Egy év leforgása alatt a harmadik szövetségi kapitányát nyűvi a magyar labdarúgó-válogatott, ami nem feltétlenül az állandóság félreismerhetetlen jele. Más kérdés, hogy a csapatot a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságra kijuttató, és ott a csoportból a kieséses szakaszba vezető Bernd Storck és az első hivatalos sajtótájékoztatóját tegnap megtartó Marco Rossi közé egy sajnálatos félreértés folytán beékelődött Georges Leekens hét és fél hónapos „országlása” még lábjegyzet sem lesz a magyar válogatott 116 éves történetében.
De most már itt van Rossi, akitől a csodavárásban járatos magyar szurkoló azt reméli, hogy szombaton Tamperében győzelemre vezesse együttesünket a Nemzetek Ligája nyitómeccsén. A válogatott keret vasárnap este óta gyülekezik Telkiben, itt találkoztunk mi, újságírók is Rossival és a két kijelölt kerettaggal, Szalai Ádámmal és Fiola Attilával.
„A légiósaink közül már megjött Lang Ádám, Szalai Ádám, Kádár Tamás, Gulácsi Péter úton van, Stieber Krisztián kedden érkezik az Egyesült Államokból. Kedden, szerdán és csütörtökön lesz még két-két edzés, ahol a taktikát gyakoroljuk, aztán pénteken irány Tampere!” – nyitott Rossi, majd a hangulatra vonatkozó kérdésre adott választ: „A futballválogatott sem különbözik alapvetően a többi munkahelytől, itt is fontos a jó hangulat. Hogy a munkahelyhasonlatnál maradjak: az a célom, hogy szívesen járjanak ide dolgozni a munkavállalók!”
Kérdésünkre, hogy mennyire fontos az első mérkőzés, egy olasz közmondással válaszolt: „A jó kezdet félgyőzelem. 2012-ben szerencsés voltam a Honvédnál, és tavaly a Dunaszerdahelynél is, mindkét klubnál sikeresen debütáltam, s szeretném folytatni ezt a hagyományt.”
Rossi sajnálkozva említette, hogy alig négy-öt napja van a kerettel dolgozni, s ez merőben más helyzet, mint korábban, amikor a klubjainál tengernyi idő állt rendelkezésére a taktikai variációk kidolgozására. „Kispesten és a DAC-nál beleláttam a játékosaim fejébe, itt még csak ismerkedünk. Most a legerősebb ellenfél nem is Finnország, hanem az idő.”
Rossi nem köntörfalazott, Tamperében és három nappal később, a Groupama Arénában a görögök ellen is a három pont megszerzésére készíti fel csapatát. „Aki nem a győzelemre készül, az már a kezdő sípszó előtt vereséget szenvedett” – szögezte le, majd hangos „Viszlát!”-tal köszönt el a hallgatóságtól.
Szalai Ádám és Fiola Attila – a Hoffenheim és a Mol Vidi játékosa – vette át ezután a szót.
„Jól érzem magam, három német bajnokin, illetve kupameccsen vagyok túl, sérülésmentesen és három rúgott góllal. Örülök, hogy tétmérkőzést játszunk, és az is jó, hogy két lehetőségünk lesz az Eb-kvalifikációra, a Nemzetek Ligája és a hagyományos selejtező” – kezdte Szalai, a jelenleg legjobb formában futballozó magyar játékos. Fiola sajnálta, hogy hajszállal lemaradtak a Vidivel a BL csoportköréről, és megemlítette, hogy a Fradi elleni rangadón kisebb kéz- és lábujjtöréssel jutott túl…
A következő kérdéssel – Mi az oka, hogy a 2016-os Eb óta lejátszott 18 válogatott meccsből 11-et elveszítettünk? – sikerült kihozni Szalait a sodrából, fel is fortyant – Hűha, most kezdjünk el egy olyan sajtótájékoztatót, mint négy éve? –, de aztán arról beszélt, hogy a Hoffenheimben és a válogatottban is vezérnek érzi magát, részben a kora, részben a pályafutása miatt.
„Motivált vagyok, próbálom kihozni magamból a maximumot, de nem lesz egyszerű megint egy új kapitány új taktikáját elsajátítani” – fogalmazott, majd kitért a most csapat nélkül sínylődő Dzsudzsákra is. „A topformában lévő Balázs hiányzik, remélem, hamarosan talál magának klubot. Még nem tartunk ott, hogy ne lenne szükségünk egy olyan képességű labdarúgóra, mint amilyen Dzsudzsák.”