Negyven évvel ezelőtt, 1978. október 25-én mutatták be az amerikai mozikban John Carpenter Halloween című horrorfilmjét, amely már a vetítésének napjától kezdve hatalmas kassza- és közönségsiker volt, ezzel megalapozva Carpenter helyét a horrorfilmek történetében. A film érdekessége, hogy ebben szerepelt komolyabban először Jamie Lee Curtis, a magyar származású színész, Tony Curtis leánya is.
Természetesen a Halloweenből később egy egész sorozatot készítettek a sikerre szomjazó producerek, de Carpenter filmje a mai napig kiemelkedő alkotásnak számít, mert viszonylag kevés művérrel is igazi horrort teremtett. A most a mozikba került második részben Jamie Lee Curtis végre visszatért, hogy leszámoljon a rossz folytatásokkal és a filmkultúra legismertebb maszkos sorozatgyilkosával, Michael Myersszel.
Ám aki ismeri a halloween angolszász hagyományait, tudja, hogy egy ősi kelta halotti kultusz, egy pogány kelta ünnep volt, amelynek jelentése szerint kísértetek, boszorkányok és egyéb szörnyek jelennek meg a druida istenek előtt, hogy áldozatot mutassanak be nekik. Később különös módon a keresztény egyház a betiltás helyett felkarolta az ünnepet, és a mindenszentek előtti éjjelre (All Hallow’s Eve), október 31-re tette.
A XX. században az ünnep már sokat vesztett eredeti értelméből. Ma már nemcsak Amerikában, hanem Európa számos országában is tartanak ünnepségeket, elsősorban látványos maszkos felvonulások formájában. Így vált az egykori kelta halottkultuszhoz kapcsolódó, a téli napforduló időpontjában megtartott pogány ünnep globális álarcosbulivá.
Mindezek ellenére az angolszász országokban a partizás mellett a gyerekek is kiveszik részüket az akciókból, ugyanis halloween estéjén maszkot és jelmezt viselve nagy csoportokban járnak házról házra, minden ajtón bekopognak, majd felteszik a híres kérdést: Trick or treat?, amit magyarul körülbelül úgy lehetne lefordítani, hogy Átversz vagy megkínálsz?, és ilyenkor persze átverésről szó sincs és a háziak nagy adag édességet osztanak ki az ujjongó gyermekhadnak. A felismerhetetlenségig elmaszkírozott csapatok így járják a városok és települések utcáit késő estig. Az ötlet, hogy esetleg maga a gonosz bújik meg a maszkok mögött, szerencsére csak a pihent agyú filmrendezőknek jutott eszébe.
Amerika egyik kedvenc rendezője, Steven Spielberg odáig ment, hogy az E. T. (A földönkívüli) című filmjében halloween napján magát az űrlényt is beöltöztette gyerekjelmezbe, ezzel jelezve, hogy a felnőttek gyermekes naivitása olykor végtelen. Carpenter filmje azonban nem örömünnep, hanem baljós előjelekkel teli. Igaz, hogy az erőszak nem csap át kínzásos jelenetekbe, de a horrorfilmek másik klasszikus összetevője, a szexualitás itt is fontos szerepet játszik. A házasság előtti szex abszolút tabunak számít, és a sátorban szeretkező fiatalok szörnyű halála komor figyelmeztetés mindazoknak, akik megszegik ezeket a szabályokat.
Ironikus módon a jó magaviseletűek sem járnak sokkal jobban, de éppen ez a film lényege, a táborozó csapat kohéziójának széthullása, a szolidaritás feladása a túlélés érdekében. A valóságban azonban a halloween egy sokkal kevésbé morbid örömünnep volt.
Mára szerte Európában elterjedt a faragott töklámpás hagyománya, a nagyobb áruházláncok polcai valósággal roskadoznak a halloweentökök súlya alatt, terjedjen csak a majmolós, divatos multikulti, noha a kulturális jelenség gyökereiről a lelkes forgalmazók közül nyilvánvalóan kevesen tudnak közelebbit. Magyarországon is igen elterjedt már a halloween ünneplése, sok szórakozóhelyen rendeznek bulit maszkban vagy anélkül; azért a mi tavaszváró, téltemető népszokásunk, a mohácsi busójárásunk sem kutya, ahol a klasszikus sámánizmus jelei még mindig tetten érhetők.
A télűző fesztivál három napig, farsang vasárnapjától húshagyókeddig tart, amelynek csúcspontja a karnevál. A busójáráskor jelmezes felvonulás és a koporsó vízre bocsátása látható. Sötétedéskor érkezik el a kulturális rendezvény csúcspontja, amikor a farsangi télbúcsúztató koporsó vízre bocsátása után a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett, birkabőr csuklyás maszkot viselő alakok máglyán elégetik a telet jelképező koporsót, majd a mohácsi főtéren körtáncot járnak.
John Carpenter azonban valószínűleg nem fog erről a magyar hagyományról filmet készíteni, de legyen ez az ő baja. Mindazonáltal a mi sámánjaink nem rohangálnak fejszével az utcákon, tinédzser lányokat kergetve. Ennél jobb dolguk is akad.
A szerző politológus