Ha valaki eddig nem hitte volna el, hogy a csapatjátékok közül a futball a legkiszámíthatatlanabb, akkor az illető vessen csak egy pillantást a Nemzetek Ligája harmadik vonala 2. csoportjának állására: attól a Finnországtól már a tegnap esti magyar–finn előtt sem lehetett elvenni az első helyet, amely a sorsoláskor, és még jelen pillanatban is, hátrébb állt a görögöknél, és még a mieinknél is a FIFA-világranglistán.
A csoportgyőzelem persze még nem jelent automatikus kijutást a 2020-as Európa-bajnokságra, ahhoz a másik három csoportelsőn is túl kell jutni, de erre mondta azt az egyik enyhén kapatos finn szurkoló a hatszáz, Pestre érkezett fanatikus közül tegnap este háromnegyed nyolckor az Albert Flórián út és a Könyves Kálmán körút sarkán: „So far so good”. Azaz nekik egyelőre minden oké, még él a remény, hogy északi nyelvrokonaink nem túl veretes futballtörténelmükben első ízben kiverekedjék magukat egy nagy nemzetközi torna döntőjére.
Marco Rossi válogatottjának ez legfeljebb majd a „rendes” Eb-selejtezőn sikerülhet, amelynek sorsolását december 2-án tartják Dublinban. Ott már öt-, illetve hattagú csoportok lesznek, s a különböző kalapokból akár Franciaországot, Németországot, Szerbiát és Örményországot is utunkba sodorhatja a (bal)sors.
Köddé vált továbbjutási remények ide vagy oda, mégsem volt tét nélküli a tegnap esti meccs; ha az észtek után a finneket is legyőzzük, nemcsak a játékosok és a szurkolók szája íze édesebb, hanem a szövetségi kapitány is kisimultabb ábrázattal utazhatott ma röpke olaszországi vakációra Nápoly melletti otthonába.
A jóslatok nem váltak be, mert bár a 98-adszor válogatott Dzsudzsák Balázs – aki ezzel megelőzte Gera Zoltánt – viselte a kapitányi karszalagot, Baráth Botond nem maradt ki, a Honvéd kopasz bekkje volt a jobbhátvéd, de Lovrencsics Gergő sem került a kispadra, jobbszélsőként rohamozta Jesse Joronen kapuját a Groupama Arénában. Az észteket csütörtökön 2-0-ra legyőző csapatból kimaradt Kovács István és sárga lapok miatt fehérvári klubtársa, Pátkai Máté, Kleinheisler László viszont visszakerült a kezdőbe, és a felgyógyult Gulácsi Péter is kiszorította a kapuból Dibusz Dénest.
Körülbelül annyian voltak a nézőtéren, mint csütörtökön, a B közép szívet melengető transzparenssel („Mindörökké Magyarország”) üdvözölte kedvenceit. Az első kapura lövést a tamperei meccs gólszerzője, Pukki eresztette meg a 18. percben, Gulácsi magabiztosan védett, majd három perc múlva megint, ismét csak Pukki lövése után.
Nem volt benne a levegőben, de a 29. percben megszereztük a vezetést. Kalmár pazar mozdulattal, sarokkal hozta helyzetbe Szalait, aki kinézte magának a bal sarkot, és belsővel oda is rúgta a labdát, 1-0! Aztán a 37. percben Nagy Ádám megmutatta, hogy újabban nem csak oldalra vagy hátrafelé tud passzolni: labdát szerzett a finn térfél közepén, megiramodott, és 22 méterről a jobb sarokba bombázott, 2-0.
Brillírozott a csapat, Kalmár, Szalai, Nagy, Orbán egymást múlta felül, csak Dzsudzsák lógott ki a sorból, de ő nagyon; a 44. percben a csapatkapitány labdavesztése után majdnem gólt is rúgott Pukki, de jött Willi Orbán, és lazán leszerelte a finnt az ötösön.
Az 53. percre mindhárom cseréjét kimerítette Rossi: Kádárt, Baráthot és Korhutot Vinícius, Lang és az élete első válogatott meccsén pályára lépő Holender Filip váltotta. A 61. percben Vinícius gyanúsan szerelte Pukkit, elmaradt a büntető. A továbbiakban már nem sok minden történt, maradt a 2-0, amivel megszereztük a csoport második helyét, mivel: Görögország–Észtország 0-1! A 2. csoport végeredménye: 1. Finnország 12 pont, 2. Magyarország 10, 3. Görögország 9, 4. Észtország 4.