Szepesi Györgyről – nekünk, szakmabelieknek persze csak úgy egyszerűen Gyuri bácsi – egy bizonyos kor felett mindenkinek van valamilyen emléke.
Az idősebbeknek természetesen a 6:3, a Lőj, Dömötör lőj, gól! és még megszámlálhatatlan legendás sportközvetítés, meccsekről, olimpiai aranyakról és persze vele együtt szakadt meg minden magyar szíve akkor, amikor az 1954-es elvesztett futball vb döntőn, annál a bizonyos meg nem adott Puskás-gólnál így kiáltott fel: „Lesállás, lesállás!”
Az már szinte közhely, ám igaz, hogy a 60-as, 70-es évektől, amikor már a TV is közvetítette ezeket a bizonyos sporteseményeket, rengetegen nézték azokat úgy, hogy lehalkították a televíziót és felhangosították a rádiót, hogy az ő hangját hallhassák, amely utánozhatatlan volt és egészen különleges élményt nyújtott hallgatósága számára.
Nála fiatalabb rádiós kollégáitól tudom, hogy valamennyien hozzá akartak hasonlítani, egy kicsit mindannyian „Szepesik” akartak lenni. Nem véletlenül.
Szinte egyedüliként tudta úgy interpretálni a meccseket, a gólokat, métereket, történeteket, hogy a rádióhallgató gyakorlatilag a helyszínen érezhette magát.
Még 73 esztendősen, amikor már évek óta nem közvetített rendszeresen, riporteri pályafutásának 50 éves jubileumán úgy adta le a Magyarország-Izrael mérkőzést, mintha az legalábbis egy vb meccs lett volna.
A helyszínen jelen lévőként tisztán emlékszem, hogy a siófoki stadion tízezres közönségének legnagyobb része vagy füllhallgatón vagy hallószervéhez szorított kisrádión Szepesi Györgyöt hallgatta.
Négy évvel ezelőtt egy kis közös anekdotázás, szakmázás során derült ki az, amit talán kevesen tudtak addig: a sportriporter-ikon anno még jégkorongot is közvetített a rádióban, méghozzá – szinte hihetetlen, hogy erre 92 évesen is ilyen tisztán emlékezett – először 1946-ban.
A legutóbbi időkben már sajnos nem láthattuk őt a hivatalos eseményeken – tavaly februárban még köszönthettük 95. születésnapján – élete legutolsó hónapjait már egy otthonban töltötte Telkiben, persze halála így is mindenkit lesújtott, azokat is, akik személyesen ismerték és azokat is, akik „csak” mint sportriportert, újságírót, legendát.
Gyuri bácsi, nyugodjék békében!
Szepesi György és az egész magyar labdarúgás legemlékezetesebb mérkőzése: