„A világbajnokság eddigi legnagyobb meglepetése” – lelkendezett a helyi műsorközlő a Papp László Budapest Sportarénában. Maradjunk annyiban, hogy rögtön az első mérkőzésen borult a papírforma, értelmét vesztette minden előzetes esélylatolgatás. Nagy-Britannia–Szlovénia 3-1. Bizony érdekes.
Egy éve még kétosztálynyi különbség volt a két csapat között, hiszen a szlovének az elitből, az A csoportból csúsztak le, a britek pedig a divízió I/B-ből jöttek fel. Délnyugati szomszédainktól hiányzott ugyan a Los Angeles Kings csillaga, Anze Kopitar, aki már pénteken megüzente, köszöni, inkább kihagyja a vb-t, de hát nem volt ott a phjongcshangi téli olimpián sem, ahol a szlovének legyőzték a szlovákokat, az amerikaiakat, s csak hosszabbításban maradtak alul a norvégokkal szemben a nyolc közé jutásért. Tíz-tizenöt éve láttunk jó néhány heroikus mérkőzést a mieinktől, lám, mások – ezúttal a britek – is képesek erre.
A tegnapi első meccs legfőbb tanulsága mégis az volt, hogy minimális a különbség a csapatok között, a magyar válogatott öt kőkemény összecsapásra elébe nézhet.
Először Kazahsztán ellen. Az ismert, évtizedes adottságon felül – miszerint a kazahok zöme az orosz központú ligában, a KHL-ben játszik – előzetesen annyit szögezhettünk le, nem csak nekünk akadnak honosított játékosaink, ami a hoki világában persze általános. Nálunk Bodó, Sarauer és Wehrs – néhány éve még hosszabb volt e lista –, a kazahoknál a végig remeklő kapus, az eredetileg svéd Karlsson és a kanadai születésű Dallman jelentett extra erősítést.
Kicsit álmosan kezdődött a meccs, az első említésre méltó eseményt az ötödik perc végén éppen Dallman kiállítása jelentette. Nem tudtunk élni az emberelőnnyel, miként a további hárommal sem, ameddig a mérkőzés érdemben tartott. A kazahok ugyan kicsit gyorsabbnak, kicsit technikásabbnak tűntek, amit a mieink ekkor még fegyelmezett játékkal és sok korcsolyázással ellensúlyoztak. Sőt, az első két harmadban nekünk voltak nagyobb helyzeteink, leginkább Sofron és Vas János előtt. Aztán a 44. percben jött a végzetes kazah villanás: Orehov a kék vonalról hatalmas löketet eresztett meg, a korong védhetetlenül, a vastól egy-két centire vágódott a hosszú felsőbe.
A meccs ezzel sajnos el is dőlt. Két perc múlva jött a második, majd újabb két perc elteltével a harmadik kazah találat: 3-0-s vereség lett a vége. A fáradtság jeleként még két magyar kiállítás következett; összesen 14 percet töltöttünk hátrányban, ami sok, miként azt utóbb Jarmo Tolvanen szövetségi kapitány is megjegyezte.
– Nekünk most már az lenne a jó, ha a kazahok mindegyik mérkőzésüket megnyernék – jelentette ki Hári János, első sorunk centere, miután ő is elmondta, Orehov bombagólja, majd az azt követő rövidzárlat okozta a vesztünket. – Nem állítanám, hogy hat egyforma csapat van a tornán, de bárki elkaphat bárkit – tette hozzá.
Inkább a nyilatkozat első mondatát hangsúlyozzuk, amiből az olvasható ki, a mieink még hisznek a feljutásban. Egy vereség bele is fér, kettő azonban már nem nagyon.