A Szöulból Phjongcshangon keresztül Kangnungba száguldó KTX szuperexpressz, az olimpiára átadott nagy sebességű vasútvonal nem hozza azt, amit ígértek, a mintegy 230 kilométeres távot két óra alatt teszi meg. Az pedig nem ártana, ha az utolsó járat nem 23.10-kor indulna vissza Szöulba, a késői orosz–amerikai hokimeccs közönségéből jó néhányan várták velünk együtt a másnap reggeli első, 5.40-es vonatot.
A jegyárak ugyanakkor barátiak, egy útra a másodosztályra 27 600 won kipengetése sem horribilis összeg, ez durván 6800 forint. Az első osztályra 38 600 won a belépő (9400 forint), ám ezért már frissítő is jár, lehet használni a szerelvény mini könyvtárát (!), és itt nem 40, hanem 44 fokban dönthetőek az ülések.
A kényelmet az is szolgálja, hogy a kalauz – eddigi két utam tapasztalata alapján, de másoktól is hallottam – nem terheli az utasokat holmi jegyellenőrzéssel. Többször is szertartásszerűen végighalad a kocsikon, és amikor belép a fotocellás ajtón, majd amikor távozik is, az utasok felé fordulva meghajol. Másfajta vonat, más kultúra.