Nem lenne könnyű kimazsolázni a szalonképes véleményeket. Olaszországban aligha akad ma gyűlöltebb ember az angol Michael Olivernél, aki játékvezető, és egy, a 97. percben hozott ítélettel porba döntötte a Juventust és vele Itáliát.
Ugyanakkor az ördög hitte volna, hogy a Real Madrid és a Juventus BL-negyeddöntő visszavágóján lesz min izgulni. A spanyolok a múlt heti első meccsen 3-0-ra nyertek Torinóban, a második találkozó szerdán nem ígérkezett többnek puszta formalitásnál, és csupán az a tizenegy fiatal férfi gondolta ezt másként, aki a Juventus mezében kivonult a pályára.
Bámulatos hittel kezdtek el futballozni, ezt a hitet Mandzukic 2. percben fejelt gólja tovább acélosította, és amikor a horvát csatár a 37. percben másodszor is a hálóba bólintotta a labdát, kézzelfogható közelségbe került a bravúr: Madridban is le lehet dolgozni háromgólos hátrányt. Ez Matuidinek a 60. percben sikerült is – egy újabb gól mindent eldönthetett. Egy újabb olasz találat a Real Madridot ütötte volna ki, egy spanyol a Juventust, a hátralévő fél órában mindkettő hajtott is érte kegyetlenül, de a hosszabbítás tűnt a legvalószínűbb kifejletnek.
És ekkor ítélt a 93. percben tizenegyest Michael Oliver, amit csak négy perccel később tudott végrehajtani Cristiano Ronaldo. Az olaszok ugyanis rátámadtak az angolra, a veterán kapus, Gianluigi Buffon összeszedve szerény angoltudását káromkodott, mire a játékvezető kiállította, Giorgio Chiellini, a világklasszis hátvéd az ujjaival minden náció számára érthető módon mutatta olaszul kiabálva, hogy a madridiak megvették Mr. Olivert, szóval hatalmas botrány kerekedett, majd annak csillapodtával Ronaldo a bal felső sarokba bombázott, és társaival önfeledten ünnepelte a továbbjutást.
A vélemények azóta is megoszlanak: egyesek védik a játékvezetőt, mások viszont tényleg nem mindig szalonképesen a pokolba küldik. Chiellini véleménye még idézhető:
„A legnagyobb rablás volt ez a karrieremben, a Real Madridnak mindig van egy kis előnye a Bajnokok Ligájában. Egy futballmeccsen a játékvezetőnek észrevétlennek kell maradnia. Nem mi vagyunk az elsők és nem is az utolsók, akik igazságtalanságot szenvednek el. A Bayern Münchennél is emlékeznek, mi történt itt tavaly. El kell fogadnunk az ítéleteket. Büszkék lehetünk arra, amit elértünk.”
Buffon szerint Michael Oliver szíve helyén egy szemetesláda található, még egyes spanyol lapok is megkérdőjelezik az ítélet helyességét, ám a józanabbak, illetve a semlegesek között többséget alkotnak azok, akik szerint jogos volt a tizenegyes.
Tény, hogy Mehdi Benatia hátulról meglökte Lucas Vázquezt a kapu torkában, az is tény, hogy a spanyol már az érintés pillanatában dőlt, mint a zsák, meg lehetett adni a büntetőt. Ezt persze roppant nehéz, sőt lehetetlen megmagyarázni Buffonéknak, akik emberfeletti teljesítményt nyújtva izgalmassá tettek egy lefutottnak ígérkező mérkőzést, és végül így buktak el.
A másik szerda esti meccsen a Bayern München igen felejthető mérkőzésen őrizte meg a Sevillában megszerzett előnyét, egy biztonsági, gól nélküli döntetlen után várhatja az elődöntők mai sorsolását. Ennek ellenére a bajor szurkolók jobban jártak a madridiaknál: őket nem fenyegette egy percig sem az infarktus veszélye.
Visszatérve Madridba, a botrányosnál találunk szebb befejezést is. A vegyes zónában, ahol az újságírók faggathatják a játékosokat, Buffon hevesen magyarázott valakinek, amikor mögötte felbukkant Cristiano Ronaldo. A portugál megérintette az olasz kapus vállát, aki megfordult, és amikor meglátta, ki zavarta meg, átölelte a Juventus kiesését jelentő gól szerzőjét. Aztán szétváltak, Buffon visszafordult az újságíróhoz, Ronaldo pedig ment tovább. Ahogyan az élet is.
Bajnokok Ligája, negyeddöntők, visszavágók: Bayern München–Sevilla 0-0 (tj.: Bayern 2-1-gyel), Real Madrid–Juventus 1-3 (tj.: Real Madrid 4-3-mal).