Valverdét mindenki baszknak gondolná, a spanyol sportsajtó is így emlegeti, ráadásul a Txingurri (Hangya) becenevet ragasztotta rá, ami baszk szó. Az 53 éves szakembert akkor nevezték el Hangyának, amikor a kilencvenes évek első felében az Athletic Bilbao játékosa volt.
Csakhogy Valverde nem baszk. 1964. február 9-én Extremadura tartomány északi csücskében, Viandar de la Vera városában látta meg a napvilágot tőről metszett spanyol szülők gyermekeként. Extremadura az ország legszegényebb vidéke, kopár hegyvidék, semmi sem terem meg ott, mindenki elvándorol onnan, nem véletlen, hogy a konkvisztádorok (Mexikó meghódítója, Cortés, Peru leigázója, Pizarro, Chile első kormányzója, Valdivia) mind-mind a Portugáliával határos területről vágtak neki az Újvilágnak.
Ahogy Valverde szülei is – csak nem Amerikának, hanem az ország leggazdagabb tartományának, a Baszkföldnek. A kis Ernesto még szinte csecsemő volt, amikor a család megérkezett Vitoriába, a tartomány fővárosába. Ezért van az, hogy Valverdét befogadták az Athletic csapatába, ahol hagyományosan csak Baszkföldön született vagy baszk felmenőkkel rendelkező labdarúgók szerepelhetnek.
Valverde hat évet töltött az Athletic csapatában, 170 mérkőzésen 44 gólt szerzett, ami nem sok egy csatártól. Előzőleg 1988 és 1990 között két szezont lehúzott a Nou Campban is, de mindössze huszonkétszer jutott szóhoz Johan Cruyff alakuló Dream Teamjében. Ám ez a két év is elegendő volt arra, hogy magába szívja a klub DNS-ét, s a katalánok a „mi kutyánk kölykének” tartsák, s két és fél évtized múltán, immár tekintélyes pedigré birtokában edzőnek szerződtessék. (Legsikeresebb időszakát Pireuszban, az Olympiakosz kispadján töltötte, károm bajnoki cím és két görög kupa fémjelezte időszakát, no meg az, hogy bátran védette a fiatal Megyeri Balázst.)
Addigra legendává nemesült a San Mamésben: két részletben (2003-2005, 2013-2017) hat évet húzott le a Bilbao kispadján, összesen 306 mérkőzésen dirigálta a baszkokat, ami klubrekord. És 31 év után vele nyert először trófeát a csapat: 2015-ben a spanyol Szuperkupát, 5-1-es összesítéssel legázolva a Barcelonát. Meglehet, akkor fogalmazódott meg a katalán vezérkarban Valverde szerződtetésének gondolata.
Amire végül is 2017 májusában került sor. Nem sokkal később Neymar rekordösszegért Párizsba szerződött, s a spanyol szuperkupáért vívott oda-visszavágón 5-1-es összesített eredménnyel megalázta a Real Madrid a Barcelonát. Ebben a pillanatban senki sem adott volna egy lyukas pesetát sem azért, hogy a karácsonyt még Katalónia fővárosában tölti a Hangya.
Főleg, hogy a Neymar pótlására szerződtetett villámléptű szélső, Ousmane Dembélé szeptemberben keresztszalag-szakadást szenvedett, egész idényre kidőlt a sorból.
A Hangya azonban nem esett kétségbe. Átszervezte a csapatot, a hagyományos 4-3-3-at kényszerből 4-4-2-re alakította (mivel csak két csatára volt, Messi és Suárez, Paco Alcácer nem az a szint), és úgy döntött: ha nincsenek emberei a sziporkázáshoz, akkor szilárd védekezésre alapozza a csapat taktikáját. Az eredmény vitathatatlan: ez idő szerint a Barcelona az egyetlen csapat Európában, amely még veretlen az idényben. (A Premier League-ben ugyancsak vereség nélkül álló Manchester City egyszer kikapott a BL-ben a Sahtar Donecktől.) És a bajnokságban mindössze hét gólt kapott 17 fordulóban. (Eközben azért a támadást sem hanyagolják el Messiék, 45 rúgott góljukat egyik csapat sem közelíti meg Hispániában, a Real Madrid például harmincnál tart.)
Az új szerzemények (Semedo, Paulinho) beváltak, ter Stegen Európa egyik legjobb kapusává nőtte ki magát, Sergi Roberto és Umtiti (sérüléséig) szárnyal, Piqué és a Neymar távozásával támadó feladatot kapó Jordi Alba másodvirágázást éli, Iniesta szinte jobb, mint valaha (ami nem kis szó), Busquets dettó (szombaton az első Barca-gól előtti lefordulása bevonul a futball aranykönyvébe), Rakitic örökmozgó, Suárez magára talált, Messi pedig – Messi.
Valverde szerénysége már-már kínos; amikor a szombati, parádés 3-0-után az egyik újságíró megkockáztatta, hogy az edzők közötti különbség (is) döntött volna a Barca javára, a Hangya csak ennyit mondott. „Nem hinném, hogy taktikailag felülmúltam volna Zidane-t”.
Valverde olyasmire vetemedett, amire korábban egyetlen barcelonai edző sem: egyszer-egyszer kispadra ültette, nem kezdette Messit, nem is beszélve a korosodó Iniestáról. „Hosszú az idény, az oroszországi világbajnokság végéig tart, Nem szabad kizsigerelni a játékosokat”, mondta, és Messiék vették a lapot. A játékpercek adagolását főleg Iniesta hálálja meg: amikor a pályán van, élvezet nézni a játékát. Friss, ambiciózus – mindezt Valverdének köszönheti.
És a Nou Camp közönsége hálás. Még azt is elnézik neki, hogy olykor nem sziporkázik a Barca, sokszor csak egy-egy góllal győz.
Az eredmény ugyanis mindent legitimál. És jelenleg úgy áll a csapat, hogy meg fog dönteni minden létező bajnoki pontrekordot.
A szorgos, szerény, visszafogott Hangyának köszönhetően.