A „Demography is Destiny” mondás kétféleképp is értelmezhető: a demográfiai folyamatok meghatározzák vagy sorsszerűen határozzák meg egy közösség jövőjét. Az előbbi értelmezéssel egyetértek, míg az utóbbit vitatom. Ha a magyar népesség fogyása elkerülhetetlen folyamat lenne, ahogyan mondjuk – a kontinensek mozgása például az –, akkor ezt csak elszenvedhetjük, de semmilyen módon nem befolyásolhatjuk.
A népesség fogyása azonban nem vagy csak részben tekinthető természeti folyamatnak, hiszen például a gyermekvállalás mögött többnyire tudatos megfontolások állnak. Nehezen szabályozhatóvá az teszi ezt a folyamatot, hogy itt sok millió egyéni döntés adódik össze, ám mégis tudatos döntések sokaságáról van szó, amit a társadalom, illetve a kormányzat a peremfeltételek módosításával elvileg befolyásolhat.
Egy közösség a fenntarthatatlanul alacsony termékenységi arányszám megítélésével kapcsolatban két súlyos hibát követhet el: nem veszi komolyan, vagyis negligálja, vagy pedig fatalista módon viszonyul hozzá. A végeredmény mindkét esetben ugyanaz: a szükséges intézkedések elmulasztása.
Az urbánus, majd később a balliberális oldal mindig is elutasította ezt a témát. Kezdetben inkább csak hányaveti módon nevetgéltek azon, hogy „fogyik a magyar”, de mára már inkább az a fatalista álláspont került előtérbe, hogy a születési számokat nem lehet növelni, mivel az embereket semmilyen módon sem lehet rávenni arra, hogy több gyereket vállaljanak. Mindkét álláspont hibás.
Egyrészt az alacsony születési szám nem egy parciális jelentőségű jobboldali téma, hanem az ország jövője szempontjából a legfontosabb közügy. A demográfiai folyamatok természetesen pártsemlegesek. Ha nem tudjuk megállítani a népességfogyást, akkor az eltartók és az eltartottak aránya végzetesen eltolódik, ami a nagy ellátórendszereket (nyugdíj, egészségügy, oktatás) is maga alá temeti. Az eltartandók arányának a növekedése, az emelkedő adók és a romló életfeltételek pedig még a kivándorlást is felerősítik. Ezek a kedvezőtlen folyamatok pedig nemcsak a jobboldali érzelmű embereket fogják negatívan érinteni.
Másrészt a születési számok befolyásolása nehéz, de nem lehetetlen feladat, amit Oroszország példája is igazol. Az ország demográfiai helyzetét sokáig az „orosz kereszt” fogalmával jellemezték, mivel az 1980 és 2000 között gyorsan csökkenő születési szám és a drámai mértékben megemelkedett halálozási ráta összefüggéseit ábrázoló grafikonok egy kereszt alakját mutatták. Ebben az időszakban a termékenységi arányszám az 1988-as 2,12 gyerek/nő értékről 1997-re 1,22-re csökkent.
A problémát érzékelve az orosz kormány különböző pronatalista, a születésszám növelését célzó intézkedéseket vezetett be, amelyeknek köszönhetően 2015-re a termékenységi arányszám 1,75 gyerek/nő értékre emelkedett. Az intézkedések hatására a lakosságszám már 2009-től növekedésnek indult, sőt 2013 és 2015 között már a népesség természetes – migráció nélküli – növekedése is megjelent. A magyar példa is azt mutatja, hogy a termékenységi arányszámok befolyásolhatók. 2010-ben, a második Orbán-kormány megalakulásakor a termékenységi arányszám 1,2 volt, ami az elmúlt nyolc évben az erőteljes családpolitika eredményeképpen 1,5-re emelkedett.
Tehát jó kormányzati politikával növelhető a születésszám. Közös érdekünk, hogy a kormányzat ebben sikeres legyen, és hogy 2030-ra a magyar termékenységi ráta 2,1-re emelkedjen, ahogyan ezt a célt a miniszterelnök már tavaly májusban megfogalmazta.
A szerző egyetemi docens