A Golf-áramlat lényege, hogy a melegebb felszíni tengeráramlások az Atlanti-óceán egyenlítői térségéből indulva északon lehűlnek, a mélybe süllyednek, majd a bolygót körüljárva különböző helyeken felemelkednek, és a folyamat kezdődik elölről. Ez előnyös mind északon, hiszen ott enyhíti a hideget, mind délen, ahol pedig tompítja a forróságot.
Az áramlásrendszer alapvető szerepet játszik a globális klíma alakításában, különösen igaz ez a kijelentés Európa éghajlatára. Ha komoly zavar támadna a mechanizmusban, még jobban összezavarodna a földi klíma.
A félelmek onnan erednek, hogy a grönlandi gleccserek és jégtakarók gyorsuló olvadásával egyre több édesvíz kerül az Atlanti-óceán északi régióiba, és ez megváltoztatja az áramlásban alapvető szerepet játszó víz sűrűségét.
2004-ben amerikai műholdas mérések adatai alapján erősödött fel az a hipotézis, hogy az Atlanti-óceán északi részén a Golf-áramlat esetleg leáll. 2005-ben egy angol kutatócsoport Nature-ben publikált cikke arról szólt, hogy a Golf-áramlat egy 1992-es méréshez viszonyítva mintegy 30 százalékkal kevesebb vizet – és kevesebb hőt – szállít.
Az ugyancsak a Nature-ben a múlt héten megjelent tanulmány szerint ez a szállítószalag soha sem volt olyan lassú az elmúlt 1600 évben, mint napjainkban – a legújabb mérések szerint 15 százalékkal csökkent a szállított víz mennyisége az Atlanti-óceán északi térségében.
A jelentést író kutatók szerint ha az áramlat leáll, a világ számos pontján szélsőséges időjárási viszonyok alakulhatnak ki. Keményebb telek, sokkal gyakoribb és pusztítóbb viharok várhatók.
Mi okozta ezt a lassulást? Erre a kérdésre a globális felmelegedés a tömör válasz. A meleg víznek bizonyos sűrűségűnek kell lennie a gyors mozgáshoz. Mivel a jég gyorsan olvad Grönlandon és más sarkvidéki régiókban, jelentős mennyiségű hideg édesvízzel dúsítja az áramlatot. Ez pedig csökkent(het)i a szállítószalag sebességét, ami egy kevésbé hatékony óceáni áramlatot eredményez. A következmény: módosul az éghajlat-szabályozó hatás.
Európa például nagy valószínűséggel hosszú, kemény telekre készülhet. Az Egyesült Államok keleti partján élőkre gyors és jelentős tengerszint-emelkedés vár, ami ellen vagy gátakat emelnek, vagy pedig magasabb helyekre költöznek. A német és brit kutatók által most közölt tanulmány felülírja azt a 2010-ben közzétett NASA-jelentést, amely szerint az óceáni szállítószalag nem lassult le jelentősen. Az Nbcnews.com szerint azt nem tudjuk, hogy mikor kezdődött a lassulás, csak az a biztos, hogy 15 százalékkal kevesebb a szállított víz.
Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) márciusi jelentésében szintén foglalkozott a jelenséggel. A dokumentum arra hívja fel a figyelmet, hogy a klímakutatók között jelenleg is szakmai vita folyik arról, okozhatja-e az áramlat teljes leállását az, hogy több édesvíz kerül az Atlanti-óceánba – egyrészt mert a globális felmelegedés miatt több csapadék hull a magasabb északi szélességeken, másrészt mert olvad a grönlandi jég.
Az EASAC-jelentést idéző Mta.hu szerint az áramlat gyengülésének bizonyíthatóan szerepe van az Arktisz gyors felmelegedésében, egyszersmind a sarkkörtől jóval délebbre eső vidékeken – Európában és az Egyesült Államok keleti részén – bekövetkező kemény fagyok kialakulásában.
A klímamodellekből ugyan nem következik az atlanti áramlatok leállása, de a szerzők felteszik a kérdést: vajon mennyire lehetünk biztosak abban, hogy ez valóban nem következik be? Ezzel az eshetőséggel Hollywood is foglalkozott, a 2004-es, Holnapután című katasztrófafilmben az északi félteke jelentős része hetek alatt eljegesedett. A forgatókönyvírók végletesen eltúlozták a helyzetet, de az óceáni szállítószalag további lassulása nagyon is elképzelhető.