A nyár valahogy nem akar befejeződni Tamperében. Szombaton is kellemes, 20-22 fokos meleg volt egész nap, délelőtt combközépig belegázoltam a Villilänsalmi-tó kristálytiszta, hozzávetőleg 18 fokos – ez itt tűzforrónak számít – vizébe, koraeste pedig, a Ratina Stadion (amely az UEFA-rendezvény miatt erre a napra Tampere Stadionra változott) sétányán ujjatlan nyári topban árulták a csinos hölgyek a sült kolbászt. A vendégszektorban mintegy százötven magyar drukker hangolt zászlókkal, molinókkal az új kezdet reményével kecsegtető találkozóra.
Az első meglepetést Marco Rossi, a Finnország-Magyarország Nemzetek Ligája-mérkőzésen debütáló szövetségi kapitány okozta azzal, hogy Nagy Ádámot és Viníciust is kihagyta, s 10 000 néző előtt a következő összeállításban küldte pályára a magyar válogatottat: Gulácsi – Lovrencsics, Lang, Kádár, Fiola – Kleinheisler, Pátkai, Kovács – Stieber, Szalai, Sallai. Rossi amúgy szokásától eltérően elegáns, szürke öltönyben sétált fel s alá a magyar kispad előtt, csak néha-néha ült le egy-egy röpke pillanatra.
A 7. percben az első finn támadás gólt hozott. Kovács eladta a labdát a középpályán, Pukki úgy hagyta faképnél Kádárt, ahogy akarta, és az angol másodosztályú Norwich City csatára 10 méterről, a kifutó Gulácsi mellett magabiztosan a jobb sarokba helyezett (1-0). Két percre rá Gulácsi bravúrja kellett az újabb finn gól elkerüléséhez.
Pukki fickándozott, úgy és akkor futotta le védőinket, ahogy csak kedve szottyant, nem értettük, miért csak a Championshipben futballozik. A 17. percben „hősünk” szerencsére luftot rúgott a 16-osunkon belül gólhelyzetben.
A huszadik perc táján kezdtük átvenni a játék irányítását. A 21. percben Stieber kevéssel fölé lőtt, majd bedobás után Sallai bombázott fölé – a jelek szerint gondok adódtak a labda leszorításával. Rossi elküldte melegíteni Kalmárt és Eppelt, de egyelőre nem állította be őket. Szalait faragták rendesen, egy alkalommal percekig ápolták, aztán a 42. percben Lang sem tudta leszorítani a labdát, fölé lőtt kecsegtető helyzetből, Stieber pedig közelről, jobbról még a kaput sem találta el – de ő legalább le tudta szorítani a labdát…
A második félidő első eseményeként Stieber szögletéből Lang senkitől sem zavartatva fölé fejelte a labdát. Az 54. percben Stiebert Varga Roland váltotta.
Két percre rá Kovács parádés labdát tálalt Szalai elé, ő már csak Hradeckyvel állt szemben, de a Hoffenheim gólzsákja a Leverkusen pozsonyi születésű kapusába lőtt. Egy óra múltán Kovács helyett Kalmár jött be.
A 66. percben egy szabadrúgást legurítottak a finnek Toivio elé, aki 25 méterről a jobb pipánál a lécet találta el, a labda szerencsére a gólvonal elé, nem azon belülre vágódott.
A 73. percben több csatárunk is gólt lőhetett volna, végül Varga Roland mellé vágta a labdát. Még ebben a percben Rossi beküldte „csodafegyverét”, Eppelt Sallai helyére.
A 79. percben Pukki újabb kapufát lőtt…
A hajrában mi támadtunk, de hatástalanul, sajnos a minőség hiányzott válogatottunkból, de az nagyon. Fájó ilyet leírni, de teljesen megérdemelt a finnek győzelme, sőt, még örülnünk kell, hogy csak egy gólt kaptunk.
És kedden már az északiaknál lényegesen erősebb görögöket fogadjuk a Groupama Arénában.