A hölgyek kiváló szereplését már méltattuk, ezúttal inkább a férfiakra összpontosítunk. Essünk túl gyorsan a nehezén! Jelenleg úgy tűnik, férfikenuban a legnagyobb a lemaradásunk a nemzetközi elithez képest. Vajda Attila visszavonult (igaz, már Rióba sem jutott ki), az olimpia után felbomlott a Vasbányai Henrik, Mike Róbert duó, és ezt az űrt a mieink – soraikban Vasbányaival és Mikével – egyelőre nem tudják betölteni. Ebben a helyzetben öröm az ürömben, hogy a férfikenusoknak Tokióban már csak két versenyszám (C–1 és C–2 1000 m) jut, azaz relatív kisebb a veszteség.
Férfi kajakosaink viszont erre az évre látványosan magukra találtak. Itt a K–1 és K–2 1000, a K–1 200, valamint a K–4 500 m szerepel az ötkarikás programban. Az egyéni, „királyi” számtól nem kell tartanunk Kopasz Bálint berobbanásával – jövőre pedig Dombvári Bence is visszatérhet –, a 200 méter a kutya vacsorája, és az is kedvez nekünk, hogy a négyesek 1000 helyett 500 méteren versengenek, ami felértékeli a fél kilométeres távot.
A mieinknek ez mindig jobban feküdt, és ez a hagyomány feléledt Plovdivban. Kopasz itt is szerzett egy bronzot, párosban Nádas Bence és Tótka Sándor, négyesben ugyanők Molnár Péterrel és a felnőttmezőnyben újonc Mozgi Milánnal kiegészülve szintén aranyérmesek lettek. Arról se feledkezzünk meg, hogy a riói olimpiára – egy vitatható döntéssel – nem nevezett Horváth Bence 200 méteren továbbra is az élmezőnyhöz tartozik, Plovdivból ezüstéremmel tért haza.
A program átalakításának talán az öt évvel ezelőtt a szingapúri ifjúsági olimpián feltűnt Tótka a legfőbb nyertese. 2015-ben Molnár Péterrel K–2 200-on nyert vb-aranyat, tavaly ők ketten utólag kerültek ki Rióba – éppen Horváth, valamint Szomolányi Máté helyett –, ahol negyedikként lemaradtak a dobogóról, 500-on viszont a még mindig csupán 22 éves kajakos újjászületett.
– Az új olimpiai program választás elé állított bennünket. Az idény előtt az edzőnk, Hüvös Viktor megkérdezte tőlünk, mi a tervünk. Molli (Molnár – A szerk.) úgy döntött, marad kétszázas, én viszont Nádas Bencével beleálltam az ezres felkészülésbe, a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség döntésének hála végül inkább az 500 méterre edzettünk. Bencével kiválóan egymásra találtunk, és milyen az élet, végül Mollival is újra egy hajóban evezünk.
A tájékoztatón csak negyedik lett 200-on, ami után váltott, és 500-on kiharcolta a csapattagságot. Utánpótláskorúként versenyeztem 1000 méteren is, aztán 200-ra váltottam, most az 500 a prioritás, és igen, meglehet, ez fekszik a legjobban. Tetszik, hogy változott a felkészülés, többet futunk, nagy súlyokkal kevesebbet kondizunk, és az is új inger, hogy mások a vetélytársak, nem mindig a megszokott arcokkal csatázunk – összegzett a friss kétszeres Európa-bajnok.
Az 500-as sikerek mellett könnyebben emészthető, hogy 1000 méteren Hufnágel Tibor és Ilyés Róbert a harmadiktól kevéssel elmaradva negyedik, a négyesünk pedig kilencedik lett. Meglehet, vezérevezősként Kammerer Zoltánt most utoljára láthattuk világversenyen.