is elérni, hogy a választásokon megméretnék magukat.
A jogállamiság-féltő szervezetek ezért a jogállamiság sérülésére hivatkozva többek között Brüsszelbe vagy Strasbourgba szaladgálnak, hogy különféle eljárásokat kezdeményezzenek Magyarországgal szemben azoknak a bürokratáknak a segítségével, akikkel Soros György konstruktívan együttműködik.
Álláspontjuk alátámasztására szakmai anyagokat és tanulmányokat írogatnak. Ezeknek az anyagoknak a szakmaiságához nem férhet kétség, hiszen még képek is vannak bennük, például arról, ahogy a jogvédők szerint elnyomott, véleménynyilvánítási szabadságuktól megfosztott „civilek” azért tüntetnek, mert az állam a CEU-t a jogszabályok betartására merte kötelezni. Ha összehasonlítjuk a Judith Sargentini által készített jelentéstervezetet ezekkel az irományokkal, rájöhetünk, hogy a zöldpárti képviselő honnan merítette az ötleteket.
Egyébként az EP korábbi meghallgatásain a „demokrácia jegyében” a hatvanezer magyar civil szervezet közül annak a Helsinki Bizottságnak a társelnöke fejthette ki véleményét és mutathatta be képeskönyvét, amelyet tavaly adója egy százalékával csak 516 adófizető támogatott, és amelynek alapelve, hogy nemcsak a szabadságjogoknak, hanem az Európát védelmező jogállamoknak is határtalanoknak kell lenniük. A jelentéstervezet minapi bemutatásakor, „teljesen demokratikusan”, a csaknem hárommillió választópolgár által támogatott magyar kormány képviselőjének nem engedték meg, hogy ismertesse álláspontját.
A LIBE-bizottság mellett az ENSZ emberi jogi főbiztossága szintén a jogállamiság védelmezői közé tartozik. Ezt onnan is tudni lehet, hogy Birgit Van Hout, az ENSZ emberi jogi főbiztosának európai képviselője elmagyarázta: ők egyszerre csak egy dologra képesek figyelni, ezért Ukrajnában a konfliktus mellett nem tudnak a magyar kisebbségeket mélyen sértő, fennmaradásukat is veszélyeztető oktatási törvénnyel foglalkozni. A magyarországi Soros-féle NGO-k sorsa azonban olyannyira aggasztja őket, hogy a rájuk vonatkozó Stop, Soros! törvénycsomagot, a szokásostól eltérően, már elfogadása előtt kénytelenek bírálni.
Mi pedig nézzük ezt a groteszk színdarabot, amelyben azok szónokolnak jogállamiságról és demokráciáról, akik az EU működésének legalapvetőbb szabályait sem tisztelik, és egy egész kontinens polgárainak érdekeit semmibe veszik. A jogállamiság védelmezői nem fogják fel, hogy ugyanennek a kontinensnek és lakosainak sorsával játszadoznak, és azt sem hallják meg, hogy már régen kifütyülték őket.
A szerző jogász, egyetemi docens