Bár reménykedtünk, hogy a felkészülési tornák feledhető eredménye nem oszt, nem szoroz, a 33. vízilabda Európa-bajnokság rajtján a házigazda spanyolok elleni meccs megmutatta, hogy az előzményekre igenis illik figyelni, s nem Bíró Attila szövetségi kapitány válogatottja az esemény favoritja.
A 13-9-es verés a barcelonai Bernat Picornell Uszodában még nem is volt annyira lehangoló, mint a játék képe; góljainknak csaknem felét, négyet, már a spanyolok 10-5-ös vezetése után dobtuk az úgynevezett garbage minutes időszakában, amikor már rég eldőlt a meccs.
Merthogy Miki Oca, a spanyolokat nyolc éve irányító kapitány együttese három tornagyőzelemmel hangolt hazai Eb-jére, és már a ráúszásnál úgy tűnt, ők az élesebbek, motiváltabbak. Igaz, 3-3-ig tartottuk a tempót, de már ekkor látszott: nem tudjuk lefogni a 187 centis, 96 kilós óriás centert, a tavalyi budapesti vb All Star-csapatába is beválasztott, még mindig csak 18 éves Paula Leitónt, a másik spanyol középjátékos, Maica García pedig ontotta a gólokat, szám szerint négyet, kiharcolt két ötméterest és megszámlálhatatlan kiállítást.
Apropó, kiállítások: az első félidőben a házigazda hét emberelőnyös lehetőségéből hatot értékesített, mi a hatból egyet sem.
Ha Leitónt és Garcíát dicsértük, akkor mit mondjunk a Sabadell varázslójáról, Beatriz Ortizról, aki hatszor rezegtette meg a kissé indiszponált, bár – mentségére szóljon – jobbára kiszolgáltatott helyzetbe került kapusunk, Gangl Edina hálóját? Körülbelül azt, hogy a világ egyik legjobb pólósa azt csinált a medencében, amit csak akart.
Tőlünk egyedül Szilágyi Dorottya vette fel élénkségben, csibészségben a harcot, négy gólt dobott – igaz, nem túl jó lövőszázalékkal –, a többiek csődöt mondtak. Keszthelyi Rita csapatkapitánynak sem ment, a vége felé tudta bedobni első – és egyetlen – gólját, s amikor a többiek tőle várják a csodát, ez kevés. A meccs legsiralmasabb periódusa a harmadik és a negyedik negyed bizonyos időszaka volt, amikor zsinórban négy gólt lőttek Ortizék, ezzel 6-5-ről 10-5-re húztak el, s el is döntötték a meccset.
„A végén ugyan elkezdtük belövöldözni azokat a kegyelemkiállításokat, amelyekkel a bírók próbálták kozmetikázni a fórokat, de ez kevés. Nem érdemeltünk többet, mert azt a keveset, amit az elején kaptunk, nem használtuk ki” – értékelt a szövetség honlapján Bíró Attila, majd arra a felvetésre, hogy 2016-ban is négygólos vereséggel kezdtük az Eb-t, aztán Európa-bajnokok lettünk, így reagált: „Nem hiszek a babonákban, a számmisztikában. Jól hangzik, de nem foglalkozom vele. Javulnunk kell, és akkor igen, bármi megtörténhet.”
Igen, de értékelhető centerjáték nélkül nem lesz könnyű. Miközben a világ egyik legjobb középjátékosát, a Leitónhoz hasonló testi adottságokkal rendelkező Bujka Barbarát otthon hagyta a kapitány azzal, hogy az ő képességeit már ismeri. Pedig a ferencvárosi pólósnak Barcelona kiváltképp kedves helyszín lehet, hiszen öt éve itt került be a vb álomcsapatába.
Tegnap az a Törökország volt az ellenfél, amelynek szombaton az oroszok 35 gólt dobtak. Nekünk 32-t sikerült, öt bekapott gól mellett.
Ma a férfiak is vízbe ugranak, az első ellenfél 15.30 órakor Grúzia.
Eredmények, B csoport: Spanyolország–Magyarország 13-9, Magyarország–Törökország 32-5.