Aki – akár csak tévében – megnézte a pénteki Vidi–Debrecen bajnokit, meresztette a szemét a Pancho Aréna gyepszőnyegét látva: a fű sárgás-barnás színárnyalatot öltött, mint egy falusi pálya november- december fordulóján. Kedden még ijesztőbb látványt nyújtott az amúgy impozáns létesítmény játéktere: egy-egy fűcsomó meredezett a kopottas talajból. Két hete, a Ludogorec elleni visszavágó idején még semmi sem utalt a problémára, ezért érthetően mindenkinek az volt az első reakciója: vajon mi történt?
Pontos válasz nincs, állítólag fertőzést kapott a fű, és hetekre lesz szükség ahhoz, hogy regenerálódjon. Kész szerencse, hogy a kedden Budapestre és környékére lecsapó vihar és felhőszakadás a Vértesalját csak érintette, ezért nem ázott fel a talaj végzetesen.
Uwe Rösler, a Malmö minden hájjal megkent német vezetőedzője mindenesetre a pálya állapotából is megpróbált tőkét kovácsolni. A keddi sajtótájékoztatón még csak titokzatos mosoly kíséretében beszélt arról, hogy a gyep különleges kihívás elé állítja a csapatát, a svéd lapoknak nyilatkozva azonban nem átallott szándékosságot felfedezni e mögött. „Az alapján, ahogy a Vidi Malmőben játszott, nem lep meg a pálya minősége.” A lélektani nyomást azzal is igyekezett fokozni, hogy amíg az első meccs után még azt mondta, a magyar csapatnak most már jobbak az esélyei a továbbjutásra, keddre ezt fifty-fiftyre módosította.
Rösler négy poszton is változtatott a múlt heti kezdőcsapaton, igaz, inkább kényszerből, mivel többen is sérüléssel bajlódnak. Marko Nikolics, a Vidi vezetőedzője ugyanazt a tizenegyet jelölte, mint Malmőben. Letöltve eltiltását, Huszti elvileg már játszhatott volna, de pénteken a Debrecen ellen nyújtott gyenge teljesítménye talán a szerb trénert is elbizonytalanította.
A Vidi tehát így állt fel: Kovácsik – Fiola, Juhász R., Vinícius, Stopira – Nego, A. Hadzic, Nikolov, Kovács I. – Lazovics, M. Scsepovics.
A mérkőzés egykedvű esőben és egyperces gyászszünettel kezdődött – pénteken a meccsről hazafelé tartva három Vidi-drukker tragikus autóbalesetet szenvedett. Ha egyébként nem tudtuk volna, abból is leszűrhettük a Vidi-tábor kitartó és tüntető távollétét, hogy a busznyi svéd szurkoló hangja töltötte be az arénát. Nagyon persze nem volt miért énekelniük, eseménytelenül peregtek a percek.
A félidő egyetlen nagy helyzete a fehérváriak előtt adódott, a 27. percben szép akció végén Scsepovics beadására Kovács érkezett ziccerben, ám Larsson sajnos elnyomta, így a bal belsőjéről csúnyán lecsorgott a labda. Néhány perc múlva Lazovics tesztelte a spanyol játékvezetőt, aki talán házi feladat gyanánt tanulmányozta a szerb támadó színpadias alakításainak best of válogatását, mert nemhogy nem ítélt neki szabadrúgást, még az orvost és a gyúrót sem engedte be ápolásra.
Lazovics sajnos azzal is kitűnt, hogy – szerencsére egyedüliként a Vidiből – rendre elvesztette a párharcait, de a szünetben a 0-0 a magyar bajnok továbbjutását jelentette.
A második félidő elején tíz perc alatt háromszor is meleg pillanatokat éltek át a fehérváriak, de megúszták gól nélkül. Aztán ezeknél sokkal nagyobb lehetőséget nem tudtak kihasználni.
A csakis ehhez hasonló finom megoldásaiért a pályán hagyott Lazovics remek labdával ugratta ki az első meccs hősét, Negót, aki eltolta Dahlin mellett a labdát, a kapus elkaszálta, jogos büntető. Ki más, mint Lazovics vállalta a 11-est, de gyengén, laposan Dahlinba rúgta a labdát, majd mérgében letépte a hálót.
A hátralévő percek feszült hangulatban teltek, volt adok-kapok szépen, de a legfontosabb, hogy az eredmény nem változott. A 0-0, összesítésben az 1-1 továbbjutását ért. A Vidi a Celticet búcsúztató AEK Athénnal játszik a BL-főtábláért, és ha erről le is maradna, az Európa-liga csoportköre már most biztos.