A Sepsi OSK hazai búcsúmérkőzésének egyik legnagyobb ovációt kiváltó eseménye a hangosbemondó bejelentése volt: a csapat egyetlen idegenlégiósa, a szenegáli Issa Thiaw három évre meghosszabbította szerződését. A háromszéki futball történetének első színes bőrű játékosa és a szentgyörgyi klub az elmúlt idény során olyannyira egymásra talált, hogy hiába nőtt hónapok alatt tízszeresére az Arad megyei Pankota együttesénél felfedezett futballista ázsiója, egyik félben sem merült fel az elválás gondolata. Az eset amúgy a tudatos, pénzügyi racionalitás jegyében zajló csapatépítés lenyomata, amely magyarázza a székelyföldi futballcsodát.
A romániai futballélvonal közelébe csupán egyszer, 1947-ben eljutó, többnyire a másod- és harmadosztály között ingázó, majd a 2000-es években a megszűnés határára sodródó sepsiszentgyörgyi klub 1-1-es búcsúeredménye senkit sem rázott meg, miután az előző fordulóban bebiztosította feljutását az élvonalba. Pünkösd szombatja amúgy is az ünneplés jegyében zajlott, a szurkolók a város legtávolabbi pontjáról indulva vonultak a stadion felé, a szomszédos telken „csőre töltött” sörcsapok és gőzölgő bográcsok várták a lefújást, hogy kitörhessen az ünneplés.
A csíksomlyói búcsú „elszívóhatása” dacára négyezer néző töltötte meg a lelátókat, amelyek utoljára fogadták ebben az állapotukban a szurkolókat. A labdarúgóliga ellenőrei egyértelműsítették: itt nem lehet első osztályú mérkőzést játszani. A kritika a kiszolgálólétesítményeket célozta. Hogy a lelátók állapota megrekedt a hetvenes évek színvonalán, az elsősorban a furcsa tulajdonviszonyokra vezethető vissza, a stadion ugyanis nem a városé. A létesítményt a nyolcvanas években az atlétikai szakosztály okán – egy ideig papíron még az olimpiai világ- és Európa-bajnok futó, Szabó Gabriella is idetartozott – olimpiai felkészülési központtá minősítették, és azóta is a sportminisztérium kezelésébe tartozik. Bár az állami szerveknek jó ideje sem pénzük, sem indíttatásuk nincs a bázis fenntartására, a helyi önkormányzatnak mindeddig nem sikerült megszereznie a tulajdonjogot. A Sepsi OSK másodosztályos szerepléséhez már szükség volt némi foltozgatásra. Így került a helyére félezer szék, amelyek korábban a régi Fradi-pályán, illetve a Puskás-stadionban teljesítettek szolgálatot.
A létesítményprobléma jelenti tehát az első számú gondot. Az első ligás bajnokság július 15-i rajtjáig sem felújított, sem teljesen új stadionra nem „telik”. A piros-fehérek így egy időre albérletbe kényszerülnek – valószínűleg Medgyesre –, míg nem teljesítik a minimális elvárásokat: 4500 ülőhely, ebből 300 tető alatt. 2018 tavaszán elsősorban anyaországi finanszírozásból elkezdik egy Európa-ligás meccsek rendezésére is alkalmas, vadonatúj, 5000 férőhelyes futballaréna építését, de annak felavatására aligha kerülhet sor 2019 ősze előtt.
Addig persze még sok víz lefolyik az Olton, többek között kiépül a Puskás Akadémia modellje alapján idén nyáron elindítandó utánpótlásképző struktúra. A felcsúti klub égisze alatt néhány éve csíkszeredai központtal elkezdett futballistanevelés kis híján már idén csúcseredményeket szült, ám az FK Csíkszereda az utolsó fordulóban hazai pályán elpuskázta a másodosztályba jutás lehetőségét. Ez sem a szentgyörgyi szurkolókon múlott, a Székely Légió jelen volt, és a következő idényben is készül csíkszeredai kiruccanásokra. Így jöhet létre az ugyancsak történelminek tekinthető székelyföldi futballszolidaritás.
Hetedik a DAC
A magyarhoz hasonlóan tizenkét csapatos szlovák bajnokságban a hetedik helyen végzett a magyar identitású DAC. A László Csaba irányította dunaszerdahelyiek előtt az ennél szebb szereplés lehetősége is felcsillant az április, májusi ötös nyerőszéria közben, ám a hajrá két döntetlennel és egy vereséggel gyengébben sikerült. Ahhoz képest, hogy László Csaba az ősszel kieső helyen vette át a csapatot, a hetedik hellyel teljesítette a célt.