Ha valaki – nem ismerve az eredményt – a lefújás után tíz perccel toppant be a szombathelyi sportcsarnok öltözőfolyosójára, aligha tudta megmondani, melyik csapat győzött. Az egyébként vesztes lengyelek nemigen lógatták az orrukat, ennek az okát Mike Taylor szövetségi kapitány magyarázta meg: „Tudtuk, miért jöttünk, sikerült a tízpontos különbségen belül maradni.”
Ez volt az, amiért a győztes magyar válogatott – 64-57 volt a végeredmény – öltözőjét nem vetette szét a boldogság. A két csapat első találkozóján a lengyelek tíz ponttal nyertek, mi most héttel, tehát ha körbeverések lesznek később a második csoportkörben, egyenlő pontszám esetén ők előttünk végeznek majd.
Többen kissé fanyalogva fogadták a győzelemért járó gratulációt azért is, mert a selejtezők során talán most játszott a leggyengébben a csapat, több kulcsember is adós maradt a jó teljesítménnyel, tulajdonképpen csak Perl Zoltán és a honosított, a válogatottban második mérkőzését játszó Darrin Govens kosárlabdázott az igazi tudásának megfelelően – a Falco játékosaiként szemlátomást otthon voltak a szombathelyi csarnokban.
– Litvániában még minden szokatlan volt – mondta lapunknak az amerikai. – Nem ismertem a többiek mozgását, most azonban ismerős közegben játszottunk, jobban éreztem a csapat stílusát. Ha többet készülhetnénk együtt, sokkal gördülékenyebb lenne a játékunk.
Perl Zoltán elismerte, hogy a csapat gyakran idegesen, kapkodva támadott – tizenöt eladott labda ezen a szinten nemigen elfogadható –, de a védekezése és a küzdőszelleme kifogástalan volt, és ezzel sikerült kicsikarni a sikert.
– A nyári Európa-bajnokság óta többen visszavonultak a válogatottságtól, több fiatal érkezett a keretbe, azaz egyszerre kell csapatot építeni és eredményesen szerepelni – tette hozzá a játékos. – Az építéshez több közös edzésre lenne szükség, de erre alig nyílik lehetőség.
Ahogyan Darrin Govens is mondta: többet kellene együtt készülni. Aligha meglepő, ha Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány is ide lyukadt ki, amikor a válogatott jövőjéről kérdeztük.
– Tulajdonképpen csak tétmeccseket játszunk, az Eb óta kizárólag a négy vb-selejtező szerepelt a programunkban – mondta. – A visszavonulók helyére jönnek a fiatalok, de komoly felkészülési lehetőség, edzések nélkül nemigen lehet előbbre lépni. Sajnos ilyen a versenyidőszak rendszere, muszáj alkalmazkodnunk hozzá, de nem könnyű így a dolgunk.
Ugyanakkor meg kell említenem, hogy ez a csapat a teljesítményével és a mentalitásával már elnyerte a szurkolók bizalmát, novemberben Debrecenben, most pedig Szombathelyen is telt ház fogadott minket, várják tőlünk a győzelmeket, és ez jó a sportágnak.
Két selejtező van még hátra az első csoportkörből: június 28-án a még nyeretlen Koszovó otthonában, majd július 1-jén itthon, Litvánia ellen. Ahhoz, hogy ne jussunk tovább a harmadik helyen, Koszovónak ellenünk, majd Lengyelországban is nyernie kellene – ez a csoda kategóriájába tartozna.
SOPRONBAN A FINAL FOURÉRT
Óriási lehetőség kapujában áll a női Euroligában a Sopron: a török Fenerbahce ellen a négyes döntőbe jutásért vívhat párharcot, ráadásul pályaelőnnyel, azaz ha harmadik mérkőzésre kerül sor – a továbbjutáshoz két győzelemre van szükség –, akkor azon ő játszhat hazai pályán. A ma 18 órakor kezdődő találkozón – érthetetlen módon egyetlen sportcsatorna sem közvetíti! – ezzel együtt a Fener az esélyesebb. A légiósai klasszisok, Giorgia Sottana, Lynetta Kizer, Anastasiya Verameyenka, Kia Vaughn, Ana Dabovic, Aerial Powers, Jonquel Jones és Kelsey Plum egyaránt veretes név a sportágban, de a török játékosok is kiválóak. Persze kitűnő kosarasokból Sopronban sincs hiány, ugyanakkor a csapat Roberto Iniguez vezetőedző szerint egységesebb, így cseppet sem számít lefutottnak a párharc.