Az áprilisban egyetlen győzelem mellett négy vereséggel, a hat csapat közül az ötödik helyen zárt kijevi divízió I-es világbajnokság után a szövetség elköszönt Rich Chernomaz szövetségi kapitánytól, s Jarmo Tolvanent nevezte ki a válogatott élére. Egy Németországban letelepedett kanadai szakembert tehát egy finn követett. Két különböző stílus, s két különböző egyéniség és módszer.
Kezdjük talán a legfontosabbal! Tolvanen főállású alkalmazott, így nem csupán úgymond beesik a válogatott eseményeire, idény közben könnyebben tájékozódhat a játékosok formájáról. Talán éppen ezért szakított az elődje válogatási elvével, nem hívott meg hetven-nyolcvan játékost, akik közül több rostán keresztül végül kikerült a válogatottságra méltónak talált durván huszonöt, hanem eleve csak huszonnyolc hokist jelölt a keretbe. Szakmai kérdésekbe talán illetlenség beavatkozni, de a fegyelmezett védekezést preferáló Chernomazzal szemben Tolvanen a letámadásra épülő hokit követeli meg.
Az irányításával szeptember 30-án, a Magyar Jégkorongszövetség alapításának kilencvenedik évfordulója apropóján rendezett magyar–lengyel meccsen mutatkozott be, de a légiósok akkor eleve nem jöhettek, a finn szakember felmentést adott az osztrák bajnokságban szereplő fehérváriaknak is, így lényegében ligaválogatottal álltunk ki.
Persze a lengyelek sem a legerősebb gárdájukkal érkeztek, ezért az 5-1-es magyar győzelem kissé félrevezető. Sokkal reálisabb abból kiindulni, hogy az A csoportos feljutást érő 2015-ös krakkói siker óta tétmeccsen kétszer is kikaptunk „barátainktól”: előbb idehaza az olimpiai selejtezőben, majd áprilisban a már említett kijevi vb-n is. Márpedig ha a fel-, azaz visszajutásról szövögetünk álmokat, akkor a lengyeleket mindenképpen le kell győzni.
A keret összetétele jellegét tekintve gyökeresen megváltozott. Hosszú éveken át a következő volt az íratlan válogatási elv: tíz-tizenöt fehérvári, néhány légiós, illetve itthon szereplő. Nos, a volánosok száma alaposan leolvadt, szám szerint hétre; Hári Jánossal együtt, aki – szándéka szerint átmenetileg – hazatért. Érdekesség, hogy a légiósoknak és a honosított játékosoknak immár háromfős közös halmazuk van, hiszen Chris Bodó, Kevin Wehrs és Andrew Sarauer is külföldi klubtól tért „haza”.
A program Péntek: Japán–Olaszország 15.30, Magyarország–Lengyelország 19.00 (tv: M4); szombat: Lengyelország–Japán 15.30, Magyarország–Olaszország 19.00 (M4); vasárnap: Lengyelország–Olaszország 14.30, Japán–Magyarország 18.00.
A magyar keret Kapusok: Bálizs Bence (MAC), Duschek Dávid (DAB), Rajna Miklós (Fehérvár); védők: Dudás Jesse (MAC), Garát Zsombor (MAC), Kiss Dániel (UTE), Kovács Bronson (MAC), Pozsgai Tamás (MAC), Stipsicz Bence (Fehérvár), Szabó Dániel (Fehérvár), Varga Arnold (UTE), Kevin Wehrs (Innsbruck); csatárok: Bartalis István (Schwenningen), Benk András (UTE), Chris Bodó (Lausitz), Dansereau Keegan (MAC), Erdély Csanád (Fehérvár), Hári János (Fehérvár), Magosi Bálint (DVTK), Nagy Krisztián (MAC), Pavuk Attila (DVTK), Andrew Sarauer (Villach), Sárpátki Tamás (Fehérvár), Sebők Balázs (KalPa), Terbócs István (MAC), Vas János (DVTK), Vincze Péter (Fehérvár).