„Négy világkupa-állomás után a férfiváltó és 1000 méteren Liu Shaoang révén magyar éllovasa van a világkupa-pontversenynek, és a váltó úgy nyert az olimpiai tesztversenyen, hogy a riválisok közül senki nem esett el” – rögzítette a tényeket még a hónap közepén a világkupa-sorozat dél-koreai állomásáról hazatérő válogatottunk repülőtéri fogadásán Kósa Lajos. A hazai korcsolyázószövetség elnöke egyáltalán nem a valóságtól elrugaszkodva bökte ki, hogy az utóbbi hetek eredményeit látva a januári Eb-n akár a legsikeresebb nemzet lehet a magyar. Ha a világkuparangsorban csak az európai versenyzőket nézzük, akkor 500 méteren Liu Shaolin Sándor – a táv regnáló világbajnoka – az első, Liu Shaoang a 3., 1500-on Liu Shaolin a 3., Burján Csaba az 5., női váltónk a 2., női 1000 méteren Kónya Zsófia pedig a 3. Az idei Eb-n négy ezüstnek örülhettünk, majd a vb-n Liu Shaolin aranyat szerzett. Liu Shaoang 1500-on ezüst-, 500-on bronzérmes lett, s a bátyja is hazahozott még egy bronzot az összetett pontverseny eredményhirdetéséről.
Éppen tíz éve történt, hogy a torinói téli olimpián Huszár Erika 1500-on a 4., a ma is aktív Knoch Viktor pedig – 16 esztendősen! – ugyancsak 1500-on az 5. helyen végzett, és feliratkoztunk a rövidpályás gyorskorcsolyázás világtérképére. Ám az első Eb-érmünk már 2001-ben megszületett az itthon a 80-as évek közepén felfedezett jeges szakágban. Budapest mellett előbb Pécsen és Debrecenben, majd Jászberényben, Kazincbarcikán, Szombathelyen, Tatabányán és Székesfehérváron is beindult az élet, és a lelkesedés meghozta az eredményét. Persze ne hallgassuk el, hogy az idei Eb-n csak 25 ország indult, és a vb-n is mindössze 34, a téli sportok nagyhatalmai közül Ausztriát, Svájcot, Norvégiát és Svédországot sem igazán fertőzte meg a short track. A vb éremtáblázatán Kína, Kanada és a Koreai Köztársaság végzett előttünk, és még a hollandoknak, a briteknek, valamint az oroszoknak jutott dobogós helyezés. Számolni kell az amerikaiakkal, az olaszokkal, a franciákkal, a japánokkal, újabban a kazahokkal, de ezzel a szakágban az összes számottevő nációt fel is soroltuk. Emiatt persze nem kell magyarázkodnunk, az eredményeink mögött kőkemény munka húzódik meg.
A válogatottból Knoch Viktor a legautentikusabb, hogy átfogó képet fessen arról, honnan hová jutott el az elmúlt tíz év alatt a hazai short track: „Már összetett Eb-érmes voltam, de fizetnem kellett ahhoz, hogy eljussak külföldi edzőtáborokba, és akkoriban arra sem volt pénz, hogy ott legyünk valamennyi világkupán. Ugyanakkor már juniorként megtapasztalhattam, hogy komoly fejlesztési programok vannak itthon a sportágban. Eleinte persze felnőttvilágkupa-érmeink nem voltak, de az Eb-ken olyan eredményeket tudtuk felmutatni, amelyekkel bekerülhettünk a kiemelt sportágak közé. Érezhetően javult a háttér, bővíthettük a stábot, kínai edzőt is hoztunk, már van masszőrünk és videósunk is, aki a világkupákon az edzéseket is felveszi, így az ellenfelek aktuális formájáról is képet kapunk. A válogatott mellett dolgozik olyan szakember, aki itthon rehabilitációs edzéseket tart, például háterősítéseket, aminek nagyon fontos a szerepe, mert korábban négy versenyzőnk is gerincsérv miatt fejezte be a pályafutását. Két futam között immár nem nekünk kell bütykölni a korcsolyánkat, erre is megvan a megfelelő személy. Ez mind sok-sok apróság, de együttesen kellenek ahhoz, hogy tartsuk a lépést a legjobbakkal.”
A 21 éves Liu Shaolin és a tőle is három évvel fiatalabb Liu Shaoang Magyarországon születtek – két világklasszis őstehetségünk édesanyja magyar –, a szakmai vonalon a kínai kapocs abban érhető tetten, hogy négy és fél éve a válogatott mellett dolgozik Csang Csing, akire Knoch Viktor is utalt. A távol-keleti tréner új mentalitást hozott magával, technikai téren vérprofi, és a maximalizmusa is sokat lendített a munkán. A bevezetőben már említett sajtófogadáson Kósa Lajos közölte, hogy a magyar szövetség 595 millió forintból gazdálkodhatott volna a 2018-as téli olimpiáig, ám további 250 millió forintos támogatást kap a kormánytól, és nem is lehet vita arról, hogy jó helyre kerül a pénz.