Ha az ember olyan öreg, hogy jelen volt Bonnban az 1989-es vízilabda Európa-bajnokságon, akkor bevillan neki a keserű párhuzam: talán akkor játszott legutóbb olyan pocsékul a magyar válogatott, mint most, Barcelonában. 29 évvel ezelőtt még Csehszlovákia (!) is megverte a mieinket, akik kilencedikek lettek, pedig olyan klasszisok alkották azt a gárdát, mint Nemes, Petőváry, Gyöngyösi, Mészáros, Tóth Imre vagy Tóth László – utóbbi a pénteken az oroszokat bravúrosan legyőző női válogatott másodedzőjeként most is ott van a Bernat Picornell Uszodában.
Petővárynk, Gyöngyösink vagy Tóth Imrénk most nincs, igaz, a németeknek sincs Frank Ottójuk vagy Hagen Stammjuk, akik a bennünket 29 éve 11-9-re legyőző, s később az aranyérmet kiharcoló nyugatnémet együttes sztárjai voltak. (Mindmáig az volt a németek utolsó győzelme ellenünk.)
A pénteki összecsapásnak már Märcz Tamás kapitány válogatottja volt az esélyese, hisz két hete Duisburgban tartalékos felállásban is 15-12-re verte a németeket. De most rémesen kezdett a csapat, az első negyedben gólra sem volt képes, 0/7 volt a dobószázalékunk. Még szerencse, hogy az élete első Eb-meccsén védő Vogel Soma megállta a helyét, így csak 0-1-gyel zártuk a játékrészt.
A későbbiekben sem változott a játék képe, ellenfelünk első három gólját Julian Real dobta, nálunk sorrendben Zalánki, Bedő és Bátori volt eredményes. 3-3-ról vágtunk neki az utolsó nyolc percnek, és amikor Marco Stamm Vogel jobb keze alatt beverte a labdát, felrémlett a vereség és ezzel a csoportharmadik-hely.
Akkor pedig nem Hollandiával, hanem a horvát–görög találkozó vesztesével meccseltünk volna a nyolcaddöntőben, ami nem ugyanaz… Hála istennek, az újonc Pohl Zoltán lefordulásból a hosszúba bombázott, ezzel kicsikartuk a döntetlent, vasárnap 17.00 órakor Hollandia lesz az ellenfelünk a nyolcba jutásért. Ami jelenlegi formánkban korántsem életbiztosítás.
Märcz Tamás szövetségi kapitány a játékosok fizikai és mentális fáradtságát emlegette, ami azért fura, mert még az Eb felénél sem tartunk. Vámos Márton, aki a leginkább adós maradt a jó játékkal, hiszen sem az olaszoknak, sem a németeknek nem tudott gólt lőni, ezt mondta az M4 Sport riporterének: „Az utolsó pillanatig benne volt a levegőben, hogy kikapunk. Impotens volt az emberelőny-kihasználásunk, hogy miért, azt nem tudom, mint ahogy arra sem tudok válaszolni, miért nincs vezéregyénisége ennek a magyar válogatottnak. A hollandok ellen nekünk lesz veszítenivalónk, vasárnapig valahogyan regenerálódnunk kellene. Előbb-utóbb csak átszakad a gát.”
Hát igen, csak azért tenni is kellene valamit, főleg Vámosnak és azoknak, akiknek húzni kellene az elanyátlanodott válogatott szekerét. Nem pedig durcásan szemtelenkedni a riporterekkel, ahogy Mezei tette a 12-5-re elvesztett olasz meccs után.
Férfivízilabda Európa-bajnokság, csoportkör, 3. forduló: Magyarország–Németország 4-4 (0-1, 1-0, 2-2, 1-1). A csoport végeredménye: 1. Olaszország, 2. Magyarország, 3. Németország, 4. Grúzia.