A Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) szombat délután rövid közleményben tudatta, hogy Hüttner Csaba szövetségi kapitány megváltoztatta az augusztus 22-én kezdődő világbajnokságra készülő válogatott összeállítását.
A férfi kajakpárosok 500 méteres versenyében Tóth Dávid és Kulifai Tamás rajtol majd Portugáliában, K–2 1000 méteren pedig Noé Bálint és Ilyés Róbert indulhat.
Az MKKSZ nem is tagadja, a kapitány miért kényszerült erre az intézkedésre: „A változás előzménye, hogy a Magyar Antidopping Csoport (MACS) eljárás alá vonta a korábban megnevezett férfi kajakpáros egyik tagját. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség a jogszabálynak és egyben saját szabályzatának megfelelően az érintett sportoló versenyzési engedélyét felfüggesztette.”
A szokásos formula szerint az MKKSZ az eljárás befejezéséig az ügyben további nyilatkozatot nem tesz, miként addig az érintett sportolók nevét sem lehet nyilvánosságra hozni. Azt azonban semmiféle jogszabály és etikai norma nem tilthatja meg, hogy idézzünk az MKKSZ július 24-i híréből, miszerint kajak kettes 500 és 1000 méteren a Mozgi Milán, Somorácz Tamás duó indul a világbajnokságon. A konklúzió levonását a tisztelt olvasóra bízzuk.
Ennyivel akár le is zárhatnánk az ügyet; esetleg azzal a kiegészítéssel: mindenki döntse el magában, hogy az újabb esetből a kajak-kenu vészes doppingérzékenysége vagy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elkötelezett doppingellenes tevékenysége kínálkozik inkább következtetésként.
Ám van itt még valami.
A sportág berkein belül hetek óta ismert egy krimiszerű történet. A június elején Belgrádban megrendezett Európa-bajnokság után az ott győztes egyik egység edzője szakított a tanítványaival. Épeszű edző ilyet nem tesz, hacsak nem súlyos, nyomós oka van rá. A zuhanyhíradó szerint az ok nem volt más, mint hogy az érintett egység egyik emberét doppingoláson érték.
Akkor még nem hivatalosan a MACS munkatársai, hanem hazai verseny-, helyesebben vetélytársai. Az ügyet akkor még a szőnyeg alá söpörték, a szóban forgó egység így rajthoz állt a második válogatón. És nyert! Ismét csak a tisztelt olvasó belátására bízzuk, a két történet egy szálra fűzhető-e fel.
Nem az a szándékunk, hogy a botrány szikrájából lángot lobbantsunk. Mégis, képzeljék el, milyen lehet a hangulat az egykor a természetközeli életmódjukért irigyelt kajak-kenusok táborában! A sportolók szaglásznak egymás után, mi több, feljelentik egymást, és úgy állnak rajthoz az év legfontosabb hazai viadalán, hogy tudják: csaló van közöttük.
A Magyar Kajak-Kenu Szövetség a honi szövetségek közül talán a legtöbbet, kétségtelenül temérdek pénzt (évente 25 millió forintot) költ doppingellenőrzésre, saját megrendelésre készült, irányzott vizsgálatai eredményeként sorra buktatja le a megtévedt sportolókat – a rokon sportágak elképedésére.
Minden oka megvan erre. A közelmúlt eseteiből tallózva Dudás Miklós 1991-ben, Dombvári Bence és Horváth Bence 1992-ben született, a mostani érintettek is hozzájuk közel eső évjárathoz tartoznak, és ne legyünk álszentek, ez nyilván csak jogilag a teljes lista – egy teljes generáció nőtt fel úgy a magyar kajak-kenuban, hogy az plántálódott belé: „koksz” nélkül nem megy.
Pedig tehetség továbbra is van elég, csak hát a pénz, az érvényesülés…
Kiszabadult a szellem a palackból. A meccs zajlik, korai lenne eredményt hirdetni, hogy sikerül-e visszatuszkolni.