Minden idők második legrosszabb szereplésével tett pontot a magyar férfi-vízilabdaválogatott kéthetes barcelonai vesszőfutása végére. Még a vigaszdíj vigaszdíját sem sikerült megszereznie Märcz Tamás szövetségi kapitány alakulatának, mert a szombati helyosztón 9-8-ra kikapott Oroszországtól úgy, hogy az ellenfél már 8-4-re is vezetett.
A mostani nyolcadik helynél hátrébb csak a rossz emlékű 1989-es bonni Európa-bajnokságon végeztek a mieink, akkor kilencedikek lettek. Nagy a baj hajdani sikersportágunk háza táján, s még hátra van szeptemberben a – vélhetően senkit sem érdeklő – Világkupa, szóval könnyen lehet, hogy a méregpoharat még nem ürítettük fenékig.
Nagy Viktor csapatkapitány megnyilvánult a feledni való meccs után: „Sok okosat tényleg nem tudok mondani, pedig próbálkozom… Nem is akarok senkit megbántani, meg most nem is hiszem, hogy most van itt az ideje elmondani azt, amit őszintén gondolok… Nyilván vannak gondolataim. Azt látni kell, az eredmény is azt mutatja, hogy jelen pillanatban ez a teljesítmény a nyolcadik helyhez elég.” Pedig nyugodtan megbánthatott volna bárkit, annak jobban örültünk volna, mint ennek az álszemérmes nyilatkozatnak.
Az aranyéremért a szerbek 7-7-es rendes játékidő után ötméteresekkel 5-3-ra felülkerekedtek a házigazda Spanyolországon, míg a pénteken lapzárta után játszott női döntőben Hollandia 6-4-re legyőzte Görögországot, s ezzel 25 év után lett újra Európa-bajnok.