Négy kapus, tizenegy hátvéd és tizenhét csatár alkotja jelenleg a válogatott keretét. A világbajnokságra viszont csak két kapust és húsz mezőnyjátékost lehet benevezni. Durván tizenöt embert már most meg lehetne jelölni, de nem árt, ha végig éles a versenyhelyzet.
Nézzük csak a kapusokat. Az előző évvel szemben idén a szentpétervári világbajnokság felfedezettje, Vay Ádám is hazatért a tengerentúlról. A kiváló fizikai adottságokkal rendelkező hálóőr az elmúlt két idényt észak-amerikai alsóbb ligákban töltötte.
Nyilván biztató, hogy az NHL előszobájának tekinthető AHL-ben is védhetett két mérkőzésen, de itthonról nehéz lenne megmondani, milyen formában van. Hétfőtől már ő is a többiekkel gyakorol, várhatóan ma Bledben ő áll a ketrec elé.
Jarmo Tolvanen szövetségi kapitánynak arra is megoldást kell találnia, kivel helyettesítse, miként pótolja a csapatkapitány Bartalis Istvánt, aki hétfőn jelentette be, nem jött rendbe a sérülése, ezért nem játszik a világbajnokságon. Kész szerencse, hogy idén legalább a finn első osztályban szereplő Sebők Balázs, valamint eltiltását letöltve Sofron István is ott van a keretben.
Majoross Gergely másodedző így beszélt a világbajnokságig még hátralévő másfél hét feladatairól: „Az a legfontosabb, hogy teszteljük a játékosokat. Hozni kell néhány nehéz döntést, és a sorösszeállításoknak is lassan ki kell alakulniuk. A válogatottnál a nevek cserélődnek évről évre, de a mélység nagyjából azonos. Elöl nagyobb a merítés, mint hátul, de egy erős csapatra való ember most is rendelkezésre áll.”
A helyzet tehát a szokásos. Hét-nyolc ütőképes hátvédet legalább olyan nehéz találni, mint tizenhét csatárból kiválasztani tizenkettőt, tizenhármat.