Egy hete igazolta le a Honvéd, és szombaton már két távoli bombagólt rúgott a Bőnynek Magyar Kupa-mérkőzésen. Hidi Patrik hazatérése Kispestre frappánsabb nem is lehetett volna, de rá is fért már a sikerélmény a 27 éves középpályásra, hiszen oviedói kiruccanását egy lábtörés fullasztotta kudarcba, míg végül augusztus 15-én szerződést bontott vele spanyol második ligás klub. A kispestiek tavalyi bajnokcsapatának kapitányával verőfényes délelőtti napsütésben beszélgettünk a Bozsik-stadion elnöki páholyában.
„Tavaly nyáron, miután Marco Rossi vezérletével magyar bajnokok lettünk, a Real Oviedóhoz szerződtem. Bő egy éve, szeptember ötödikén a negyedik bajnokin mérkőzésünkön a Reus volt az ellenfél. Négy perccel a szünet előtt összecsaptam a katalán játékossal, én faultoltam, kaptam is egy sárga lapot, de nem tudtam felállni a földről! A szünetig hátra lévő pár percet még végigsántikáltam, de aztán már bent maradtam az öltözőben; a jobb lábamban eltört az ötödik lábközépcsont. Pedig nagyon jól ment a játék, a felkészülésem remekül sikerült, a kezdő tizenegy tagja voltam, ha létezik rossz pillanatban elszenvedett sérülés, akkor ez az volt” – ugrott vissza egy évet az időben a Honvédban nevelkedett fedezet.
Hidi a lábtöréstől eltekintve jól érezte magát a 300 ezres asztúriai városban. A játékostársak befogadták, cseppet sem volt magányos, már csak azért sem, mert a barátnője – aki most várandós, Hidiék kisfia két hónap múlva érkezik – is vele volt, ő pedig szorgalmasan tanulta a spanyolt. Végül mégis a nyelvtudás hiánya volt az oka a szerződésbontásnak.
„Juan Antonio Anquela, az edzőnk a spanyolon kívül semmilyen nyelvet nem beszél, ezért csak kézzel-lábbal tudtuk megérteni egymást. A sérülésemig minden a legnagyobb rendben ment, kedveltük egymást, s amikor december elejére felépültem, azonnal bekerültem a keretbe, s pár percet játszottam is. De aztán sorozatban tíz meccset nyert a gárda, nélkülem, s érthetően mellőzött az edzőm. Mégis, egy hónappal a bajnokság vége előtt azt nyilatkozta Anquel a helyi televízióban, hogy számít rám, és egy komplett nyári felkészüléssel helyem lesz a csapatban. Az utolsó négy meccsből egyiken kezdő voltam, s kettőn csere, bizakodva vártam a nyarat. Csakhogy a sportigazgatónk leültetett, és elmondta, hogy a posztomra három spanyol játékost igazoltak, s a csapat valamennyi – szám szerint tizenkét – légiósát elküldték. Csak spanyol vagy spanyol anyanyelvű labdarúgó maradt! Próbáltam az ügynökömmel, Filipovics Vladannal elérni, hogy egy másik spanyol csapat szerződtessen, de nem sikerült, így szeptember közepén hazatértem.”
Hidinek a Honvéd a szíve csücske, ő pedig annak az edzőnek, akivel 2017-ben bajnokságot nyertek, s aki most a válogatottat irányítja.
„Marcóval tartottam a kapcsolatot, szeretett volna odavinni a csapatához Dunaszerdahelyre, de nem tudtunk megegyezésre jutni. A válogatottság szerepel a terveim között, persze előbb a Honvéd kezdő tizenegyében kell megragadnom, majd meglátjuk, játszom-e szombaton Felcsúton. Huszonhét éves vagyok, még nem mondtam le egy újabb külföldi szerződésről, s bár a Honvédban szeretném befejezni a pályafutásomat, de nem most – majd egyszer… Az a lényeg, minél többet játsszam, mert csak jó futballal tudom eladni vagy a válogatottba beverekedni magam.”
Hidit szívesen fogadta az „alma mater”, már csak azért is, mert a középpályás szabadon igazolható volt.
„Egy itthon futballozó játékosnak két célja lehet: a válogatottság, s hogy kikerüljön egy színvonalas bajnokságba. Nekem mindkettő megvan, s az idény végéig szóló szerződésem lejártáig ezekért küzdök.”
Hogy ehhez mit szokás kívánni? Hidi esetében egyvalamit biztos nem: kéz- és lábtörést…