Szoros volt a befutó. Háfra Noémi 11 éves lehetett, amikor délelőtt egy mazsorettverseny eredményhirdetésére várt az édesanyjával, aki siettette, nehogy lekésse a délutáni kézilabdameccsét. Ekkor bukott ki egy őszinte vallomás a szőke kislányból. „Anya, én kézilabdázó szeretnék lenni!”
Azóta felpörögtek az események. Háfra Noémi kinőtte a maglódi csapatot, a Ferencváros hívására nem tudott nemet mondani; a kapcsolat minőségét mi sem jelzi jobban, hogy októberben a zöld-fehérek 2021-ig szóló szerződést kötöttek vele. Kim Rasmussen szövetségi kapitány már tavaly felfedezte „Nonit”, kivitte a németországi vb-re, hadd szokja a felnőttek társaságát. „Papíron sokkal erősebb, tapasztaltabb csapatunk volt, mint az idei Eb-n, de mégsem jöttek az eredmények. Idén az Eb előtt három kiválóan védekező csapat ellen játszottunk a Möbelringen-kupán, és minden meccsünket elveszítettük, de megéreztük, hogy lehet esélyünk a legjobbak ellen.”
Ha addig nem is, Háfra nevét az Európa-bajnokság középdöntőjében ismerte meg a mezőny. Amikor igazán kellett, akkor bezúdította a labdát, a győztes gólt a németek kapujába.
„A társaimnak köszönhetem, hogy ilyen szép helyzetet teremtettek nekem. Én csak felugrottam és lőttem. Eszembe jutott, hogy a bajnokság utolsó fordulójában a Vác ellen is enyém volt az utolsó lövés. Talpról próbálkoztam, de blokkolták a kísérletet. A németek ellen felugrottam, és úgy lőttem. Az meg sikerült.”
A húszéves játékosnak erről a saját tetoválása jutott az eszébe. Négy éve nehezen találta a helyét a nagyok között a Fradi felnőttöltözőjében, ekkor került fel a bal alkarjára: „Nincs kegyelem, nincs fájdalom, nincs megalkuvás” – az egyik kedvenc filmjéből, A karatekölyökből származik az idézet. Ha éppen csüggedne a pályán vagy azon kívül, akkor elég csak ránéznie.
A fradista fiatal szerényen vesz tudomást a legújabb sikereiről. „Nem is értem, miért kerültem be az Eb All Star csapatába; rengeteg hibával játszottam, egyáltalán nem voltam magammal megelégedve” – magyarázkodik. A maglódi balátlövő önkritikus, lelkizős alkat, leginkább édesanyja véleményére ad, aki a legtöbb magyar bajnoki meccsen a helyszínen nézi a gyermekét, a nagyobbik lányát.
„Amikor elbizonytalanodom, akkor kinézek anyura a lelátón, belőle merítek erőt. Amikor megszületett a húgom, és őt tologatta a babakocsiban, mindig sírtam, hogy csak velem foglalkozzon. Egyébként Lucából is kézilabdázó lett, velünk edz, de az ifiknél vagy az NB II-es csapatban játszik. Balszélső a posztja, tudja jól, hogy válogatott játékosok vannak előtte a sorban, de igyekszik ellesni tőlük a trükköket. Nem féltem őt.”
Saját magát továbbra sem helyezi magas polcra. A példaképei, Cristina Neagu, Eduarda Amorim, Görbicz Anita ellen szokott játszani, nagyon tiszteli Kovacsics Anikót. Háfra Noémi szerénységénél már csak a sikeréhsége nagyobb. Olimpián akar játszani, a Fradival magyar bajnok és kupagyőztes szeretne lenni, valamint Bajnokok Ligáját nyerni.
Talán jobb, hogy nem a mazsorettet választotta.