Az Eb-n az éremtábla tetején végző válogatottunk négy aranyat, négy ezüstöt és egy bronzot szerzett, a három világkupaversenyen (Calgary, Salt Lake City, Almati) pedig – ahol indultak a legjobb ázsiaiak és a tengerentúliak is – hét aranyat, két ezüstöt és két bronzot, s férfiváltónk a világcsúcsot is megkaparintotta. Februárban még lesz két világkupa, Drezdában és Torinóban, márciusban pedig Szófiában rendezik a világbajnokságot, amit ilyen előjelek után mindenképpen bizakodva várhatunk.
– Az olimpia után újrakeverték a kártyákat, és nálunk is történtek változások, hiszen Knoch Viktor szünetet tart a pályafutásában, Heidum Bernadett abbahagyta a korcsolyázást, és most Keszler Andrea és Kónya Zsófia sincs közöttünk. A lányok hiányát megérezzük, a fiúknál viszont erősen fel vagyunk vértezve, tartjuk magunkat, komolyan vesszük a munkát, mint mindig, ami most ezeket az eredményeket dobta ki – jegyzi meg szerényen Bánhidi Ákos, a válogatott menedzser-edzője.
A magyar short tracknek persze már korábban is voltak eredményei, a 2006-os torinói olimpián éppen Knoch – no meg Huszár Erika – személyében 26 év után lett újra pontszerzőnk a téli ötkarikás játékon, 2009-ben női váltónk Eb-t nyert, 2015-ben pedig Liu Shaolin Sándor 500 méteren megszerezte az első vb-címünket – hogy csak a mérföldköveket említsük. Az már 2017-ben eldőlt, hogy a fővárosi Istvánmezőn Nemzeti Korcsolyázó Központ épül, s ha elkészül – az első kapavágás még várat magára –, borítékolható a nagy nyüzsgés.
– Az nem is kérdés, hogy egyre több gyerek jelentkezik korcsolyázni. Az MTK-nál, ahol szakosztályvezető vagyok, állandóan azon kell törnöm a fejemet, hogyan biztosítsak több jégfelületet nekik. Az olimpia után érezhetően megnőtt az érdeklődés a short track iránt, irántunk, de azon azért meglepődtem, amikor egy általam nem is ismert úriembertől kaptam egy olyan pólót, amelyen rajta volt az eddigi összes magyar olimpiai bajnok neve – mondja Bánhidi.
Liu Shaolin Sándornak, Liu Shaoangnak, Burján Csabának és Knoch Viktornak nem volt könnyű felkerülnie erre a pólóra. Bánhidi Ákos is megemlíti, hogy amíg nálunk jelenleg 120 igazolt short track-versenyző van, Kanadában tízezrek űzik a sportágat, és ott már a 2010-es vancouveri olimpia idején 3600 fedett jégpálya állt a rendelkezésükre.
Az Európa-bajnokság mindenesetre megmutatta, hogy a szűkebb merítésből is sorra kerülnek felszínre a tehetségeink. A tartalékosan is bronzérmes váltónkból (Jászapáti Petra, Bácskai Sára, Knoch Marta, Somogyi Barbara) a 16 éves Somogyi az Eb legfiatalabb versenyzője volt.
– A 2014-ben, Szocsiban rendezett olimpiáról már vannak emlékeim, a phjoncshangit pedig természetesen végigkövettem. A felnőtt keretben azonban csak fél éve vagyok, előtte a Liu testvéreket sem ismertem személyesen, a 2017-es, budapesti világkupán még autogramot kértem tőlük. Furcsa volt, hogy most az Eb-n többen már tőlem kértek, egy kisfiúnak a pólójára kellett aláírnom a hasán – árulja el mosolyogva a Jászberényből indult lány, bizonysággal szolgálva arra, hogy vidéken is akadnak fellegváraink.
A Liu fivérek pedig tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy nem csak érmekkel segíthetik a sportágat. – Mindenkinek példát szeretnénk mutatni, hogy kemény munkával nagy eredményeket lehet elérni. A fiatalabb generáció különösen kedvel bennünket, és érezzük, hogy nem csak azok néznek fel ránk, akik korcsolyáznak. Még vannak, akik azt hiszik, ikrek vagyunk, pedig Shaolin két és fél évvel idősebb nálam, és időnként össze is kevernek bennünket, de egyre ritkábban – mondja mosolyogva a 20 éves Liu Shaoang.
Lassan azért elképzelhetetlen lesz, hogy ilyesmi előforduljon.