Magyarország történetének legnagyobb, legjelentősebb, már-már olimpiai dimenziójú sporteseményéhez természetesen méltó megnyitó dukál; ami azt illeti, a Duna vizén – történelmi reminiszcenciák alapján majdnem azt írtuk, a Duna jegén – felállított úszó színpad, háttérben a földkerekség egyik legszebb városának kulisszáival, a Várral, a Citadellával, a Mátyás-templommal, a Duna-hidakkal, Buda felől nézve pedig a szállodasorral pazar megnyitót ígért, ha úgy tetszik, lenyűgöző országimázst, hiszen a műsort gyakorlatilag az egész világon láthatták a tévénézők.
Apropó, televízió! Az MTVA alaposan kitett magáért: a már délután elkezdődött műsorfolyam két vezetője, a Citadellán (!) kialakított stúdióban, az olimpiai bajnok Czene Attila szakkommentátor értő megjegyzéseitől kísért Petrovics-Mérei Andrea és a Lánchíd pesti hídfőjétől gyakorta bejelentkező Berkesi Judit órákon keresztül sikerrel tartotta ébren a nézők érdeklődését. Ebben segítségükre voltak a meginterjúvolt versenyzők, például a műugró Kormos Villő vagy a múlt legendás úszói, vízilabdázói.
A biztonsági készültség a kor – sajnálatos – követelményeinek megfelelően roppant erős volt, már a Deák tértől közeledő érdeklődők is felfigyelhettek a megannyi rendőrre, a Hotel Intercontinental előtt pedig már párosával járőröző, géppisztolyos, MP-s karszalagot és golyóálló mellényt, valamint terepszínű egyenruhát viselő katonai rendőrök bukkantak fel. Hiába, a londoni, brüsszeli és párizsi öngyilkos merényletek átírták a nagy sportesemények rendezési forgatókönyvét…
Az ünnepség közvetlen helyszínére, a lelátókra és a díszpáholyba csak fémdetektoros kapukon keresztül lehetett bejutni, az apró kellemetlenséget azonban ellensúlyozta a személyzet udvarias, figyelmes modora; úgy tűnt, senkiben sem merült fel, hogy fölösleges lenne az elővigyázatosság, az érkezők mormogás nélkül kooperáltak a rendfenntartókkal.
Az időjárás kellemesebb nem is lehetett volna; nyoma sem volt a korábbi napok elviselhetetlen, trópusi hőségének, ugyanakkor a csütörtöki viharos szél is elült, tiszta volt az égbolt, nem fenyegetett eső, mintha odafent is úgy gondolták volna, egy ilyen ünnepi estét nem lenne ildomos holmi zivatarral tönkretenni.
A világbajnokság dimenzióiról csak annyit: 186 ország több mint 2400 sportolója méri össze tudását bő két héten át a fővárosi és balatonfüredi helyszíneken, s vitatkozni legfeljebb azon lehet, hogy a sportvilág ötödik vagy hatodik legjelentősebb sporteseménye kezdődött meg fővárosunkban, a nyári és téli olimpia, a labdarúgó világ- és Európa-bajnokság után, esetleg az atlétikai világbajnoksággal holtversenyben.
De ezen nem is érdemes polemizálni, nekünk, magyaroknak, e pillanatban nincs fontosabb esemény a vizes vb-nél, nehezen elképzelhető, hogy ezekben a napokban akadna olyan polgára az országnak, aki legalább egyszer ne pillantana bele a vb tévéközvetítésébe, vagy lenne olyan fővárosi lakos, aki ne találkozna valamilyen formában a világbajnoksággal.
Amiről – reményeink szerint – még az unokáinak is mesélni fog.